EHÖK HÍR
EHÖK Alternatív  hungarikum

Alternatív hungarikum

2020-11-15

Létezik egy furcsa tendencia. Amikor az ember jó filmet lát, kiemeli, mitől tartja annak: dicséri a rendezést, méltatja a színészi munkát, a különös dramaturgiát. Amikor az ember jó magyar filmet lát, meglepődik. Általában ilyenkor lép életbe a frázis, miszerint: Ez olyan jó, mintha nem is magyar lenne! Hasonló fogadtatásban részesült Ujj Mészáros Károly filmje is, és bár ezek a reakciók dicséretértékűek, mégsem gondolom, hogy a Liza, a rókatündér sikerét, pláne értékeit e külföldiességben kellene kijelölnünk.  A film valóban újszerű, ezért ahelyett, hogy nemzetközi hasonlítgatás martalékává tennénk, érdemes inkább azokat a hazai vásznon eddig atipikusnak számító jegyeit kiemelnünk, amik meg tudták lepni a nézőközönséget. A kritika spoilereket tartalmaz.

A történet a hetvenes évek fiktív Magyarországának kapitalista mikrovilágában játszódik. Ebben a világban főhősnőnk, Liza a japán nagykövet özvegyét ápolja. Az idős asszonyon kívül egyedül Tomy Tani, egy japán popénekes szelleme kínál neki társaságot. Az özvegy hirtelen halálával Liza megörökli a belvárosi lakást és vele az asszony végakaratát: keressen maga mellé valakit. A lány megfogadja a tanácsot és randevúzni kezd, a gond csak az, hogy amelyik férfi szemet vet rá, kísérteties körülmények közt meghal. A furcsa esetekre a rendőrség is felfigyel, Liza pedig gyanakodni kezd, hogy saját rókatündérléte áll a borzalmak hátterében.

A film elsődleges erénye, hogy mind műfajilag, mind pedig kulturálisan kockázatokat vállal.

A japán mitológia elegyítése a nyugati hatásra formálódott magyar valósággal teljesen váratlan befogadói helyzetet teremt. A korábbi magyar játékfilmek esszenciáját többnyire a középréteg létminőségének keserédes bemutatása adta, amivel szemben a Liza valami sokkal szokatlanabbat képvisel. A rókatündérség témaköre valódi súlyt ad a párkeresés procedúrájának, hiszen itt nem a szerelmi beteljesülés, hanem a megtalált személy életben maradása a kérdés. A romantika és horror szkandermérkőzése eredeti perspektívát kínál az egyébiránt átlagos szerelemtörténet végigkövetéséhez.

Szintén előnyös, hogy a meghökkentő kulturális elemek behívása mellett a film megtartja azokat a kapaszkodókat, amiktől nem érezzük teljesen idegennek, viszont ez nem fordul át a nézővel való személyeskedésbe. Mosolygunk tehát a (mostanra kissé elavult) Csudapest-áthalláson, a Mekk Burger ízléstelen menüin, ismerősek a régi polgári házak lépcsőfordulói, ugyanakkor ezek a felismerések nem alapfeltételei a megértésnek. 

A Port.hu szerint a film a romantikus vígjáték kategóriájába esik, azonban ennél bőven többről van szó.

A japán szellem személye és szürreális utazásai a fantasy, az abszurd halálesetek a fekete komédia jegyeit idézik, az esetlen nyomozás folyamata pedig akár krimiparódiaként is felfogható.

Emlékezetes jelenetek köthetőek az ezredeshez, aki a kellemetlenebb beszélgetéseiből frappáns magyar közmondások segítségével igyekszik kilépni, viszont sosem emlékszik rájuk teljesen, így a szólások rendhagyó végződést kapnak. 

A történet során végig Liza karaktere van fókuszban: a narrátor kommentárjai, a „leskelődő” kameraállások mind az ő identitásának árnyalását szolgálják. Liza esetlen, de bájos naiva, egy romlatlan lélek, aki még érintetlen a külvilág kétszínűségétől és az udvarlás játszmarendszerétől. Környezetéről és a romantikus kapcsolatokról alkotott képe kedvenc ponyvaregényén alapul – sorozatos csalódásai tehát a rókatündérség nélkül is megalapozottak lennének. Balsai Móni alakítása letisztult és hiteles. Legapróbb rezdülései minden műviséget nélkülözve képesek tükrözni Liza szellemi tisztaságát. 

A színészi játék kitűnő, az egyetlen zavaró tényező számomra maga a főhős milyensége. Valamiért nagyon népszerű lett a félszeg, elvarázsolt főszereplő prototípusok működtetése. A kivitelezés hibátlan, a karakter lassan sematikus. 

Liza mellett akarva-akaratlan Tomy Tani alakja kapja a legtöbb figyelmet. A zöld zakós kísértet az abszurd megtestesítője. Érdekes, osztott szerep az övé, hiszen egyrészt a halálesetek előidézőjeként funkcionál, másrészt pont ezen helyzetek feloldására vállalkozik a sajnos nagyon is fülbemászó popsláger refrénszerű ismételgetésével. 

A Liza egyediségét erősíti a térrel való játék, vizuális és szimbolikus értelemben egyaránt. 

A látványvilág rendkívül izgalmas: a stúdióban és a valódi helyszíneken forgatott jelenetek közt nincs minőségbeli eltérés, így egységes képi világot kapunk. Külön kiemelném a precíz animációkat, amik új színt hoznak az eddig megszokott vizualitásba.

Liza privát szférájánk hangulata kettős: az antik bútorok, perzsaszőnyegek és csipketerítők fényes múltat idéznek, amely mostanra drasztikus romlásnak indult. A legtöbb halál is ehhez a pusztuló környezethez köthető, kezdve az özvegyasszonnyal, majd Károllyal, aki a torkán akadt szálkától fullad meg, de említhetném Ludvig urat is, akit a potencianövelő és az alkohol keverése ír ki a történetből.  

Az egyetlen túlélő Zoltán zászlós, a frissen fővárosba érkezett szűkszavú rendőr. Főnöke utasítására Liza ál-albérlője lesz, és ahogy az sejthető, a nyomozás közben beleszeret a lányba. Zoltán testi épségét kockára téve igyekszik rendbe hozni a lakás széteső elemeit. Érkezésével Liza is átalakul, szürke ruháit Cosmopolitan-hű csipkeruhára cseréli, belső tulajdonságai azonban változatlanok maradnak. Végül kettejük tiszta és önzetlen érzelmi kapcsolata töri meg az átkot.

Mivel rajtuk kívül a legtöbb karakter sztereotipikus, a film valódi terének Liza belső világát jelölhetjük ki.

Ujj Mészáros Károly egy kreatív és jól kidolgozott koncepciót tár elénk. A Liza, a rókatündér bár semmibe veszi a közkívánatot, mégsem merül el a művészfilmek sokszor erőltett öntörvényűségének medrében, hanem megmarad egy szürreális, meseszerű és szórakoztató alkotásnak.


Írta: Sándor Luca

A fotók forrása: port.hu