EHÖK HÍR
EHÖK „Hatékonyan működni akkor lehet, amikor mindenki egy irányba néz, egy irányba halad”

„Hatékonyan működni akkor lehet, amikor mindenki egy irányba néz, egy irányba halad”

2019-03-26

Koltai Arnold, az EHÖK korábbi alelnöke november 12-e óta tölti be az elnöki pozíciót az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatban. Programjában szerepel többek között a hallgatókkal való kapcsolattartás erősítése, a digitalizáció fejlesztése és az összegyetemi szintű közösségépítés is. Az EHÖK működéséről, céljairól, valamint a Neptun és a Laterum sokakat érintő kérdésköréről beszélgettünk.

 

A hallgatók mindennapos problémáit általában a kari HÖK-ök orvosolják, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzathoz csak nagyon ritkán fordulunk. Röviden összefoglalnád, hogy mi is pontosan az EHÖK feladatköre, valamint hogy milyen ügyekben érdemes kifejezetten titeket keresni?

Koltai Arnold: Nagyon sokat változott az elmúlt években, hogy az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat milyen ügyekben kapcsolódik a hallgatókhoz. Korábban az EHÖK elsődleges funkciója az volt, hogy összehangolja, harmonizálja a kari HÖK-ök munkáját, a működésükhöz megfelelő gazdasági adminisztrációt ellássa, valamint hogy egy olyan háttérszervezetet biztosítson számukra, amely hidat képez az egyetemi vezetés felé és lobbitevékenységet végez a hallgatók érdekeinek érvényesítésére. Ez egy nagyon széles körű kompetencia, amit ma is gyakorlunk. Emellett persze a feladatunk még az összegyetemi, nagy volumenű rendezvények, például a PEN koordinálása, szervezése. Most a tevékenységünk olyan tekintetben bővült, hogy a kollégiumi, szociális és teljesítményalapú pályázatok elbírálása is hozzánk került. Ez éves szinten körülbelül 8–10 ezer pályázatnak a kezelését, feldolgozását vonja maga után. Itt azért már egy elég közvetlen kapcsolódási pontot láthatunk a hallgatókkal. Emellett jelentősen megnőtt az EHÖK ügyfélszolgálati jellege.

Nekem az elnöki programomban szerepel, és a ciklusom alatt szeretném azt elérni, hogy a Vasvári Pál utca 4.-ben, a rektori kabinet épületében létrehozzunk egy ügyfélközpontot, és bízom benne, hogy ezt még ebben a félévben át is tudjuk adni.

Itt gyakorlatilag, mintha egy bankfiókba lépnél be, kaphatsz személyi tanácsadást, illetve panaszkezeléssel és egyéb szolgáltatásokkal is foglalkoznánk, ezzel is közelebb hozva a hallgatókat az EHÖK-höz. Igyekszünk portfóliót bővíteni és minden felületen kicsit jobban látszani, illetve mutatni azt, hogy valójában mi is az a tevékenység, amit mi a részönkormányzatok mellett és a részönkormányzatokért végzünk ott.

 

 

A programod két fő irányvonala a hallgatói kapcsolattartás és a digitalizáció fejlesztése. Beszélnél ez utóbbiról részletesebben is? Egy korábbi interjúdban említetted az applikáció fejlesztését; ezt hogy képzeljük el, mi az alapkoncepció ennél, meg úgy egyébként a digitalizációban?

K.A.: Több egyetem HÖK-ös működésébe nyerhettem már betekintést, és valahogy mindenhol az információáramlás és a kommunikációs alapok jelentik manapság a legnagyobb kihívást.

Én azt látom, hogy az a tevékenység, amit mi végzünk, akkor fog tudni a leghatékonyabban működni, ha a lehetséges hallgatói elérések szintjét maximalizálni próbáljuk. Ezt úgy lehet megtenni, hogy a „zsebébe kerülünk” a hallgatóknak, ami egy kétoldalú szolgáltatásfejlődést jelent.

Nem hiszem, hogy álszent módon azt kellene mondanom, hogy ez csak a hallgatóknak jó. Ez nyilván nekünk is hasznos, mert ha egy rendezvényt szervezünk, ahol vannak fix költségek, ott közel sem mindegy, hogy százötven, kétszázötven vagy háromszázötven résztvevő lesz. A hallgatóknak pedig azért nagyon fontos, hogy eljussunk hozzá, mert a korábban említett érdekképviselet mellett az EHÖK fontos feladata a kultúraszervezés is. Ha mindig naprakész információkkal tudunk szolgálni, azzal rádöbbenthetjük őket, hogy „Basszus, Pécs amúgy tök jó hely, és igazából minden nap van mit csinálni!” És ezzel talán egyrészt egy kicsit a közéletet, másrészt a kulturális életet, harmadrészt meg az egyetemi közösségi érzést is fel lehet lendíteni.

Továbbá, minél több hallgatóhoz jutunk el ezzel a fejlesztéssel, annál szélesebb körben válnak elérhetővé a különböző pályázatok is,

nem úgy, mintha csak kiragasztanánk egy plakátot vagy megjelentetnénk egy cikket a honlapon. Arról nem is beszélve, hogyha kompetens hallgatói munkaerőre lenne szükség – amely mindig aktuális az EHÖK és a HÖK-ök életében, hiszen óriási a fluktuáció, két-három évnél tovább kevesen vannak a rendszerben –, jóval hamarabb tudunk találni kollégát egy megüresedő pozícióra.

 

Nagyon gyakran képezi vicc tárgyát a hallgatók között a Neptun működőképessége, valamint a Laterum kollégium élhetősége. Az EHÖK-nek mennyi ráhatása van a fejlesztésükre, és terveztek-e lépéseket tenni ezekkel kapcsolatban?

K.A.: Van ráhatásunk, bár mindkettő elég komplikált helyzet. Kezdjük a tanulmányi rendszerrel. A Neptun egy olyan szolgáltatóegység, amely az elődjét – talán egy magyarországi felsőoktatási intézményt leszámítva – teljesen bekebelezte. Így a magyar tanulmányi piacon monopol rendszerként működik, ezért egészen más alkupozícióval bír, mint egy tökéletes versenykörnyezetben működő szolgáltató, és mindebből kifolyólag kissé nehézkes velük a kommunikáció. Intézményi szinten azt gondolom, hogy a lobbi nagyon zötyögős, nehezen éri el a célját. Erre van egy bevett módszer – amit biztosan nem szeret a szolgáltató –, hogy amikor egy olyan probléma merül fel a Neptun üzemeltetésével kapcsolatban, ami a mindennapos működés fenntartását veszélyezteti, akkor az egyetemek összedugják a fejüket különböző fórumokon – akár mi, a hallgatói önkormányzatok országos szinten a HÖOK-on keresztül vagy egy felsőoktatási intézményeket tömörítő konferencián, ilyen például a Magyar Rektori Konferencia vagy a kancellárok kerekasztal-megbeszélései – ahol mindenki hozza a batyujában a saját problémáját, összeállnak, és elkezdenek kopogtatni, hogy „Gyerekek, most már ezt ideje lenne...”.

Itt a mi felelősségünk elsősorban az, hogy összegyűjtsük a legégetőbb problémákat.

Egy intézmény önmagában nagyon nehezen tud előrelépést elérni, de ezek a kollektív megmozdulások sokat szoktak segíteni. Intézeten belül pedig nyilván rendszermérnököket lehetne képezni, csak hát a szolgáltató nem feltétlenül érdekelt abban, hogy házon belül valaki az ő rendszerében turkáljon. Tehát ez egy nehéz kérdéskör, de nagyjából ez az az út, ami az érdekképviselet számára rendelkezésre áll. Igen, lehet eredményt elérni, de nem egyik hétről a másikra, hanem inkább negyedéves ciklusokról tudunk beszélni ebben a tekintetben.

A másik ügyben pedig azt kell látnunk, hogy a kollégiumi helyzet (ide értve a szekszárdi, kaposvári, zalaegerszegi és szombathelyi képzési központokat is) alapjában véve egészen analóg a Laterummal.

 

 

2015-ben, amikor a Modern Városok Programot össze kellett állítania az egyetemnek, az akkori önkormányzati vezetés egy 1,25 milliárd forintos kollégiumfejlesztési keretet tudott kialkudni, és stratégiailag akkor az tűnt a legkézenfekvőbbnek, hogy a pécsi képzési helyen a Balassa kollégiumot preferáljuk mint felújítandó helyet, szimplán azért, mert a Laterumnak 270 fő a befogadóképessége, a Balassának pedig 380, így nyilván azt kellett először rendbe rakni. A felújítás jelenleg is zajlik, bár több külső okból is elhúzódik, de erről nem egy helyi lap hozott már le cikket, így ezt most nem részletezném.

Azonban fontos hangsúlyozni, hogy az országos kollégiumfejlesztési stratégiában vidéki kollégiumaink mellett a Laterum is meg van jelölve megfelelő keretösszegekkel felújításra javasolva, ám itt azt kell megértenünk, hogy országos szinten a mi kollégiumaink – különösen a PPP konstrukcióban az elmúlt 10–12 évben felújításra kerültek – jó állapotban vannak, a fővárosból pedig szimplán hiányzik 18.000 kollégiumi férőhely, így az országos stratégia tekintetében Budapest fog előnyt élvezni.

Amit rövid távon tudunk tenni az ügyben az az, hogy a bentlakó hallgatók lakhatási körülményeit javítjuk, például úgy, hogy 4–5 ágyasról 3–4 ágyasra csökkentjük a szobák kapacitását, ezzel javítva az egy főre eső négyzetméterarányt is. Valamint tudunk lobbizni – amit meg is teszünk, gyakorlatilag évek óta az asztalon van és foglalkozunk a kérdéssel –, hogy a minimum feltételek, vagyis a bútorok, az elektromos infrastruktúra, a fürdőszobák kis lépésenként fejlesztésre kerüljenek, amíg be nem jön egy olyan pályázati lehetőség, amikor azt tudjuk mondani, hogy „Jó, akkor most ezt zárjuk be két évre, és csontra felújítjuk az egészet”.

 

November 12-e óta vagy hivatalban. Mik a benyomásaid eddig, látsz-e nehézségeket és milyennek ítéled a tervek megvalósíthatóságát?

K.A.: Jelenleg egy munkaszervezési és fizikai átalakításban vagyunk; a terv az, hogy a kollégákkal az első pár hónapot arra szánjuk, hogy a szervezetet átstrukturáljuk úgy, hogy az hatékonyabban tudjon működni a kitűzött célok érdekében. Néhány korábbi feladatkör megszűnik, átcsoportosul, újak jönnek létre.

Egy XXI. századibb, munkacsoport-alapú, kicsit projektszemléletű feladatvégzést igyekszünk kialakítani.

Úgy látom, hogy mindez ebben a félévben be tud fejeződni, és onnantól kezdve tudunk a stratégiai célokkal sokkal mélyebben foglalkozni. Összességében azt gondolom, hogy az elnöki programban lefektetett tervek – bár nyilván botor dolog ilyet kimondani – meg tudnak valósulni. Ehhez egyetlen dolog kell, hogy továbbra is sikerüljön motiválni a csapatot, és továbbra is mindenki szívügyének érezze azt, hogy a legjobb tudását belerakva előrevigye ezeket a folyamatokat, valamint nagy hangsúlyt kell fektetünk a fluktuációból fakadó know-how átadására, hogy a megfelelő emberekkel tudjunk a későbbiekben is együtt dolgozni.

És azt is megjegyezném, mert rendkívül fontos dolog, hogy a kari önkormányzatok értik azt, hogy mit csinálunk és látják a céljainkat; nagyon jó, hogy a távlati hatékonysági és minőségnövelő intézkedésekkel tudnak azonosulni.

Ez egy óriási fegyvertény, hiszen hatékonyan működni akkor lehet, amikor mindenki egy irányba néz, egy irányba halad és segíti egymást. Én pozitívan nézek a jövőre.

 

Fotó: Illés Emma

Írta: Jónás Dániel József