EHÖK HÍR
EHÖK Feleségek luxuskivitelben – tényleg ez lenne a valóság?

Feleségek luxuskivitelben – tényleg ez lenne a valóság?

2018-04-21

Ahogy az a bevezetőből is látszik, a Feleségek luxuskivitelben című valóságshow-hoz való hozzáállásom a szó legteljesebb értelmében negatív. Pedig a műsor feltételezett alapgondolata kifejezett tetszett: bemutatni a milliárdosok világát, bepillantást engedni a nézőnek egy olyan makroközösségbe, aminek a működését testközelből nem nagyon lenne esélyünk vizsgálni. Irigységet és a gyorsan fogyó havi ösztöndíjam feletti sajnálkozást félretéve reméltem, hogy ha nem is valami konstruktívat, de legalább valami valósat láthatok. Tévedtem. Remélhetőleg - ugyanis ha ez a valóság, ha ezek az emberek tényleg így élnek és minket ez tényleg érdekel, akkor társadalmilag nagyon mélyen vagyunk.

 

Miközben néztem a műsort, végig egy kérdés járt a fejemben: ezek a nők valóban ennyire felszínesek és buták vagy csak tudtak nekik annyit fizetni, hogy ezt eljátsszák? Mivel azonban luxusfeleségek, az extra gázsi valószínűleg nem lehetett annyira fontos tényező. Akkor miért járatják le magukat egy ország előtt? Merthogy az egész műsor nem más, mint önmaguk durva lejáratása a lehető legkülönfélébb módokon. Az egyik azzal dicsekszik, hogy a legdrágább táskáját két millió forintért (!) vette; a másik vigyorogva jelenti be, hogy tulajdonképpen fogalma sincs arról, mivel foglalkozik a férje; a harmadik pedig, miután minden rongyrázós részletet elmesélt Seychelle-szigeteki esküvőjéről, pálcát tör az átlag magyar családanya felett. Kérdezem én: tényleg szükséges ilyenekkel sokkolni a havi nyolcvanezer forintból élő háziasszonyt? Arról nem is beszélve, hogy a műsor ügyeletes barbibabájának száját úton-útfélen ilyen és ehhez hasonló kijelentések hagyják el: „azért, mert személyzetnek hívjuk [őket], még ugyanúgy szolgák”.

 

Mindeközben a főszereplő hölgyek sikeres, célratörő és elfoglalt dolgozó nők, nagyon jó anyák és természetesen első számukra a család – derül ki az önreflexiókból. Kár, hogy a néző ehelyett folyamatosan egymás ellen áskálódó „barátnőket”, zavarba ejtően kihívóan öltözködő ötvenes hölgyeket és számos olyan családi reggelit lát, ahol ezek a „mintaanyák” közlik férjeikkel, hogy az estét egy újabb csajos buliban töltik. Apropó férjek: ezeknek a férfiaknak egy része állítólag komoly üzletember milliárdos állami megrendelésekkel. Ugyanakkor szinte rutinszerűen hagyják, hogy a feleségeik hülyét csináljanak belőlük egy ország előtt. Mi ez, ha nem karaktergyilkosság?

 

A reality készítői az öt felszínes plázacica mellé igyekeztek összeszedni a magyar celebvilág egy-két emblematikus arcát is, csak hogy tovább növeljék a műsor eladhatóságát. Az egyik ilyen szereplő Rubint Réka, aki négy rész erejéig amolyan hatodik luxusfeleséggé avanzsált. Érdekes, hogy Réka a cukormázas és gyanúsan tökéletes életének promózásával önmagában bicskanyitogató néha, illetve őt is gyakran kérik számon a rongyrázós Facebook-posztjai miatt; ebben a műsorban a többi luxusfeleség között azonban kifejezetten pozitív fényben tűnik fel: józannak és normálisnak látjuk. Talán nem véletlen, hogy rövid úton le is számolt a valóságshow-val, hiszen ez nem igazán passzolt abba az átlagember-imázsba, amit Réka fáradtságos munkával igyekszik fenntartani maga körül… Lakatos Márk csupán egy epizódszereplő, de így is sokkoló hatást kelt. A stylist kockás zakója, kalapja és nagy műgonddal beállított kackiás bajusza láttán az első dolog, ami eszünkbe jut, hogy Hercule Poirot és/vagy Dr. Watson zavarbaejtő reinkarnációjához van szerencsénk. Amikor pedig Márk elkezdi ecsetelni, hogy milyen terhes dolog minden szaunázás után megmosni a bajuszát, illetve egy órát szentelni a beállításának; már komolyan ott tartok, hogy kiköttetem az áramot…

 

Végül a kiakadás és a felháborodás után az egyetlen dolog, ami eszembe jut a Feleségek luxuskivitelbenről, az nem más, mint Jókai Szegény gazdagok című örökérvényű regénye. Biztos vagyok abban, hogy az áthallások nem csak számomra nyilvánvalók…

 

SZABÓ Bianka