EHÖK HÍR
EHÖK Kitartás a siker kulcsa

Kitartás a siker kulcsa

2020-03-16

Éreztétek már azt, hogy valamit annyira szerettetek volna elérni az életetekben, hogy semmi sem tántoríthatott el tőle? Valami annyira lebilincselt, magával ragadott, hogy nem volt menekvés, akármilyen lehetetlennek tűnő akadályt is kellett legyőznötök érte? Ha igen, akkor jártatok már Tomi cipőjében, aki nagy küzdelmek árán felülkerekedett az őt gátoló korlátokon, és elérte célját, hogy a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karára járhasson. 

Először is hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok a sikeres felvételidhez! Hogy jött az életedbe az orvosi pálya? 

Kiskoromban a papám sokat betegeskedett, és ezt nagyon nehéz volt látni. Három éves koromban azt mondtam édesanyámnak, hogy ha felnövök, akkor orvos leszek, és meggyógyítom a papát. Az egészségügyben eltöltött idő alatt realizálódott bennem, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. 

Miből merítettél erőt? Mi motivál téged az álmaid elérésében? 

Sajnos nem sikerült elsőre bejutnom Pécsre, de 5 éven keresztül folyamatosan próbálkoztam.

A mentőápolói állásom mellett jártam különtanárhoz, és a szabadidőm nagy részét a tanulásra fordítottam. Mindig is úgy gondoltam, hogyha az embernek van egy álma, akkor azért ki kell tartani. Egy életünk van, és ezt úgy szeretném élni, ahogy én jónak látom, ahogy nekem jól esik és nem pedig mások véleménye és akarta által. Muszáj követned az álmaidat, mert ha nem teszed, akkor az életed kárba vész. Ez az én életfilozófiám. 

Teljes mértékben egyetértek! Menjünk vissza egy kicsit az időben. Kérlek, idézd fel, hogy milyen érzés volt a felvételi levelet a kezedben tartani? 

Bevallom őszintén, hogy a hideg rázott. Négy év után végre el tudtam érni ezt a célomat, és be tudtam bizonyítani saját magamnak, hogy én erre képes vagyok, és itt a helyem. 

Túl vagy az első szemesztereden. Biztosan rettentően sok új élménnyel gazdagodtál. Hogy látod így, az első félév után, olyan az orvosi kar, mint amilyennek elképzelted? 

Az meglepő volt, hogy a félév első részében nem nagyon volt olyan tárgyunk, ami igazán az orvoslással foglalkozott volna, vagy azzal a hivatással, amit majd csinálni fogunk a kórházban vagy a betegellátásban miután lediplomáztunk, de ezeket is nagyon élveztem. Igazából nem volt semmiféle elvárásom az orvosival kapcsolatban, hiszen nem ismertem a közeget, sem pedig az oktatást. Nem tudtam, hogy milyen egy egyetem, fogalmam sem volt arról, hogy hogyan működik, vagy hogy milyen a közösség. Nyitott voltam mindenre. 

A szavaidból következtetve mindenképpen pozitív élménynek tűnik az első egyetemi szemesztered. Mit gondolsz a vizsgákról? Mi hajtott abban, hogy jól teljesíts? 

Igen, teljes mértékben csak jót tudok mondani.

Főként az szokott nekem erőt adni, hogy tudom, hogy a szüleim azért dolgoznak, hogy én itt lehessek. Ez egyfajta külső motiváció, ami fontos számomra.

Kicsit úgy érzem, ha nem tanulok, akkor azzal nekik okozok csalódást, amit nagyon nem szeretnék, hiszen ők azok, akik végig támogattak és mellettem álltak. A belső motivációm pedig az, hogy el szeretném érni, amit kitűztem magam elé, és orvos szeretnék lenni.

Sokan nem értették, hogy miért nincsen B tervem, de én úgy gondolom, ha van egy B terved, akkor nem tudsz eléggé odakoncentrálni az A tervre. 

Biztosan számodra is ismerős az a szituáció, mikor megostromol az az érzés, hogy „mi van ha nem sikerül?”. Hogyan győzöd ezt le? 

Persze, hogy ismerős, sőt, szinte majdnem az összes vizsgám előtt ezt éreztem.

Úgy tudom ezt a félelmet legyőzni, hogy a korábban említett életfilozófiámra gondolok. Arra, hogy nincs B opció, nekem orvosnak kell lennem, hiszen nem tudom elképzelni magam más szakmában. Egyszerűen nem megy, és ez hatalmas löketet ad számomra a vizsgákra való felkészüléshez. 

 

Írta, fotózta: Nagy Luca Anna