EHÖK HÍR
EHÖK Fontos, hogy az ember tanulás közben jól érezze magát

Fontos, hogy az ember tanulás közben jól érezze magát

2019-05-29

Pszichológiát tanul, igazi sportember, és egyben zenész, aki évek óta csellózik, de játszik nagybőgőn is. Valamint a nyelvek szerelmese. Interjú Fehérvári Marcellel.

Hogy zajlottak az idegen nyelvekkel való találkozásaid?

Fehérvári Marcell: Általános iskola negyedik osztályában kezdtem a németet, mivel nemzetiségi iskolába jártam Budapesten. Nagyon megszerettem a nyelvet, társalgási szinten beszélem is, főleg ha sípályán a felvonóban osztrák vagy német nénikkel, bácsikkal hoz össze az élet. Ők mindig örülnek a fiataloknak. Gimibe angolos osztályba mentem, hogy mindenképpen elsajátítsam a nyelvet, ami az ötéves képzés alatt sikerült is. A középiskola második évében választhattunk, hogy milyen nyelvet szeretnénk még tanulni. Az osztálytársaim nagy része haladó angollal jött, így sokan választották a németet, viszont én nem akartam nagy csoportban újra nulláról kezdeni mindent, tehát maradt az olasz vagy az orosz.

Egy szimpatikus tanár meg egy jó barátom miatt úgy gondoltam, hogy az addigi hét fős orosz csoportban én leszek a nyolcadik.

Nagyon szerettük a tanárnőt, mert minden egyéb, akár kulturális, akár közéleti, kérdésben tájékozott volt. De igazából az orosz tudásom annyiban ki is merül, hogy írni-olvasni tudok; nagyjából megértem, hogy miről van szó, a beszéd és a mondatalkotás már nem menne ilyen folyamatosan. Ez azonban nem a tanár hibája, hanem az enyém. Itt, az egyetemen pedig jött a portugál, aminek gyakorlati oka az volt, hogy a francia – amit eredetileg föl akartam venni – két órámmal ütközött, ez pedig csak eggyel. És mivel mindenképpen szerettem volna nyelvet tanulni, bevállaltam.

Miért pont ezeknek a nyelveknek álltál neki? Hosszabb távú terveid vannak velük, vagy csak tetszenek?

F.M.: A német nyelvet kaptam, nem lehetett választani. De jók voltak a tanárok, tetszett a nyelv is. Ráadásul szerintem a német egy nagyon erős alapja a nyelvtanulásnak, mivel egy teljesen jól strukturált, logikus nyelv.

Gimiben az, hogy nulláról kezdtem az angolt, számomra borzalmas volt. A szókincsem az abszolút a németből állt, nehezen tanultam a szavakat, de nem is vonzott különösképpen.

Mivel meg kellett tanulni, ezért megtanultam. Ennek kárára a németet picit el is felejtettem,  most pedig elég erősen keverem a kettőt. De az orosz egy tudatos döntés volt, láttam magam előtt a képet, hogy tök jól el fogok tudni helyezkedni vele, mivel erős az orosz befolyás itt, Közép- és Kelet-Európában. Viszont ott volt az is, hogy a zene nyelve pedig az olasz, és én már aktívan zenéltem akkor is. Így utólag már tudom, hogy jobb lett volna az olaszt választani, de akkor nagyon vonzott az, hogy az orosz teljesen más.

Voltak olyan emberek, akik furcsának találták, hogy oroszul kezdtél tanulni?

F.M.: Nekem az egyik tanárom (akitől nagybőgőzni tanultam) nem értette, hogy miért pont az oroszt választottam. Neki kötelező volt a nyelv ugyanúgy, mint a szüleimnek, és furcsállta, hogy én pedig ezt választottam. A magyarokban van egyfajta trauma az orosszal kapcsolatban, és pontosan ez vezetett ahhoz a piaci hiányhoz, ami miatt mára ez egy nagyon keresett nyelv lett.

Amikor különtanárt próbáltam találni még az első évben, akkor horror árakba botlottam. Viszont nagymamám nagyon-nagyon örült, és lelkesen mondta, hogy majd gyakorol velem.

Igazából elég kevés dolgot értettem a korrepetálásából, de legalább több időt tudtunk egymással tölteni, aminek én is örültem. Most a portugálról csak annyit mondtak, hogy ez nehezebb, mint a francia… Igazából senki nem tud a portugálról semmit, én sem tudtam, de már megvannak az apróbb sikerek belőle, úgyhogy szerintem folytatom majd.

Mik a nehézségei ezeknek a nyelveknek azon kívül, hogy nehéz tanárt, esetleg beszélgetőpartnert találni?

F.M.: Számomra a német nyelv nem okozott nagyobb problémát, egyszerűen tanulhatónak éreztem  – az orosszal ellentétben. Ott ugyan megpróbáltam önerőből is tanulni, kinyitottam a könyvet, megnéztem az igeidő-táblázatokat, és nem értettem. Egyrészt a cirill betűk miatt, másrészt azért, mert nem olyan elterjedt, mint a német. Németül több a tankönyv, kiforrottabbak az oktatási módszerek.

Az orosz tankönyvön azt éreztem, hogy oké, látom, hogy itt van valami ragozás, de nincs mellette semmilyen támpont, semmilyen magyarázat.

Amikor meg mégis volt benne valami, akkor az rövidítve szerepelt, és órán sem tértek ki rá. Most a portugálnál azt érzem, hogy fejben sokkal jobban ott vagyok, jobban érdekel. És a portugál az első, aminél néha már-már olyan érzésem van, hogy ez olyan, mint a magyarban. Ez pedig nagyon ritka. Mert mondjuk egy angol vagy német esetében nem igazán hasonlítunk nyelvtant, szókincset vagy mondatalkotást a magyarhoz.

Hogy kezeled a tanulási holtpontokat? Mit csinálsz akkor, ha úgy kelsz, hogy nagyon nincs kedved aznap a nyelvvel foglalkozni?

F.M.: Nekem olyan stratégiám volt a tanulási holtpontok terén, hogy mindig voltak olyan tárgyak gimnáziumban, amiket annyira nem szerettem, és mindig úgy voltam vele, hogy helyettük vettem elő a nyelvkönyveket, amikor azokra kellett volna készülnöm. De amikor oroszt kellett tanulnom, akkor már nem segített rajtam semmi.

Most úgy gondolom, hogy inkább szüneteket érdemes tartani a nyelvtanulásban.

Így, hogy az egyetemen se angolul, se pedig oroszul nem kellett semmit se csinálnom, feléledt bennem a kedv, hogy újra elővegyek valamilyen nyelvet. Így került képbe a portugál.

Mit tudnál tanácsolni azoknak, akik teljesen a nulláról akarnak elkezdeni egy nyelvet?

F.M.: Szerintem itt, egyetemen az a fontos, hogy az ember azért vegyen fel nyelvet, hogy tanulás közben jól érezze magát. Hogy sikerei származzanak belőle, és hogy egy kicsit kizökkentse az agyát a napi rutinból. Fontos, hogy legyél nyitott, érdekeljen a kultúra is és szánj időt rá.

 

 

Írta: Mammel Diána

Fotó: Kátai Dalma