EHÖK HÍR
EHÖK A hazaáruló francia és a zaklató zenetanárnő

A hazaáruló francia és a zaklató zenetanárnő

2020-08-02

Hosszú szünet után ismét mehetünk moziba, az újranyitás apropóján pedig meglestem az Apollo „Vissza a moziba!” filmfesztiválját. Az országos program keretében hét filmet nézhettünk meg Pécsett, amiből végül két filmet választottam; A díszvendéget (Guest of Honour, 2019) Atom Egoyan rendezésében és Roman Polanski Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy (J'accuse, 2019) című történelmi drámáját.

Vigyázat! A cikk innentől spoilereket tartalmaz...

Utóbbit kétségtelenül a fesztivál húzófilmjének gondoltam, ezért mellé rejtőzködőbb párt igyekeztem találni. Így leltem A díszvendégre, melynek szinopszisa előre sejteti, hogy valami nem stimmel a történetben.

Az alaphelyzet ugyanis a következő: Veronica, a fiatal gimnáziumi zenetanár két diákjának szexuális zaklatásáért börtönbe kerül.

A közegészségügyi ellenőrként dolgozó édesapja, Jim mindent megtesz azért, hogy bizonyítsa ártatlanságát, azonban ebben lánya egyáltalán nem hajlandó együttműködni.

A fotó forrása: port.hu

Egyszerű önostorozás lenne ez Veronica részéről, vagy valami teljesen másról van szó? Miközben ezen rágódunk, betekintést nyerünk Jim „izgalmas” mindennapjaiba; az idézőjel itt szándékos, ugyanis a lánya érthetetlen viselkedése

– Veronica nem akar korábban szabadulni, sőt, maradna –

és a nyomozás okozta stresszt munkájában vezeti le, és a film egy pontjától már maga hozza létre a közegészségügyi kihágásokat.

A fotó forrása: port.hu

Hamar rájövünk ugyanis, hogy Veronica ártatlan, és bűne nem az elsült aktus, hanem valami sötétebb tette miatt vágyja úgy a büntetést.

Sajnos azonban ez a bűn csalódást keltően semmilyen, így amikor végre elkezdenek kiesni a csontvázak a szekrényből – ami közegészségügyileg igencsak aggályos egy étteremben –, elmarad a várt katarzis.

Továbbá a film néhol fájóan nem ad a részletekre, így például Veronicát úgy ítélik el, hogy „áldozatai” még vallomást sem tesznek, de a vád alapját adó szexting SMS-ek hiteltelensége is fájóan bárgyú. Mindezek ellenére a film elvitathatatlan szépsége a zenei szál, ami engem azonnal beszippantott.

A fotó forrása: port.hu

Apropó ítélet: másik filmünkben Polanski többet időzik a francia igazságszolgáltatás termeiben, titkok és intrikák között, mintsem bemutassa ártatlan áldozatát.

A 19–20. század fordulóján valóban megtörtént eseményeket – az akkori francia köztársaságot mélyen, kétpártian megosztó –, „affért” feldolgozó film bátran felvállalja, hogy mellőzi címszereplőjét.

Dreyfus gyors bebörtönzését követően csupán egy szükséges mellékszereplővé válik, a történet fókusza áthelyeződik Picquartra, aki a francia hírszerzés tisztjeként rájön, hogy Dreyfust valójában hamis bizonyítékok alapján, ártatlanul bélyegezték kémnek és hazaárulónak.

A fotó forrása: cirkogejzir.hu

Innentől pedig él az a mondás, miszerint a legjobb sztorikat maga az élet írja.

A bürokrácia és az igazságszolgáltatás lassan őrlő malmai valójában antiszemitizmussal kevert lisztet adnak, így például a zsidó Dreyfust később felmentő, zsidókat amúgy megvető, Picquart eredetileg maga is segédkezett a fals ítélet meghozatalában.

A francia nép pedig antiszemitizmus tüzében kettészakad; az egyik oldal Dreyfust támogatja és hiszi ártatlanságát, míg a másik biztos bűnösségében.

A fotó forrása: cirkogejzir.hu

Bátran kijelenthető, hogy a cselekmény enyhén szólva nagyon bővelkedik a fordulatokban, a mű néhol már-már szürreális kémfilmbe csap át – amíg rá nem jövünk, hogy a látottak többsége igenis megtörtént.

Márpedig van itt minden, mint a búcsúban! Olyannyira, hogy magyar szál is adódik; Picquart a Német Birodalomnak katonai titkokat szivárogtató kém után nyomozva idővel ugyanis felfigyel egy szépen csengő Esterhazy névre, akinek lassan megszállottja lesz.

A fotó forrása: cirkogejzir.hu

Remélem, hogy még sok hasonló filmfesztivált élvezhetünk az Apollóban; filmeket kanadai zenetanárokról és francia tüzértisztekről, ártatlanságukról és bűnhődésükről. Mert mire való egy kultmozi, ha nem arra, hogy szélesítse perspektívánkat és kérdezésre sarkalljon? Dreyfust elárulta a hazája, Veronica pedig elárult valakit és elárultatott, mégis mindezek után csak egy dilemma foglalkoztatta őket; szabad-e szeretni? Mintha csak én kérdeztem volna – két eltérő alkotás, mégis egy nagyon emberi dilemma.

 

Írta: Molnár Bence