EHÖK HÍR
EHÖK „Marhára kíváncsi mindenki arra, hogy a Trónok harcában ért-e a Freyeknek lemészárolni a Starkokat”

„Marhára kíváncsi mindenki arra, hogy a Trónok harcában ért-e a Freyeknek lemészárolni a Starkokat”

2019-08-11

1 év alatt 3 szerkesztő és 17 szerző munkájának hála, megszületett egy 15 izgalmas tudományos problémát több mint 15 fantáziavilág segítségével elemző antológia. A 3 hónapja bemutatott könyv visszhangjai továbbra is pozitívak, a 4 kötettel ezelőtt megkezdett munka pedig még korántsem ért a végére. Nagy Ádámmal, a Párhuzamos univerzumok című, képzeletet és tudományt összekötő tanulmánykötet egyik szerzőjével és szerkesztőjével beszélgettem. 

Van kifejezett, definiált célcsoportja a Párhuzamos univerzumoknak? Azt tudom, hogy fontos szempont volt, hogy a 16–17 évesek számára is érthető legyen. Ez azt jelenti, hogy ők a célcsoport, vagy inkább az érdeklődő laikusok?

Több célcsoportja van. Egyfelől a 16–17 éves kortól a fiatal felnőtteken át a felnőttekig, akik értenek vagy érteni szeretnének egy-egy tudományterülethez. Másfelől a sci-fi-rajongók, akik szeretnének többet tudni az adott világ „tudományos hátteréről”. És nyilván vannak azok, akik az adott szakterületnek tudói, emellett még szeretik a science fictiont és érdekli őket, hogy lehet összekötni a tesztelméletet a Star Trekkel, a politikaelméletet A szolgálólány meséjével vagy a tehetséggondozó iskolát az X-mennel.

A bevezetőben azt is kiemelitek, hogy elég csak szemezgetni a kötetből, hiszen egymástól független írásokról van szó. Nagyon izgalmas, hogy a sci-fivel, a Marvel-univerzumokkal operálunk, szép a borító, de ez attól még egy több mint 600 oldalas könyv, és egy-egy tanulmány is több mint 30 oldal. Szerinted elolvassák ezt azok, akiknek íródott? Mondjuk a laikusok? 

Vannak azért hosszabb tanulmányok is, de 30 oldalt az ember elolvas a kádban fürdés közben, vagy a buszon. Azért mondom, mert én is olvasóként kezdtem. Amikor Tóth Csabának, a sorozat kitalálójának A sci-fi politológiája című könyve a kezembe került, és a szerző a jeditanácsról bebizonyítja, hogy az egy katonai junta és a jedik katonai puccsot hajtanak végre, akkor az ember megáll egy pillanatra, hogy „mi van???”. Aztán továbbolvassa, és belátja, hogy ebben van valami. Ezért is igyekeztünk a Párhuzamos univerzumokban, meg a korábbi kötetekben is, ismert, diskurzusképző világokat választani. Ezekre lehet reflektálni, ezek váltják ki ezt az aha-élményt.

Említetted, hogy a sorozat a Tóth Csaba által szerkesztett kötettel, A sci-fi politológiájával indult. Ez pedig már a negyedik könyv. Sikerült megteremteni azt az olvasóközönséget, aki várja a folytatást?

Én azt remélem, hogy igen. Az eddig megjelent recenziók nagyon pozitívak. Van fogadóközönsége és egyre inkább úgy tűnik, léteznek olyanok is, akik ténylegesen foglalkoznak mindkettővel: tudománnyal meg képzeletvilágokkal is. A nagy kaland mindig az új olvasók bevonzása. Erre teszünk kísérletet több fronton is: Pécsen működik olyan kurzus, ami a science fiction földrajzával foglalkozik, én tartottam Kecskeméten fantáziavilág-pedagógiát, Csabának van az ELTE-n fantáziavilágokkal és politológiával foglalkozó kurzusa. A furcsa az, hogy ezeken az órákon megtelnek azok a termek, amikben amúgy 20–30 ember szokott lézengeni. Marhára kíváncsi mindenki arra, hogy a Trónok harcában ért-e a Freyeknek lemészárolni a Starkokat. És ez kedvet csinál a jogelemélethez, a jogtörténethez, a politológiához, a pszichológiához stb. Ebben van a feladata, missziója a kötetsorozatnak.

Szerinted ennek a kedvcsinálásnak, ha az oktatásba szeretnénk becsatornázni, az egyetem keretein belül van csak platformja? Egy szemináriumot képzelsz el, vagy le lehet ezt vinni például középiskolába is?

Szerintem mindennek van terepe: a szabadon választható órának, az egyetemi szemináriumnak, a könyvbemutatónak is. Én tartottam előadást középiskolában: hány és hány helyen jelennek meg a no-win szituációk, a nem nyerhető helyzetek. Ez például a Star Trek Kobayashi Maru-próbáján keresztül került bemutatásra. Az Odüsszeiától kezdve a pürroszi csatán át a sakkon keresztül rengeteg olyan szituáció van történelemben, irodalomban és sok minden másban, ahol az ilyen nem nyerhető helyzetek előkerülnek. Ennek a megközelítésnek a fogadtatása nagyon pozitív, izgalmasnak találják a diákok. Valószínűleg azért is, mert túlnyúlik azokon a klasszikus középiskolai paradigmákon, hogy magyar, töri, matek, etika stb. Más szempontból közelít. És ne felejtsük: az életünkben is van nem kevés nem nyerhető helyzet. 

A kötetre visszatérve: van egy tudományos téma, amit érintetek az adott tanulmányban, és ehhez választotok olyan filmet vagy sorozatot, univerzumot, amiben jól meg lehet jeleníteni, vagy pont fordítva?

Nem tudom, másnál hogy van. A megkeresések során általában arra kérjük a szakembereket, hogy válasszanak egy tématerületet és egy fantáziavilágot. Nekem a fantáziavilág egy apropó, amin keresztül tudományos tényeket vagy egy tudományterületet tudok bemutatni, talán kicsit népszerűsíteni. Megmutatni, hogy a fizika vagy matek például nem ördögtől való. De azt tudom például, hogy másik szerkesztő fejében egy picit másként zajlik a dolog. Van, aki a fantáziauniverzumokról szeret írni bármit. Ettől lesz sokszínű ez a kötet.

Mit gondolsz a tudományos ismeretterjesztés helyzetéről ma Magyarországon?

Bizonyos szempontból vannak nagyon rossz jelek. A tudománykommunikáció nevű szak megszűnt. Ami egyébként borzasztó fontos lenne, hiszen világjelenség, hogy az áltudományos ostobaságok jönnek be ajtón-ablakon: A Föld lapos, létezik a vízautó és ott van a chemtrail is. Nyilván az információs technológiai segédeszközök meg a közösségi háló olyan csatornákat jelentenek, amiken lehet „okosságokat” és butaságokat is továbbítani. Az áltudományoknak van versenyelőnyük, mert könnyen befogadhatóak, előrerágottak. A tudományok ezzel szemben nem. Az én fejemben az egyik missziója ennek a könyvsorozatnak, hogy tegye egy picit könnyedebbé a tudományt, hogy az áltudományok versenyelőnye csökkenjen. Már amennyire ez lehetséges, mert sajnos arról, hogy a Föld lapos, még mindig többen hallottak mint a Párhuzamos univerzumokról. 

Nemzetközi szinten vannak hasonló tendenciák, kísérletek, amikben a tudományos ismeretterjesztés eszközeként használják fel a fantáziavilágokat?

George Gamow nagyon híres, a múlt század közepén írt egy zseniális sikerkönyvet: Tompkins úr kalandjai a fizikával. Ebben egy középkorú könyvelő, Tompkins úr, aki nem ért a fizikához, minden páratlan fejezetben álmodik valami őrültséget. A fizikatanár pedig minden páros fejezetben, képletek nélkül, elmagyarázza az álmok hátterét. De manapság is vannak ilyen munkák. A Harry Pottert például már „szételemezték”, a Star Treknek megírták a kulturális antropológiáját. Olyan kötetről viszont nem tudok, ami ilyen sok fantáziavilágot antológiaszerűen kapcsolna egybe. Igazából olyanról sem tudok, pedig nagyon érdekes lenne, ami megpróbál egy tudományterületen a közel teljességre törekedni. Milyen érdekes lenne a borzasztóan unalmas, 800 oldalas neveléstörténetet így feldolgozni.

Te mit végeztél?

Tanárszakos vagyok.

Oké, akkor tudod. A neveléstörténet sokaknak nem igazán jelent szellemi izgalmat. A Nevelj jedit!-ben mégis az egyik fejezet megpróbálja érthetővé tenni a herbarti és a rousseau-i logika közötti különbséget. Ez nyilván nem vethető össze a több száz oldalas tankönyvvel, de rá tud világítani arra, hogy mégis volt értelme annak, hogy ez a két ember máshogy nézett a világra. Milyen érdekes lenne megírni valamilyen részterületnek, mondjuk a neveléstörténetnek vagy a szabadidő-pedagógiának a „tananyagát” fantáziavilágok segítségével.

Akkor jól érzem, hogy terveztek folytatást?

Igen, de ez nyilván annak a függvénye, hogy a Párhuzamos univerzumok könyvsiker lesz-e vagy sem. És hát a nagy álom: a külföldi, világnyelvi megjelenés…

 

 

Írta: Szabó Bianka

Fotó: Pál Zsombor