EHÖK HÍR
EHÖK Érzékenyítés a legkisebbektől – Napos Meséket mindenkinek!

Érzékenyítés a legkisebbektől – Napos Meséket mindenkinek!

2021-06-04

356 mese a fogyatékosságról. Ebből 30 egy nyomtatott mesekönyvben, további 33 egy online kiadásban. Mihalecz Gábor családterapeuta szerint minden családban ott lenne a helye ennek a könyvnek. A kötet a Libri Aranykönyv díját is elnyerte. Műfajában és témájában is hiánypótló. Évek óta forgalomban van, mégis, a pedagógus szakma berkeiben is, keveset és kevesen tudunk róla.

A Napos Mesék a PTE keretein belül a Támogató Szolgálat irodalmi beszélgetéssorozatának gyermeknapi kiadásában kerültek terítékre. Takács Katával, a Napos Oldal a Sérült Emberekért Alapítvány elnökével, a kötet egyik fő háttérmunkásával ezen a programon kívül is volt szerencsém beszélgetni.

Vallomás egy többé-kevésbé zárt világról, kutyabábokról és egy kerekesszék összecsukása mögötti ravasz tervről. Röviden: fogyatékosügyi helyzetjelentés egy mesekönyv lapjai mögül.

MISSZIÓ

Arra a kérdésre, honnan indult az alapítvány, egyszerű választ kaptam:

Nekem nagyon megtetszett ez a világ, a fogyatékossággal élők világa.

Az intézményesült verzióKata óvodában végzett önkéntességéből nőtte ki magát. Az alapítvány missziója pedig jól rímel a kezdeti, kicsiknek tartott kézműves foglalkozások céljára: könnyebbé, tartalmasabbá, boldogabbá tenni az életet sérültek és segítőik számára. Az alapítvány legősibb, központi tevékenység a tábororztatás.

A feladatok és a szolgáltatások köre a kezdetektől folyamatosan bővül, az aktuális igények alakítják. Az egészséges társadalomra vonatkozó fő irányelv azonban változatlan:

A legkisebbekkel kell kezdeni az érzékenyítést, amit évek óta csinálunk: eljárunk óvodákba, iskolákba, városi rendezvényekre. Ismerj meg és fogadj el! programunkban a fogyatékossággal élők élethelyzeteit mutatjuk be játékosan. Van kerekesszékes akadálypálya, vakszoba, segítő és vakvezető kutya bemutató. Van, aki fél a vakvezető kutyától, a hozzászokást kutyabábokkal segítjük.

MESEKÖNYV(EK)

A legkisebbek érzékenyítésére az alapítvány először bábelőadásokat szervezett. Innen jött az igény és az ötlet a foglalkozásokhoz felhasználható nagyobb forrásbank létrehozására. Meseíró-pályázatot hirdettek. 365 mese érkezett be, ebből az öttagú független bírálóbizottság által legjobbnak ítélt 30 került be a Napos mesekönyvbe, az illusztrációk is hasonló rostán mentek át. Emellett felkérésre is íródtak mesék. A nevesebb szerzők között megtaláljuk Lackfi Jánost, Mézes Juditot és dr. Szigeti Jenőt.

Az alapítvány projektje abszolút úttörő abban, hogy mesékben, mesekönyvekben tematizálja a fogyatékosságot. Gyors számvetést végezve az irodalmi szcénán, az a feltevés is beigazolódott, hogy a fogyatékos emberek reprezentációja más műfajokban is gyerekcipőben jár:

Kevéssé jelennek meg a piacon ilyen írások. Ha vannak is, nincs széleskörű ismertségük. Konkrétan nem is tudok neveket mondani azokon az alkotókon kívül, akik a mi mesekönyvünkbe is írtak.

Kata a kötet hiánypótló jellegét nem csupán újszerűségében látja, hanem abban is, hogy a könyv a mesék alaplogikáját is követi: a kicsiből, a gyengéből lesz a hős. A gyerekek könnyen tudnak azonosulni a szereplőkkel és ez megerősíti őket. A megerősítést pedig nem lehet elégszer és eléggé hangsúlyozni.

Ezek a könyvek ráadásul mintha tovább hangosítanák a mesék univerzális törvényeit. Így számomra, és vélhetően nem vagyok ezzel egyedül, kézzel foghatóbb és intenzívebb az alapüzenet.

UTÓÉLET

A Napos Mesék 2018-ban került forgalomban. Azóta:

Sokan karolták fel ezt a mesekönyvet, iskolákban, óvodákban is olvassák. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk: a mesék erősítették a fogyatékosággal élőket és az egészségeseket is, tényleg egy más világba csöppentettük bele az egészségeseket.

Az alapítvány, kapacitás hiányában, egyelőre nem tervez folytatást, a távolabbi jövőre nézve viszont nem zárkóznak el az ötlettől. A jelenlegi cél a meglévő tartalmak további terjesztése:

Önköltségi áron adjunk a nyomtatott mesekönyvet, nem az a célunk, hogy keressünk rajta. Könyvtárakba is eljuttattuk, a honlapunkról ingyenesen is letölthető pár mese. Az e-könyv pedig mindössze 890 Ft-ért beszerezhető.

MÓDSZERTAN

Felnőtteknek és gyerekeknek is szól ez a mesekönyv, óvodákban, iskolákban is felolvassák, szerteágazó témák jelennek meg benne. Ez egyfelől nagyon vonzó, másfelől pedig számomra, mint leendő pedagógus számára módszertani kérdőjeleket vet fel. A koncepció hallatán rögtön a hogyanra voltam kíváncsi. Kata nagyon egyszerű választ adott:

Én azt gondolom, hogy a mesék önmagukért beszélnek.  

Ez viszont nem jelenti azt, hogy az egyszerű felolvasástól különböző módszertani feldolgozásoknak nincs létjogosultságuk. Több meséből készült bábelőadás, az alapítvány nemrég hirdetett rajzpályázatot a történetek további feldolgozására. A metodikának, klisével élve, valóban csak a kreativitásunk szab határt. Fontos azonban a célcsoport, a korosztály körültekintő kiválasztása, hiszen pici ovisoktól kezdve a középiskolásokon át a felnőttekig mindenkinek címeztek mesét a kötetben.

Ez a diverzitás okozott kihívásokat a szerkesztői munkánál:

Elég nagy bajban voltunk a kiadással: annyiféle mese van benne, annyiféle grafika, mindegyik mástól jött, mindegyik egy kicsit más, de mégis egy egységes külalakot kapott a mesekönyv.

Kata a sokféleséget más szempontból is inkább a kötet erősségének érzi, nem hátránynak:

Nagyon sok fogyatékosságot is felölel a könyv, tehát mindenféle autistától kezdve, értelmi sérült, látássérült, mozgássérült. Erre figyeltünk is. A meséket úgy válogattuk bele, hogy kerek, egész képet adjunk a fogyatékosságról.

Úgy gondolja, a tartalmi és formai különbségeknek van egy sajátos szimbolikája:

Nyilván minden korosztály nagyon vegyes, a mesekönyv is az.

HELYZETJELENTÉS

A kezdeményezés és a produktum nagyszerű. A kérdés már csak az, mindez milyen valóságba érkezik meg és hogyan alakítja azt. Kata helyzetjelentése egészen pozitív: a fogyatékosággal élő és az egészséges társadalom kapcsolatában van fejlődés. Az akadálymentesítésben és a fejekben is.

Az erről való gondolkodásba egy sajátos szempontot is beemelt, ami talán meg sem fordult a fejünkben eddig: a segítségnyújtás és a segítség elfogadása kompromisszumot igényel mindkét fél részéről:

Nagyon sok olyan fogyatékossággal élőről tudok, aki sokkal gyorsabban haladna, ha nem fogadna el segítséget, de elfogadja. Pont azért, hogy egy kicsit érzékenyítse az egészséges társadalmat. Például egy kerekesszék berakása egy autóba: mire elmagyarázza hogy kell összecsukni... Sokkal hamarabb megcsinálná maga, de elfogadja a segítséget. Ez is egy kapocs, egy ismeretség. Ahol például van egy vakvezető vagy egy terápiás kutya, ott sokkal könnyebb.

Szükség van a kapocsra. Ez lehet egy autóba helyezett kerekesszék, egy vakvezető kutya vagy egy mesekönyv. Utóbbinak nagyobb a jelentősége mint azt elsőre gondolnánk: időben, még sztereotípiáktól mentes állapotban épít hidat, mely ebből adódóan talán erősebb lesz valamennyi későbbi tákolmánynál:

Minél kisebb egy gyerek, annál nyitottabb, minél idősebb, annál több bekövült sztereotípiája lehet, ami megakadályozza abban, hogy egy fogyatékossággal élőhöz odamenjen, segítsen, hogy megszólítsa.

 

Konklúzió: feladatunk van. Hidakat kell építenünk a magunk módján, a magunk eszközeivel. Ha időközben megakadnánk vagy csak elfáradnánk, akkor pedig leemelhetjük (virtuális) könyvespolcunkról a Napos Meséket.

 

A nyomtatott Napos Mesék többek között közvetlenül a Napos Oldal Alapítványon keresztül is megvásárolható.

 

 

Írta: Szabó Bianka