EHÖK HÍR
EHÖK Lovaspóló: a királyok sportja vagy a sportok királya?

Lovaspóló: a királyok sportja vagy a sportok királya?

2021-07-14

Hoki mínusz jég, vegyítve a golffal, plusz adjunk hozzá még egy lovat, és máris kapunk egy újabb nagyon különleges játékot, a lovaspólót, ami egyben a világ talán legexkluzívabb sportja is. Már önmagában a golf sem egy olcsó hobbi, amire a leginkább hasonlít ez a furcsa játék, de ha ehhez még milliós lovakat is adunk a játékosok alá, akkor már biztosan a világ legdrágább szórakozásai közé sorolhatjuk. Jogos tehát a kérdés, hogy vajon ez a királyok sportja lenne-e.

Jelen írás egy sorozat része. A korábbi írások itt és itt érhetők el.

A válasz az, hogy igen, az volt – és ma sem áll messze tőle. A lovaspóló sokkal régebbi eredetű sport, mint azt elsőre gondolnánk, és a származási helye sem olyan egyértelmű: bár Európában valóban az angolok honosították meg, ezt a játékot nem ők találták ki. A póló őshazája valahol Közép-Ázsiában található, ahol a perzsák már időszámításunk előtt űzték ezt a sportot, elsősorban annak érdekében, hogy a harcosok kiképezzék lovaikat.

Innen terjedt el a játék India és Kína irányába, ahol viszont már kifejezetten az elit, az uralkodó osztályok sportjává vált, és ahonnan az angolok is átvették kétezer évvel később.

A brit gyarmatosítók a 19. század közepén találkoztak vele először Indiában, de az 1860-as évekre már az angol előkelők is lelkesen játszották és terjesztették a sportot a világ minden táján. Érdekesség, hogy bár a lovaspólóról a legtöbb embernek a mai napig Nagy-Britannia és az angol királyi család jut eszébe, akik előszeretettel nézik és játszák is ezt a játékot, a legjobb játékosok és a legjobb lovak mégsem innen, hanem Argentínából származnak, ahol a lótenyésztésnek egyébként is nagyon komoly hagyományai vannak.

Ma többek között Magyarországon is argentin edzők dolgoznak és argentin lovakat hoztak Budapestre is, szaporítás céljából. 

A lovaspólót két viszonylag kicsi, mindössze négy főből álló csapat játssza egymás ellen, lóhátról. A játékosok célja, hogy a fából készült, baseball-labda méretű golyóbist minél többször az ellenfél kapujába juttassák – azaz nem is kapujába, hiszen azok igazából csak kapufák, amiket képzeletben felfelé bármeddig meg lehet hosszabbítani, a találat a levegőben is ér.

A játékosoknak ehhez egy nagyjából 130 centi hosszú ütő áll rendelkezésükre, amit sokszor a lovasok magasságához igazítanak, és a kalapács formájú, ütésre alkalmas vége mellett egy markolattal is ellátják, hogy könnyebb legyen megfogni.

A pólósok kötelező védőfelszerelése az állszíjas sisak és a térdvédő, arra az esetre, ha leesnének a lóról, vagy egy másik lovassal ütköznének. 

A másik legfontosabb eszközei a játéknak természetesen a lovak, akiknek kiválasztása kiemelten fontos feladat. A lovaspólóra alkalmas lovak általában nyugodt természetűek, de erősek és gyorsak is egyben, ami leginkább a kis termetű állatokra igaz, ezért a pólóhoz gyakran pónikat használnak. A kiválasztott lovak nagyon komoly kiképzésen is átesnek, mielőtt felviszik őket a pályára.

Egy játékos egy mérkőzés alatt nagyjából 5 percenként cserél lovat, így kevésbé terhelik a pónikat, a játékos pedig szinte folyamatosan friss lovon tud ülni – már ha a pénztárcája is bírja ezt a 10-12 lovat, amit egy játszma alatt „elhasznál”.

Viszont éppen ezért a lovaspóló egyáltalán nem nevezhető állatkínzásnak: kiválóan bánnak a lovakkal, hiszen a játék legfontosabb részei, és még csak nem is kell túl sokat dolgozniuk egy-egy mérkőzés alatt. 

A lovaspólót nagy területű, füves pályán játsszák, kissé furcsa módon hétperces játékrészekre bontva a mérkőzést. Ezekből a hétperces blokkokból általában nyolc alkot egy meccset, ami ha kiszámoljuk, 56 perces tiszta játékidőt jelent – ez nem éppen megszokott egyik sportágban sem. A nyolcadok között háromperces szünetek vannak, a félidő öt perc pihenőt jelent.

Újabb különlegessége a sportnak, hogy a játékok nem végződhetnek döntetlennel – ha a csapatok pontszáma egyenlő, addig játsszák az utolsó nyolcadot, amíg az egyik csapat el nem dönti a mérkőzést.

A játékot öt bíró vezeti (igen, több, mint ahányan egy csapatban játszanak), ketten lóhátról, a pálya két részén követik a mérkőzést, két gólbíró a kapufák mellől, egy játékvezető pedig a pályán kívülről igyekszik eldönteni a vitás kérdéseket. Már ez is mutatja egyébként, hogy mennyire bonyolult ez a sport: annak, aki nem ismeri a szabályokat, szinte lehetetlen követnie egy-egy mérkőzést.

A lovaspóló szabálykönyve pedig több mint száz oldal, ami egyrészt a játékosok testi épségét hivatott biztosítani, másrészt – mivel ez tényleg gyakran az elit sportja – nagyon komoly etikettszabályokat is tartalmaz. 

Magyarországon is először az arisztokrácia köreiben kezdték el játszani, még az 1800-as évek végén: elterjedése az Andrássy család nevéhez köthető. Már az első világháború után,

1927-ben létrejött az azóta is működő Magyar Polo Club, sőt 1939-ben a magyar csapat még Európa-bajnokságot is nyert.

1999-ben Lovaspóló Akadémia épült Budapesten, a legmodernebb, angol boxos istállókkal, homokos és zöld karámokkal, klubházzal és három lovaspólópályával, ahol azóta is képzik a magyar lovakat és lovaspóló-játékosokat. Aki úgy érzi, képes megtanulni a rengeteg szabályt, és elegendő indulótőkével is rendelkezik, hogy ezt a valóban királyi sportot űzze, annak tehát itt érdemes jelentkezni.

 

 

Írta: Varga Tímea