EHÖK HÍR
EHÖK Kultúrák kereszttüzében – egy izraeli szemeszter rövid összefoglalója

Kultúrák kereszttüzében – egy izraeli szemeszter rövid összefoglalója

2018-05-02

Almádi Zsófia a BTK angoltanár szakos hallgatója, aki a PTE egyik új, az izraeli Oranim Academic College egyetemmel kötött testvérkapcsolatának köszönhetően az északi kikötőváros, Haifa melletti Tiv’on településen töltötte az őszi szemesztert. Az út támogatására tanulmányi eredményének és előzőleg Thaiföldön töltött szakmai gyakorlatának köszönhetően az Erasmus+ pályázattal párhuzamosan elnyerte a Campus Mundi részképzési ösztöndíját is. Izrael egyértelműen nagy hatással volt rá, erről mesélt. 

Izrael mindig is szerepelt a bakancslistádon vagy ez az egész inkább egy spontán, elszalaszthatatlan lehetőségként jött?

 

Izrael így konkrétan nem merült fel sosem, bár a Thaiföldön töltött egy év után Ázsia és a keleti kultúra nagyon vonzott. Egyik pillanatról a másikra mondtam igent, de valamiért ilyen nagy volumenű utazásokról csak így tudok dönteni. Ha túl sokat gondolkoznék rajta, sikerülne lebeszélni magam.

 

Ha Izrael, akkor a hihetetlen kulturális kincsek, a három nagy monoteista vallás találkozási pontja jut eszembe. Te hogy viszonyulsz ehhez? Van esetleg olyan vallási meggyőződésed, ami még inkább adekváttá tette ezt az utat?

 

Azért is érdekel ennyire a keleti kultúra, mert nagyon távol áll a miénktől. Igyekeztem tájékozódni mielőtt kimentem, és felvettem Izraelben élő magyar családokkal a kapcsolatot. Jeruzsálemben eltöltöttem egy napot, ami ugyan sajnos kevésnek bizonyult, de ennyi idő alatt is elvarázsolt. Az óváros macskaköves szűk utcáit körbejárva annyi történelemmel, kultúrával és vallási momentummal találjuk szemben magunkat, hogy nem is lehet azonnal mindent befogadni. A piacon felváltva találunk menórás kulcstartót, hamsza amuletteket, karácsonyi betlehemes dísztárgyakat, félhold- és csillagmedálokat. Angolul az overwhelming lenne a legjobb kifejezés, amivel tudnám jellemezni. Egyébként nem vagyok kifejezetten vallásos, nem volt ilyen jellege a kiutazásnak, inkább csak foglalkoztatnak más országok mindennapjai, mert elég nyitott és liberális embernek tartom magam.

 

Mindemellett folyamatos zavargásokra is gondolok, ha Izrael nevét hallom. Ez nem hatott rád visszatartó erővel az út előtt? Tapasztaltál esetleg ilyen helyzeteket Izraelben?

 

Tudtam, hogy nagyobb a dolognak a füstje, mint a lángja. A Gázai övezettől nagyon távol éltem és nem igazán érzékeltem semmit a média által közvetített feszültségből. Észrevehető a katonai jelenlét, és évek óta semmilyen pályaudvarra vagy bevásárlóközpontba nem lehet biztonsági ellenőrzés nélkül belépni, illetve a gépfegyveres katonák látványát nehéz megszokni, de ez a nemtől független kötelező katonai szolgálat velejárója. Amikor decemberben Donald Trump Izrael fővárosának nevezte Jeruzsálemet, a nemzetközi és a helyi lapok is félelmetes képet festettek egy harmadik intifádáról. Délen voltak ugyan rakétatámadások és zavargások, valamint egy pillanatra azért elgondolkoztam, hogy hazarepülök hamarabb, de a helyiek és az itt élő magyarok megnyugtattak, hogy nincs félnivalóm.

 

Mi a legmeghatározóbb élmény, amivel Izrael ajándékozott meg?

 

Ha ki kellene emelni egy-kettőt, akkor a Júdeai-sivatag, a Holt-tenger által nyújtott valódi súlytalanság állapota és a Haifában található Bahá’i Gardens látképe voltak azok, amelyekhez foghatót még nem tapasztaltam. Persze a falafelt se hagyhatom ki a listából, mert Magyarországon nem mertem még kipróbálni. Valami azt súgja, hogy az itteni után már nem is fogom.

 

Mi az a legfontosabb dolog, amire az izraeli tartózkodásod tanított meg?

 

Minél többet utazik az ember, annál nyitottabb lesz a környezetére. Minél több emberrel beszélget, annál könnyebben fogad el másokat. Legyen szó mások véleményéről, vallásáról vagy szexuális orientációjáról. Sőt, ha már itt tartunk, legyen szó bőrszínéről, etnikai vagy nemzetiségi hovatartozásáról.  

 

SZABÓ Bianka