EHÖK HÍR
EHÖK A hatalom 48 törvénye

A hatalom 48 törvénye

2021-04-02

Az érzés, amikor nincs hatalmunk a minket körülvevő emberek, események felett, sokunk számára tűrhetetlen. Hatalom nélkül nyomorultak vagyunk. Nincs olyan ember, aki kevesebb hatalomra vágyna, ha több után is áhítozhat. Csakhogy a mai világban veszélyes játék felfedni az ütőkártyákat, és nyíltan kimutatni a hataloméhséget. Minden esetben előzékenynek és jóindulatúnak kell mutatkoznunk. A rendszer megkívánja, hogy egyszerre legyünk fesztelenek és elővigyázatosak, demokratikusak, de fondorlatosak.

A történelem során mindig kialakult egy holdudvar a hatalmat birtokló személy körül, lett légyen az egy király, királynő, császár, lord, és így tovább. Ők alkották a vezetői réteget. Az urukat szolgáló udvaroncoknak azonban nagyon óvatosnak kellett lenniük. A többi udvaronc észrevette, és fellépett az ellen, aki túl feltűnően hízelgett az uralkodónak. Az uralkodó kegyeit tehát kifinomult eszközökkel kellett elnyerni, miközben óvakodni kellett a többi udvaronctól, akik mindenkor azon ármánykodtak, hogy félreállítsák egymást az útból.

A sikeres udvaronc idővel megtanulta, hogyan távolítsa el magát a lépéseitől, és amikor hátba szúrt egy tanácsadót, azt selyemkesztyűvel a kezén és a legédesebb mosollyal az arcán tette.

A tökéletes udvaroncnak rendre sikerült keresztülvinnie az akaratát: kényszerítés vagy nyílt hűtlenség helyett csábítás, kellem, megtévesztés és más finom stratégiák révén érvényesült, mindig pár lépéssel előre tervezve. Az udvari élet számára véget nem érő játszma, mely lankadatlan éberséget és stratégiai gondolkodást kíván. 

Az udvaroncokéhoz hasonló paradoxonokkal ma is találkozhatunk: minden a civilizáltság, illendőség, demokratikusság és egyenlőség leple alatt nyer létjogosultságot. Hogyha viszont túl komolyan vesszük a játékszabályokat, könnyedén eltiporhatnak minket a nálunk egy kicsit is agyafúrtabbak.

Az olyan embernek, aki mindenkihez jó akar lenni, a gonoszok okozzák a vesztét.

/Niccolò Machiavelli/

A hatalom a személyiség sokoldalúságát követeli. Éppen ezért meg kell tanulnunk különböző álarcokat viselni, hogy egyetlen helyzet vagy szerencsétlenség se érhessen minket felkészületlenül. 

Az embereknél csakis hatalom és ravaszság által érhetünk el bármit. Meg szeretet által – mondják, de arra várni kell, mint a nap sugarára, mikor az élet minden percet igénybe vesz. 

/Johann Wolfgang von Goethe/

Robert Green amerikai író első művében olyan alapvető törvényekről tesz említést, amelyek minden ember életével összekapcsolhatók. 

A hatalom 48 törvénye a közvetettség művészetének kézikönyve. 

A törvények olyan írók és írónők szövegein alapulnak, akik tanulmányozták, majd mesterévé váltak a hatalom játszmájának. 

Az írások több mint háromezer évet fednek le, mégis, miután elolvastam a könyvet, mindegyik törvény relevanciáját megtaláltam akár különböző filmek, akár a saját mindennapi életem vonatkozásában.

A következőkben néhány olyan törvényt fogok bemutatni a könyvből, amelyek segíthetnek új szemszögek megvilágításában.

Palástold a szándékaidat

Tartsd az embereket bizonytalanságban azáltal, hogy sosem feded fel cselekvéseid valódi szándékát. Ha nem tudják, mire készülsz, védekezni sem lesznek képesek. Vezesd őket elég mélyre a rossz ösvényen, ködösíts, hogy mire felismerik valós törekvéseid, már túl késő legyen. Ahhoz, hogy megfelelően palástolni tudd a szándékaid, félre kell vezetned az ellenséget, be kell dobnod a csalétket, majd hagyni őt fuldokolni a szemeid előtt.

Kétféle ember létezik a földön: az, aki nyitott könyv és az, aki csukott.

A nyitott könyvek szabadon beszélnek az érzelmeikről, minden alkalmat megragadnak, hogy a világ elé tárják a véleményüket, ezáltal folyamatosan felfedve terveiket és intencióikat. Ezt több okból kifolyólag teszik. Először is azért, mert érzelmekről és tervekről beszélni magától értetődő és természetes.


Grafika: Kovács Alíz

Az azonban, hogy figyeljük és kontrolláljuk, mit és hogyan mondunk, már erőfeszítést igényel. Másodszor, sok ember úgy hiszi, azáltal, hogy nyitott és őszinte, elnyeri a másik ember szimpátiáját, hiszen a legjobb oldalát mutatja neki. Az igazat megvallva, ez a meggyőződés többet árt, mint használ.  Az őszinteség nagy eséllyel sértő lehet a másikra nézve. Sokkal körültekintőbb megoldás, ha a durva és csúf igazság helyett megszelidítjük a szavainkat, és azt mondjuk a másiknak, amit hallani akar.

Ha a hatalom elnyerésére törekszel, az őszinteséget azonnal zárd egy sötét fiókba, hogy valós szándékaid rejtve maradhassanak, és a kezedbe kerüljön az irányítás.

Ha a kiszemeltek horogra akadtak, semmit sem fognak észrevenni a mögöttes törekvéseidből. Ezzel nemcsak rossz nyomra vezeted őket, de meg is semmisíted annak lehetőségét, hogy uralkodjanak feletted.

Légy megfontolt ezzel a taktikával: ne az elzárkózással próbáld leplezni a szándékaidat, hanem azzal, hogy folyamatosan a vágyaidról és céljaidról beszélsz – csak nem a valódiakról. 

Így három legyet ütsz egy csapásra, hiszen barátságosnak, nyitottnak és megbízhatónak tűnsz.

A fentiek velejéig gonosznak és megátalkodottnak tűnhetnek, de az igazat megvallva, többször is áldozatául estem már ennek a törvénynek. Az emberek vagy nem szeretik megosztani a dolgokat, vagy nem a teljes igazságot árulják el. Elfedik a szándékaikat, és időpazarló módon a bolondját járatják velünk.

Fegyverezd le az áldozatot a szelektív őszinteség és nagylelkűség stratégiája által

Egyetlen jóravaló, egyenes gesztus elfed minden őszintétlenséget – talán eszünkbe is juthat a mondás, miszerint ’Az első benyomás egyben az utolsó is’. 

Az őszinteség és nagylelkűség nyíltszívű megnyilvánulásainak hatására még a leggyanakvóbb emberek ébersége is lankadni kezd.

Amint a szelektív őszinteség befolyással lesz a gondolkodásukra, kedvedre megvezetheted és manipulálhatod őket. Egy jól időzített ajándék, akár a trójai faló is hasonló célt szolgál.

Valamikor 1926 környékén egy magas férfi látogatást tett Al Caponénál, a kor legrettegettebb gengszterénél. A férfi Count Victor Lustig néven mutatkozott be, egy tehetséges szélhámos volt Csehországból.

Talán ismerős lehet, ha azt mondom, ő az az ember, aki eladta az Eiffel-tornyot 70000 dollárért.

Megígérte Caponénak, hogy ha fizet neki 50000 dollárt, ő megduplázza azt. A gengszternek bőven volt elég fedezete egy efféle befektetéshez, arra viszont nem volt kész, hogy egy ekkora összeget bízzon egy idegenre, végül mégis úgy döntött, beszáll a játékba. Leszámolta a bankjegyeket, és átadta Lustignak: „Rendben, Count, hatvan napod van visszahozni a pénz dupláját, ahogy ígérted.”

Lustig távozott, a pénzt berakta egy páncélszekrénybe, majd New York felé vette az irányt, ahol több hasonló ügylete volt folyamatban. Eközben az 50000 dollár érintetlen maradt, Lustignak persze esze ágában sem volt megduplázni azt. Két hónappal később aztán kivette a pénzt, és meglátogatta Caponét. Ránézett a gengszterre, és egy bocsánatkérő mosoly kíséretében így szólt:

„A legmélyebb megbánással kell közölnöm, Mr. Capone, hogy a terv sajnos füstbe ment.”

Capone épphogy csak nem intett az egyik fegyveresének, hogy vesse a férfit a folyóba, mikor Lustig elővette az ötvenezret a zsebéből, és az asztalra tette.

– Ez, uram, az ön pénze az utolsó pennyig. Ismételten elnézését kérem, a dolgok sajnos nem úgy alakultak, ahogy számítottam rájuk.

Capone zavarodottan süppedt a székébe:

– Maga egy szélhámos, Count. Ezt attól a perctől tudom, hogy betette ide a lábát. Vagy százezer dollárra számítottam, vagy semmire. De ez, hogy visszakapom a pénzemet…

– Megint csak elnézést kérek, Mr. Capone.

– Istenemre mondom, maga őszinte – üvöltötte Capone. – Ha gondjai vannak, itt van öt rugó kisegítésképpen – azzal Capone leszámolt ötezer dollárt az ötvenezerből, és odaadta Lustignak.

A férfi ledöbbent, mélyen meghajolt, köszönetet mondott, majd távozott a pénzzel.

Valójában végig erre az ötezer dollárra utazott. 

Lustig rendszeresen alkalmazta a szelektív őszinteség stratégiáját, de Al Caponénál egy lépéssel tovább ment. Egy átlagos szélhámos sem merte volna ily módon átverni a kor legnagyobb gengszterét. Lustig váratlan húzása a szelektív őszinteséggel képes volt lefegyverezni Caponét, ezzel pedig a gengszter egyik legközelebbi barátjává vált.

Minden kiüresedik, ha nincs legalább egy csillagom az égen. Az élet ilyenkor szürkének és lehangolónak tűnik. Nem értem az őszinte embereket. Unalommal teli, keserves életet élnek.  

/Count Victor Lustig/

Ez csupán kettő a hatalom negyvennyolc törvénye közül. Határozottan ajánlom a könyvet, hiszen segít megérteni és felismerni az összes többi törvényt, valamint ráébreszt azok alkalmazhatóságára különböző élethelyzetekben.

 

 

Írta: Shaheer Ahmad

Fordította: Sándor Luca