EHÖK HÍR
EHÖK A legszürrealistább szürrealista – Salvador Dalí: A halhatatlanság nyomában

A legszürrealistább szürrealista – Salvador Dalí: A halhatatlanság nyomában

2019-02-06

Életünk legnagyobb félelme minden bizonnyal annak végességével függ össze. Nem volt ez másképp a híres katalán festő, Salvador Dalí esetében sem, aki megszállottan kereste a halhatatlanság titkát, még teste hibernálásának gondolatával is eljátszott. Habár a szürrealizmus kétségtelenül legkiemelkedőbb alakja fizikai valójában már kereken harminc  éve nincs köztünk, megkerülhetetlen személyiségének, és legfőképp korszakalkotó műveinek köszönhetően kitörölhetetlen nyomot hagyott a művészet történetében.

A spanyol festőművész egyedi és kalandos életpályájának állít emléket a

Salvador Dalí: A halhatatlanság nyomában című dokumentumfilm, mely A művészet templomai ismeretterjesztő sorozat részeként jelent meg, hazánkban 2019. január 24-én, egy nappal a művész halálának harmincadik évfordulója után.

A már említett sorozat keretein belül jelent meg korábban is hasonló jellegű alkotás többek között Van Goghról, Klimtről, vagy éppen Caravaggióoról, akik a maguk korszakában hasonlóan nagy hatású művésznek számítottak, mint a XX. században Dalí.

Az extravagáns festőről nyilván mindenkinek számos jellemző vonás, alkotás jut eszébe: a kackiás bajusz, vagy éppen az Elfolyó idő című festményének összetéveszthetetlen formái.

De hogyan vált egy katalán kisváros jegyzőjének fia világhírű művésszé?

Dalí gyerekkora – leginkább annak helyszíne – messzemenőkig meghatározta életpályáját. A festői katalán halászfalu, Port Lligat szolgált a szürrealista művész kezdeti, fő ihletmerítő helyéül, majd itt rendezte be saját ízlésére szabott műhelyét, sőt, életének jelentős részét is itt élte le. Ez a hely örök nyugvópontként szolgált a kalandos életű Dalí számára. A tárgyalt portréfilm az 1929-es esztendőtől (amikor is Dalí kapcsolatba került a szürrealisták párizsi csoportjával) tekinti át a művész életét egészen 1989-ben bekövetkezett haláláig. A moziba ellátogatók e hatvan év legfontosabb mozzanatairól számos forrásból és szempontból kaphatnak információt. Művészettörténészek szakmai véleménye, a Dalíhoz közel álló személyek magánjellegű megnyilatkozásai, a főszereplő videóra felvett elmélkedései, beszélgetései és levelei színesítik a festőről alkotott képünket.

A megfelelőbb szó inkább talán az árnyalás lenne, hiszen

Dalí számos olyan új oldalát ismerhetjük meg a dokumentumfilm segítségével, ami eddig kevésbé volt hangsúlyos.

Hányattatott gyerekkora, rapszodikus viszonya családjával, feleségével való elképesztően egyedi kapcsolata mind-mind meghatározták életét, és ezáltal művészetét is.

De miben állt Salvador Dalí egyedülállósága? Nem mondhatjuk, hogy példamutató, erkölcsös életet élt volna. Szívbaj nélkül csapta le a híres francia költő, Paul Éluard kezéről későbbi feleségét, Galát.

Nem igazán tudott megbirkózni a mindennapok szokványos kihívásaival, de a maga világában egyeduralkodó volt, nagykanállal habzsolta az életet.

Tevékenysége sosem volt öncélú, az emberek rajongásával nem élt vissza, sőt, igyekezte őket bevonni saját varázslatos alkotói univerzumába. A portréfilm rávilágít Dalí emberi oldalára is. A feleségét elvesztő művész mély apátiába esik, senkit nem enged közel magához, feladja korábbi pozitív világszemléletét. De a hozzá legközelebb állóknak – leginkább a szintén híres katalán festő barátjának, Antoni Pitxotnak – és saját megtörhetetlen élet- és munkakedvének hála, újra alkotni kezd, számos remek darabot hagyva ezzel az utókor számára.

Salvador Dalí emlékét a mai napig számos kiállítótér jó néhány klasszikusa őrzi. Legfontosabb ezek közül az általa tervezett és berendezett figueresi Dalí Színház-Múzeum. Az általam megtekintett dokumentumfilm csak erősíti a legszürrealistább szürrealista műveiben megmutatkozó klasszisát. Azt a zseniális elmét, melyet megérteni teljesen tán sosem fogunk, de az ehhez hasonló kezdeményezésekkel hódolhatunk nagysága előtt.

Írta: Pálfi Máté