EHÖK HÍR
EHÖK Egy szakma, ahol a sikerélmény mindennapos

Egy szakma, ahol a sikerélmény mindennapos

2019-03-11

Március 6-án ünnepeltük a Logopédia Európai Napját. Az Európai Unió Logopédusainak Állandó Bizottsága 2004-ben hozta létre ezt az eseményt a szakma népszerűsítésének érdekében. A kezdeményezés célja az volt, hogy betekintést nyújtson a kommunikációs zavarok sokféleségébe, az érintettek mindennapi nehézségeibe, a terápiás ellátás lehetőségeibe. A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának Gyógypedagógiai Intézete a témában gyakorlatorientált konferenciát szervezett. Ennek apropóján Dr. Szili Katalin főszervező adjunktussal beszélgettem. Az interjúhoz néhány kérdés erejéig a harmadéves logopédia szakirányos Wágner Evelin is csatlakozott a hallgatói szervezőgárda képviseletében.

 

Mióta foglalkozik logopédiával? Mi pontosan a kutatási területe?

Szili Katalin: A közoktatásban 1998 óta dolgozom gyógypedagógusként és 2001 óta logopédusként. Tíz évvel ezelőtt kezdtem az egyetemi oktatásban óraadóként dolgozni. Kutatásaim IKT eszközökön alapulnak, a fonológiai tudatosság és a mentális lexikon fejlettségét vizsgálják, valamint e két terület kapcsolatát a szóolvasó készséggel kisiskolás korban. Természetesen e területek online fejlesztésének lehetőségével is foglalkozom, valamint a technológia és a logopédia kapcsolatával.

 

Miért éppen ezt a pályát választotta?

SZ.K.: 18 évesen csak annyit tudtam, hogy valamilyen pedagógus szeretnék lenni, és a véletlennek köszönhetem, hogy gyógypedagógus és logopédus lettem. Amit egy pillanatig sem bántam meg. A mai napig is örömmel tartok terápiás foglalkozásokat az egyetemi oktatás mellett.

A mi szakmánk az a szakma, ahol minden nap sikerélményhez juthatunk.

Ezek apró eredmények egy kívülállónak, de azoknak a klienseinknek, akiknek sikerült egy hangot, egy szót helyesen kiejteniük vagy elmondani egy összefüggő mondatot, boldogság ragyog a tekintetükben a kemény munka ellenére.  Ezt logopédusként átélhetem velük, hiszen én segítettem nekik.

 

 Fotó: Bódis Szabina

 

A konferencia mottója Fehér-Deák Barbara volt hallgató versrészlete lett:

…Ha ismersz még szép szavakat,

és érzed a mély ritmusokat,

de azt mondják: »Így már senki sem beszél.«

Te csak legyél az, aki a nyelvében zenél!

                – Légy erős!” 

Milyen kapcsolódási pontokat lát a konferencia (tematikája) és a mottó között?

SZ.K.: Ebben az évben nem határoztuk meg konkrétan a konferencia témáját, hanem a környezetünkben dolgozó aktív logopédus kollégákat kérdeztük meg arról, hogy mi érdekelné őket. A válasz egyértelmű volt: az idén gyakorlatban alkalmazható tudással szeretnének gazdagodni. A mottó kapcsolódása a konferenciánkhoz pedig vitathatatlan. A logopédus beszédének igényességével mutat példát a környezetének.

A kiejtés tisztasága, a választékos kifejezés, a megfelelő mondatszerkesztés, az anyanyelv szeretete minden kollégának fontos, és célunk, hogy klienseinknek átadjuk ezeket az értékeket,

még akkor is, ha ez sokszor rendkívül nehéz feladat.

 

Mit kell tudni a konferencia hátterében zajló szervezőmunkáról?

SZ.K.: Egy egyetemi konferencia megszervezése rendkívül összetett folyamat. A háttérben több egyetemi szervezet is segíti munkánkat. A konferencia szakmai részét a Gyógypedagógia Intézet munkatársaival szerveztük, melyhez csatlakoztak még a nappali tagozatos másod- és harmadéves logopédia szakirányos hallgatók.

Wágner Evelin: Ami a szervezést illeti, azt bátran mondhatom, hogy még az is, akinek az elején nem volt kedve segíteni, a végére belejött. Egy ilyen közös feladat összetartásra sarkall minket, így tulajdonképpen olyan dolgokat is megteszünk, amikről korábban azt gondoltuk, hogy nem vagyunk képesek rá. Például nagyon sokan lámpalázzal küzdenek, nem szeretnek tömeg előtt beszélni, a konferenciához kapcsolódó feladataink során viszont ezt a félelmet le kellett küzdeni.

Nemcsak szakmai tudással gazdagodunk, hanem idén először interaktív feladatokkal is készültünk. Ezt a harmadéves tanulók, tehát az én csoportom, állították össze a konferencia kisebb szüneteire. Igyekeztünk bevonni a közönséget. Olyan feladatot mutattunk meg nekik, amit a későbbiekben akár a tanóráikon, foglalkozásaikon is fel tudnak használni.

Ezen kívül, folytatva a hagyományt, a másodéves logopédus hallgatók adtak műsort. Ez idén egy közös éneklés volt.

 

 Fotó: Bódis Szabina

 

A hallgatók szakmai fejlődését mennyiben és hogyan segítheti egy ilyen konferencián való részvétel?

SZ.K.: Minden hallgató életében jelentős pillanat, amikor olyan szakemberekkel találkozhat, akik egykor ugyanabban az iskolapadban ültek, és ugyanazokon a nehézségeken mentek keresztül, mint ők most. Ez a nap lehetőséget biztosít új ismeretségek kialakítására, valamint hogy szakmai, gyakorlati vezetőiket egy más helyzetben ismerjék meg. Az előadásokat végighallgatva pedig az eddig tanult ismereteiket kiegészíthetik vagy egy új dimenzióba helyezhetik, továbbá megismerkedhetnek a szakmát érintő újításokkal, problémákkal.

W.E.: A mi vonatkozásunkban a háttérmunkában való részvétel nagyon fontos: átlépjük a határainkat, alkalmazkodunk egymáshoz, összedolgozunk, ennek van egy csapatépítő hatása és a szakmai életben is nagyon fontos lesz majd. Szakmai előmenetelünk szempontjából is lényeges, hogy lássuk, a saját oktatóink tartanak színvonalas előadásokat. Ez egyfajta motiváció számunkra, és azt bizonyítja, hogy

ezt a hivatást folyamatos önképzéssel lehet és kell csinálni.

Nagyon örülök annak, hogy a logopédia szakirányon olyan oktatókkal vagyunk körüléve, akik tényleg példaértékűek: szakmailag kiválóak és minket, hallgatókat is próbálnak terelgetni, segítenek bármilyen ötletünk van. A konferencián továbbá kollégákkal lehet megismerkedni, ugyanakkor nem kizárólag szakmabelieknek szól ez a program: jöhet bárki, akit érdekelnek az aktuális tudományos hírek.

 

Mit gondol a logopédia tudományának és a logopédiához kötődő egyetemi képzéseknek a hazai és a nemzetközi megítéléséről?

SZ.K.: Véleményem szerint egyre jobban erősödik a logopédia tudománya. Egyre több olyan kutatási eredmény van, amelyet nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is elfogad a szakma.

 

Mennyire népszerű a logopédus pálya ma a fiatalok körében? Sokan jelentkeznek a szakra?

SZ.K.: A gyógypedagógus képzésünk rendkívül népszerű. A felvételt nyert hallgatók nagy része logopédus is szeretne lenni, de ehhez alkalmassági vizsgát szükséges tenniük, amely a hallgató beszédállapotát és helyesírási készségét méri fel. Ez sajnos nem mindenkinek megfelelő, így logopédia szakirányra nem tudunk mindenkit felvenni.

 

Mit csinál pontosan egy logopédus? Kívülállóként annyit látunk, hogy különböző fejlesztő foglalkozásokat tart. Azt hiszem, ez viszont csak a jéghegy csúcsa.

SZ.K.: A logopédiai tevékenység rendkívül összetett. Nincs két egyforma beszédhibás személy. A közoktatásban dolgozó logopédusok kiszűrik az összes beszédhibás gyermeket még az iskolába kerülés előtt.

A nem beszélő gyerekeket megtanítják beszélni, a hibásan ejtett hangokat kijavítják, beállítják a megfelelő légzést, nyelést, hangszínt, bővítik a szókincset, orvosolják a grammatikai hibákat, készség- és képességfejlesztést végeznek az iskolai kudarcok elkerülése érdekében.

Speciális módszerekkel olvasni, írni, számolni tanítják a tanulási zavarral küzdő diákokat. Az egészségügyben dolgozó logopédusok pedig a balesetek, betegségek vagy központi idegrendszer egyéb károsodása miatt beszédképtelen vagy beszédzavarban szenvedő személyek rehabilitációjával foglalkoznak. Újratanítják őket beszélni, írni speciális technikákat alkalmazva.

 

A konferenciához kapcsolódik egy képzőművészeti kiállítás, melyet Takács Nagy Judit logopédus készített. Ez számomra szépen szimbolizálja, hogy a logopédia és a művészet között, még ha áttételesen is, de lehet kapcsolat.

SZ.K.: A logopédia és a művészetek kapcsolata egyértelmű.

Mi, logopédusok komplex terápiát tartunk, ami azt jelenti, hogy nemcsak egy adott beszédhibával foglalkozunk, hanem fejlesztjük a kognitív képességeket és a személyiséget is.

Ehhez felhasználjuk a művészet szinte minden területét: ritmikát, hangszeres játékokat, dalokat, táncot, irodalmi alkotásokat, főleg verseket, mondókákat, meséket és a képzőművészet több területét is, például rajzolást, festést, gyurmázást, agyagozást. Természetesen ezt mindig a kliensek életkorához és egyéni képességeihez igazítjuk. A Kokas Klára által kidolgozott dadogásterápia olyan komplex művészeti terápia, mely a Kodály-koncepción alapul.

 

 Fotó: Wágner Evelin

 

Ha már a művészeteknél tartunk: a témához kapcsolódik egy 2010-ben készült kultikus filmművészeti alkotás, A király beszéde. Ön mit gondol a filmről szakmai szemmel? Mennyire fest reális képet a beszédterápiáról, illetve a beszédterapeuta és a páciens kapcsolatáról?

SZ.K.: A film rendkívül jól szemlélteti egy dadogó személy lelki vívódásait, valamint azt, hogy

a kliens és terapeuta kapcsolata igen hullámzó lehet, főleg akkor, ha az ellátás felnőttkorban kezdődik. A dadogó személy ekkor már számtalanszor átélte a beszédtől való félelmét, a sikertelenséget.

Ezért nagyon nehéz a bizalmát megnyerni. Bizalom nélkül pedig csak részleges sikereket érhetünk el ennek a kórképnek a kezelésében.

 

Reális a filmben megjelenített sikertörténet? Általános és megszokott eredmény az, hogy sikerül kigyógyítani valakit a dadogásból? Ha igen, milyen intenzív terápiát és mennyi időt vesz ez igénybe?

SZ.K.: A legtöbb esetben a megakadások megszüntethetőek, vagy minimálisra csökkenthetőek több éves logopédiai terápia alkalmazásával. Sajnos azonban vannak esetek, amikor csak minimális eredményt tudunk elérni. Mivel a dadogás egy rendkívül összetett kórkép, mely érinti a személyiséget is, ritka, hogy csupán beszédtechnikai gyakorlatokkal sikerül tünetmentességet elérnünk. Nincs két egyforma dadogó személyiség. Minden esetben meg kell ismernünk az embert és a környezetét, hogy a tüneteit csökkenteni tudjuk.

 

Írta: Szabó Bianka