EHÖK HÍR
EHÖK Egy pirográfus élete

Egy pirográfus élete

2018-05-24

 

Első pirogáfját háromezer forintért vette egy szupermarketben, akár két órán keresztül is készít egy esküvői hűtőmágnest, arra pedig, hogy a házikedvencedet egy nyírfából készült kép formájában örökítse meg, nem sajnál tizenkét órát az életéből. A huszonnégy éves Király Fruzsina egyébként pénzügyet tanult, jelenleg egy nagyatádi festékboltban dolgozik, ami pirográfus elő- és jelenlegi életéhez maximum annyiban kapcsolódik, hogy az alkotásaihoz szükséges lakkot rendszerint itt vásárolja. A tűzégetést egyébként nem tanulta sehol, elmondása szerint ez valahogy ösztönösen jött. Betekintés egy igazán különleges ember mindennapjaiba.

Sokféle kézműves dologgal foglalkozol: különböző használati tárgyakat készítesz bőrből és fából. Hogyan foglalnád össze egy laikusnak kreatív tevékenységedet? Nekem első körben a „fadekor” ugrik be, hiszen ilyen néven mutatod be termékeidet az interneten. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy pontosan tudom, mit takar ez a szó.

Egy kedves ismerősöm segített a névválasztásban. Mindenképpen magyar nevet szerettem volna adni ennek a hobbinak és valami olyat, ami összefoglalja, mit is csinálok. Így született meg a „fadekor”. Ez alatt azt értem, hogy szinte bármilyen fából készítek ajándéktárgyakat. Leginkább nyírfára vagy rétegelt lemezre dolgozom. Máshol még nem találkoztam ezzel az elnevezéssel, szerintem csak én használom. Bőrből egyszerűbb tárgyakat készítettem, de ehhez komolyabb szakértelemre lenne szükség. Érdekel a bőrdíszműves képzés, ha a közelben találnék sulit, valószínűleg el is végezném. Szóval ez is nagyon izgalmas, de ha választani kell, akkor inkább a fadekor.

Hogy kezdődött?

Nem tudtam soha felhagyni a kreatívkodással, emellett vonzott a természet, imádom a fából készült dolgokat. Négy évvel ezelőtt apukám vett magának egy pirográf pákát, mert ő is szeret kézműveskedni. Egyszer unatkoztam, nem volt kedvem rajzolni, apa meg mondta, hogy figyelj csak, ezt múltkor vettem, próbáld ki. Négy éve a kezembe került a pirográf és azóta sem tudtam letenni. Örülök hogy kiteljesedett bennem ez a két dolog: kreatívkodni is tudok, meg itt ez a faimádat is egyben.

Emlékszel az első dologra, amit készítettél?

Egy medál volt, keményebb fára.

Hogy jutottunk el az első medáltól idáig?

Teljesen magamtól tanultam. Néztem videókat, ennek hatására rendeltem a komolyabbik pirográfomat, mert láttam, hogy ezzel élethű képeket lehet készíteni. Annak viszont például nem néztem utána, hogy melyik hegyet hogyan kell használni. Általában megnéztem egy videó elejét, hogy tudjam, milyen pirográfról van szó, meg megnéztem a legvégét, hogy lássam, mit hoztak ki belőle és ennyi. Az első pirográfomat háromezer forintért vettem egy szupermarktben, nagyon szerettem, csak elromlott. A következő ehhez hasonló volt egy ötezer forintos tétel, a komolyabb pedig húszezer forint volt, ez már hőfokszabályzós. Azt is ki kellett tapasztalni, hogy a puhafa gyorsabban ég, túl kevés idő van árnyékolásra. A keményfánál meg nehezebb égetni, halványabb lesz a minta. Mindegyiknek megvan a technikája, összességében viszont elmondhatom, hogy mindkét fajta fánál tempósan kell dolgozni.

Volt olyan alkotás, amit elrontottál?

Szerintem nem, mármint nem dobtam ki semmit azért, mert annyira rosszul sikerült volna. Tegnap este egyébként egy kutyás képen dolgoztam. Nem tűnt nagy kihívásnak, még csak az állat szőre sem volt túl hosszú, de nem akart összeállni. Mondtam is magamnak, ne már, eddig nem volt elrontott munkám, erre pont az interjú előtt… szóval addig rajzoltam újra, amíg nem lett olyan, amilyet szerettem volna.

Hogyan foglalnád össze ezt a kézműves dolgot: hobbi vagy másodállás?

Hobbinak indult, de most már úgy érzem, hogy egy kicsit több, mivel szinte két éve folyamatosan vannak megrendeléseim. Erre egyébként nem számítottam. Nem úgy indultam, hogy ezeket el fogom adni. Felraktam pár képet Facebookra és írtak ismerősök, aztán valahogy szájól szájra terjedt.

Mi volt a család, baráti kör reakciója a meglepően komolyra fordult hobbit illetően?

Szerintem senki nem gondolta, hogy a négy éve kiégetett medálból ez lesz. Mindenesetre büszkék rám, támogatnak. Ha feltorlódnak a határidős munkáim, akkor kisebbfajta családi vállalkozássá alakul a fadekor-biznisz: nagybátyám szeleteli a nyírfát, anyukám pedig a csiszolásban segít. Cserébe a jelesebb alkalmakra nekik is gyakran készítek fából készült ajándékokat. A kézműves vonal egyébként sem újdonság a családunkban: anya kislánykora óta köt, apa saját magának gyakran készít valami kreatív, legutóbb például egy sétabotot és egy íjat, a mamám pedig nagyon finom lekvárokat főz.

Főként megrendelésre dolgozol, gondolom ez eléggé behatárolja a kreativitásod. Mennyire van szabad mozgástered ezekben az alkotásokban?

Általában jönnek egy alapötlettel, de a kivitelezés nagy részében szabad kezet kapok. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de szokták mondani, hogy rád bízzuk, úgyis tudjuk, hogy szép lesz.

Milyen emlékezetes, nagy kihívást jelentő munkákat tudnál kiemelni?

Kettő ilyen munka volt. Az egyik, amikor egy hölgy egy korábbi alkotásomat látva megkért, hogy készítsek el egy szakácsfigurát egy vágódeszkára a mesterszakács párja arcképével. A másik, amikor eperfára kellett szarvasbikát égetnem. Volt egy ötliteres eperfahordó, amit idehozták és annak a tetejére kellett ezt megcsinálnom. A hordó alapból húszezer forintot ért, illetve azt sem tudtam, hogy viselkedik egyáltalán az eperfa. Szeretem a kihívásokat, ez is ilyen volt. Úgy voltam vele, ha valami gáz van, úgyis le tudom csiszolni. Azóta egyébként sorra kérnek ilyet, már három hordót csináltam és egy negyedik is tervben van.

Vannak a környezetedben más gyakorló pirográfusok is?

Amikor én kezdtem, még nem volt ennyire felkapott ez az egész. Nem tudok róla, hogy a közvetlen környezetmben lenne valaki. Tagja vagyok viszont egy netes pirográfiai közösségnek. Oda néha feltöltöm a munkámat meg én is nézegetem a többiek alkotásait. Mind kezdők, mind haladók sokat tanulhatnak belőle.

Ahogy mondod is, egyre felkapottabb lett a pirográfia. Ez pedig egyet jelent az önjelölt, nem is igazán tehetséges vagy igényes „művészpalánták” színre lépésével. Mit gondolsz erről a jelenségről?

Az dühít, ha egy ronda munkát látok és az emberek elkezdik dicsérni a kidolgozottságát és el vannak ájulva valami olyantól, ami valójában igénytelen. Szerintem minden laikus, akinek van egy kis szépérzéke, észreveszi, hogy pirográf és pirográf között igenis van különbség. Meglátszik, ha valaki szívből csinálja, akár tizenkét órát is eltölt egy munkával, meg az is, ha nem.

Ezzel a hobbival ennyi megrendelés mellett napi szinten kell foglalkozni?

Igen, átlagban napi négy-öt órát foglalkozom vele munka után. Két-három éve nincsen üresjárat, ez az esti program. Karácsony, húsvét előtt vannak sűrűsödések.

Mindig szívesen állsz neki vagy van olyan, hogy eleged van a fából és a pirográfból?

Mindig élvezem, főleg ha van valami kihívás a dologban. Egyáltalán nem teher, bár mondjuk az ujjamon megjelent már egy-két bütyök a pirográftól, meg a sok görnyedés miatt néha megfájdul a hátam. Ilyenkor van az, hogy szünetet tartok, elmegyek bicajozni vagy fotózni, feltöltődöm a természetben. Aztán hazajövök és folytatom.

Mennyi időt töltesz egy-egy munkával?

Ezt mindig megkérdezik de nem szoktam az órát nézni, mert leülök és akkor megszűnik az idő, nem gondolok semmire. Egy könnyebb munkával minimum két órát. Egy komolyabb pedig alaphangon tíz-tizenkét óra. Addig tudok vele szöszmötölni, ameddig nem jönnek érte. Mindig észreveszek valami hibát, amíg nem lakkozom, addig pedig tudom javítani.

Hogy lesz az alapanyagból kész alkotás? Milyen fázisai vannak a munkának?

Felvágom a fát, megcsiszolom, megtervezem a mintát számítógépen, elküldöm a megrendelőnek és ha ő rábólint, akkor elkezdem megrajzolni. Először mindent szabadkézzel rajzoltam, aztán forradalmasítani kellett egy kicsit ahogy nőttek a rendelések, így elkezdtem indigózni, de ezzel is csak a főbb vonalakat skiccelem fel és utána a többi csak úgy jön. Nem gondolom végig, hogy most itt vagy ott árnyékolom. Olyan, mintha nem lenne tudatos. Nem tudom elmondani. Megcsiszolom, megrajzolom, oké. Onnantól, hogy elkezdem égetni, már nem tudom a lépéseket, teljesen ösztönös az egész.

Miben rejlik munkáid igazi értéke? Mitől egyediek, különlegesek?

Nem tucatot akarok gyártani, minden darab egyedi és igyekszem úgy elkészíteni, ahogy megálmodták, ahogy kérik. Láttam színes munkákat is, én viszont natúrpárti vagyok, nem használok színeket, ezért kicsit nehezebb dolgom van, mivel árnyékolással kell elérnem azt a hatást, amit más színekkel tud. Aztán addig nem adom ki a kezemből a munkát, amíg nekem nem tetszik maximálisan… bár én mindig látok benne hibát.

Azért van olyan, hogy meg vagy elégedve magaddal?

Nagyon kevés munkámra mondom azt, hogy kiemelkedő lett. Kritikus vagyok magammal szemben, mindig az voltam. Látom, hogy van hova fejlődnöm. A legtöbb ötletemet például a Pinterestről merítem, ott rengeteg sokkal profibb égetett alkotást látok, némelyik teljesen élethű, mintha csak egy barnított fényképet látnál. Leginkább kidolgozottság terén szeretnék fejlődni, ez most így lehet, hogy vicces lesz, de például a kutyaszőr élethű ábrázolása tök fontos, ezen a területen van még mit tanulnom.

Mi a terved ezzel a hobbival a jövőben?

Már elképzeltem egy kézműves ajándékboltot de még nem mertem belevágni. Hiánypótló lenne, hiszen ilyesmi nincs a közelben, éppen ezért én magam is nehezen szerzek be alapanyagot.

Bővebb információért és referenciáért látogass el a Fruzsi Fadekor Facebook-oldalra.

 


 

SZABÓ Bianka