EHÖK HÍR
EHÖK A két otthon: Kína és Pécs

A két otthon: Kína és Pécs

2017-10-10

Eredeti ötletem alapján sétáltunk volna egyet; én kérdezek, ő válaszol, elköszönünk, vége. Ehelyett találkoztam egy kedves, mosolygós, fiatal kínai hölggyel, aki tele van energiával, életkedvvel, és akivel már a következő találkozónkat szervezzük. Ő nem más, mint Li Yanru, egy másodéves biológia szakos hallgató, aki Kínából érkezett hozzánk.

Honnan is érkeztél pontosan?

(Mondott valamit, amiből nem igazán sikerült kihámoznom, hogy mi is volt. Nevetett, majd papír, toll, és ahogy írja, közben elmélyülten tolmácsolja:) Az országom: Kína. Tartományom:) Shandong, a központja pedig Jinan, ott lakok én.  Nagyon szép város, a források városának is nevezik.

Szerinted mi a legnagyobb különbség az otthonod és Pécs között?

Sokkal kevesebben vagytok (nevet), de tényleg. És látni mindent; nálunk olyan nagy köd és szmog van néha, főleg télen, hogy éppen csak azt látod, ahova lépsz. Nem látod se az autókat, se az épületeket. De már megszoktam. Egy valami viszont nagyon furcsa volt itt az elején; minden olyan lassan megy, mindenki nyugodt és ráérős. Legalább egy hét volt, mire megérkezett a bankkártyám, a diákigazolványomra pedig majdnem két hónapot kellett várni. (Ezen a ponton mindketten nagyot nevettünk. Ő azon, hogy részéről érthetetlen a lassúságunk, én pedig azon, hogy milyen gyorsan megkapta a diákigazolványát.)

Hogyhogy Magyarországra jöttél, és még inkább érdekel, hogy miért pont Pécsre esett a választásod?

Olyan gimnáziumba jártam, ahol nagyon sok nyelvóránk volt, így szinte mindenki külföldi egyetemet választott. Sok barátom van például Amerikában és Ausztráliában is, szóval, ha utazgatni szeretnék, mindenhol van egy ismerősöm. Én viszont mindenképpen Európába szerettem volna menni, kipróbálni, hogy milyen itt élni. Előzőleg voltam már egyszer Pécsen, és nagyon tetszett a város. Képzeld, amikor itt jártam, páran csak úgy rám köszöntek, nagyon meglepődtem. Itt mindenki olyan kedves és nagyon tiszta a város. Az interneten találtam rá a Pécsi Tudományegyetemre, nem is kerestem utána mást.  Pécs olyan helynek tűnt, ahol jó lehet egyetemistának lenni. (Most már Yanru is tudja, hogy Mindenki pécsi akar lenni!)

Nem féltél az elején?

De. Nagyon. Egyedül jöttem, de volt a telefonomon fordító, az nagyon sokat segített. Utána rájöttem, hogy akár mutogathatok is, azt mindenki megérti.

Mik voltak az eredeti terveid mikor megérkeztél?

Világot látni, felfedezni Európát. Szeretném fejleszteni az angol nyelvtudásomat és szeretnék megtanulni magyarul is. Eddig nem állok vele túl jól… (nevet) „Jó napot!” „Nem tudok” „Szia” „gulyás”. Ennyit tudok magyarul, nagyon szeretem a magyar nyelvet, de olyan nehéz megtanulni. Egyedüli gyerek vagyok, a szüleim nagyon féltettek mikor eljöttem, féltenek a mai napig, de tudták, hogyha egyedül leszek, muszáj lesz megoldanom mindent önmagamtól. Már az új albérletet is egyedül intéztem.

És mik a terveid most?

Diplomát szeretnék, ez az első, később pedig a mesterképzésen is gondolkodok, akár Magyarországon, akár más országban.  Szeretnék Európán belül maradni, de még nem tudom pontosan hol. Ráérek még.

Miért a biológia?

Mindig is érdeklődtem iránta, és szerettem volna még többet tanulni róla. Nálunk Kínában nincsenek gyakorlati órák, arra is kíváncsi voltam, hogy hogyan néz ki, mikor én csinálok valamit a saját két kezemmel. Csak ne lenne ennyi kémia…

Milyennek látod a pécsi egyetemistákat?

Ti állandóan tanultok. De tényleg, bárhova megyek, mindenhol tanulnak az emberek, múltkor is voltam egy könyvvásáron, egy srác egy rakat könyvet megvett, nekem eddig nem is kellettek könyvek. Furák vagytok.

Adódnak néha nyelvi nehézségek az egyetemen?

Sajnos igen. Sokszor érzem úgy, hogy tudom a választ a kérdésre, de nem tudom éppen lefordítani. Nyilván a vizsgákon nem szabad fordítót használnunk, pedig én örülnék neki néha.

Szoktál járni egyetemi programokra?

Néha meglátogatom őket, a főzőversenyeket nagyon szeretem. Imádok főzni, és az is tetszik, amikor a tanárainkkal együtt alkotunk valamit. Nagyon szeretem a magyar ételeket, főleg a gulyást. A barátaimmal mind imádjuk, de nem sikerült még otthon elkészítenünk.

Mi a legjobb dolog, ami Pécsen történt veled?

Hazamenni az egyetemről… jó csak vicceltem.  Sikerült végre igazán felnőnöm. Nagyon fontosak az éltemben a szüleim, és most úgy érzem, tényleg büszkék lehetnek rám. Itt minden olyan szép, nagyon szeretem ezt a várost. Egyszer az ismerőseimmel elmentünk kirándulni is, nem tudom hol voltunk, de nagyon tetszett. (Mutat pár képet; a Malomvölgyitó nyűgözte le ennyire.)  Ugye milyen  szép hely?! Szeretek csak sétálni a barátaimmal a városban, olyan nyugodt minden.

Felfedezted már Magyarország többi pontját is?

Igen, voltam Budapesten, képzeld, ott van IKEA (Ettől ő nagyon boldog lett.) De voltam a Balatonon is több helyen, például Tihanyban, ott nagyon sok a levendula, mindenkinek onnan vittem ajándékot. Éppen zajlott az úszó-világbajnokság, mikor ott jártunk. Volt ott egy nagyon tehetséges lány (Próbálta feleleveníteni a nevet, de nem sikerült neki, így belekérdeztem: Hosszú Katinka?) Igen, igen, Hosszú! Mikor felállt a dobogóra, olyan boldog lettem, tényleg nagyon ügyes volt. Magyarországot a második otthonomnak tartom, a szívem így kétfelé húz. Nem csak a selyemút, én is összekötöm a két országot.

Mennyire tartod az otthoni ünnepeket, hagyományokat?

Nem igazán szoktam. Viszont nemsokára lesz az egyik kedvenc ünnepem, az őszközépünnep (október 4. – a szerk.). Ilyenkor az egész család összeül, és együtt eszik. Imádom. Ilyenkor sütjük a holdsütit, ez egy különleges édesség, a tölteléke bab- vagy lótuszpép, és a közepében tojássárgája van, ami a teliholdat szimbolizálja.

Időnk lejártához közeledve elindultunk hazafelé. Miután megbeszéltük a tárgyfelvételi nehézségeket, valamint az internetes vásárlófelületek Kínapreferenciáját, már meg is találtuk a közös pontjainkat, és rájöttem, hogy gyakrabban kellene leülnöm beszélgetni új emberekkel.