EHÖK HÍR
EHÖK Éhes, szomjas ember nem maradt...

Éhes, szomjas ember nem maradt...

2019-05-12

A legtöbb emberhez hasonlóan jómagam is kissé szkeptikusan álltam a PEN helyszínváltozásához. A Zsolnay Negyed hangulatához nyilván semmi sem érhet fel, plusz emellé a szervezők még suttyomban becsempésztek egy elég durva jegy- és bérletáremelést is. Nyilvánvalóan ezzel párhuzamosan nagyon komoly színvonal-növekedést ígértek a szolgáltatások tekintetében – bár szokták mondani, hogy szegény ember, aki még ígérni sem tud. Lássuk csak, mi valósult meg mindebből!

Természetesen minden fesztiválon a legfontosabb a zene, azonban a fellépők megítélése a legtöbb esetben ízlés dolga, amely szubjektív és ingoványos talaj.

Maradjunk annyiban, hogy talán a legkritikusabb fesztiválozók is ki tudták elégíteni a maguk audiális igényeit.

Még be sem léptél fesztivál területére, az aznapi hangulatod máris erősen megalapozta a kivárandó sor mérete. Bár ezek az esetleges kellemetlenségek számos úton kivédhetőek voltak. Egyrészt több egyetemi ponton karszalagra válthattad jegyedet a PEN-t megelőző napokban (igaz, csak a bérletek esetében), másrészt ha időben elfoglaltad a helyed a kígyózó sorban, akkor nagy eséllyel beértél a kinézett koncert kezdési időpontjára. Ezekre az eshetőségekre egyébként a szervezőbizottság több Facebook-posztban is felhívta a szórakozni vágyók figyelmét.

 

 

Miután átverekedted magad a security szolgálaton – akik megszabadítottak a hátizsákodban hozott szalámis zsömlétől és a gondosan elrejtett laposüvegtől –, egy frekventált helyen lévő, információs pontnál találhattad magad, ahol az élő segítségnyújtás mellett papír alapú programfüzetek boldog birtokosává válhattál, melyek pdf formátumban lapozható verzióját egyébként a telefonodra is letölthetted.

Egy nagyon praktikus újítása volt az új PEN-helyszínnek a ruhatár ötlete,

ahol ledobhattad ideiglenesen feleslegessé vált cuccaidat, mielőtt bevetetted magad a fesztivál forgatagába.

Ideális esetben a fesztiválszezonnal párhuzamosan a szikrázó napsütés és a jó idő is ránk köszönt, azonban ilyenkor viszonylag gyakoriak a frissítő zivatarok is, melyeknek szokásos velejárói (viharos szél, villámlás) nem igazán barátai a szabadtéri koncerteknek.

Sajnos az idei PEN sem úszta meg ezeket az eseményeket, a pénteki Irie Maffia-koncert egy csúnyának ígérkező vihar miatt szakadt félbe.

 

 

Itt ki szeretném emelni a szervezők kiváló reakcióját, hiszen idejében félbeszakították a szabadtéri eseményeket, és a közönséget a benti helyiségek felé terelték. Sajnálatos módon azonban a koncert ígért befejezése elmaradt.

Jó néhány áttombolt produkció után feltehetően egyre többünkben fogalmazódott meg a következő kérdés: Mit lehet enni? Hacsak valaki nem élete legjobb ötfogásos vacsoráját kereste április utolsó hétvégéjén az EXPO-ban, nem igazán maradhatott éhesen. A gyorskaják legszélesebb választéka volt elérhető három napon keresztül, bár egy átlag egyetemista pénztárcához mérten talán kissé magas áron.

 

 

Még az előzőnél is fontosabb kérdés, hogy mivel csillapíthatja szomját a megfáradt vándor.

A bulihangulat fenntartásához szükséges alkoholos italok garmadával sorakoztak a pultok mögött. Az árak annyira nem szöktek az egekbe, mint arra előzetesen számítottam, hiszen 550 Ft-ot egy korsó sörért bármelyik belvárosi helyen elkérnek, annyira meg talán senki nem rutintalan, hogy a helyszínen kezdi az italozást. A sorbanállás legtöbbször nem vett el az indokoltnál hosszabb időt az ember életéből, és külön pacsi a szervezőknek a repoharak használata miatt, ami egy igazán környezettudatos megoldás.

A 2019-es PEN a szolgáltatások terén azt hozta, vagy annál talán egy picit többet, ami egy átlagos magyar egyetemi fesztiváltól elvárható. De valljuk meg az őszintét, az élmény, hogy „hazai pályán” bulizhatsz végig három napot a hallgatótársaiddal, kárpótol minden apróbb kellemetlenségért.

 

Írta: Pálfi Máté

Fotó: Pál Zsombor