EHÖK HÍR
EHÖK

„Metált játszani tényleg csak szerelemből lehet”

2019-05-22

Az emberek többségét minden valamirevaló fesztiválon a húzónevek késztetik jegy- és bérletvásárlásra. Azonban a PEN szervezői minden évben lehetőséget adnak a még kevésbé ismert, de komoly potenciállal rendelkező, leginkább helyi illetőségű bandáknak is. E tudatos törekvés egyik mintapéldája az idei évben az Avement nevű zenekar, melynek tagjaival fellépésük előtt volt alkalmam beszélgetni.


Mikor alakult meg a zenekarotok? Honnan jött egyáltalán az ötlet?

Avement: 2015-ben, az akkori alapító tagok korábbi bandáinak egyfajta laza fúziójából. Megírtuk az első saját számainkat, melyekre a jelenből visszatekintve már nem vagyunk a legbüszkébbek, de akkor nagyon királynak találtuk őket. Még ebben az évben megvolt az első fellépésünk a méltán híres Rock Valéria Rocknighton, melyen amatőr zenekarok kaptak lehetőséget szárnyaik bontogatására.

Komoly változásokon esett át azóta banda?

A.: Meglehetősen komoly változásokon mentünk keresztül a zenekar személyi összetétele, és ezzel szoros összefüggésben a képviselt zenei irányvonal szempontjából is. Az eredeti felállásból már csak ketten maradtunk (Doma és Dénes); később csatlakozott hozzánk Soma, majd Márk; két hónappal ezelőtt pedig Tomi belépésével a banda elnyerte végleges kinézetét. Természetesen a később érkezettek mind hozták magukkal a saját személyiségüket, zenei ízlésüket, ami folyamatosan alakított minket. Főleg Márk volt kiemelten nagy hatással a zenekarra, karmesterként rántott össze minket, neki köszönhetően indultunk el a professzionalizálódás rögös útján.

Milyen műfaji kategóriába tudnátok magatokat besorolni?

A.: Alternatív-metál zenekarként szoktuk meghatározni magunkat, bár nem igazán szeretjük a kereteket és a sablonokat a munkásságunkkal kapcsolatban. Igazából a két, látszólag össze nem illő irányzat közti hirtelen váltások általi hatáskeltés a célunk. Számainkban a lazább, alteresebb témákat keverjük a zúzósabb részekkel, és ugyanez a kettősség figyelhető meg a zeneszövegek szintjén is.

Melyik korosztályt, milyen érdeklődési körű embereket sikerült megszólítanotok leginkább ezzel az irányvonallal?

A.: Az alkoholista punkokat. A viccet félretéve, eleinte tényleg sokan jártak a koncertjeinkre ebből a rétegből, de a komolyabb hangvételű dalaink megjelenésével ők egyre inkább kikoptak a hallgatóság soraiból. Összességében leginkább a hozzánk hasonló korú fiataloknak szoktunk zenélni. Nagy valószínűséggel ez annak köszönhető, hogy a mélyebb mondanivaló ellenére sem vesszük magunkat a kelleténél komolyabban. Minden koncertünk alkalmával igyekszünk vidám és energikus produkciót az asztalra tenni, nem akarjuk, hogy izzadságszagú legyen a dolog.

2018-ban megjelent az első nagylemezetek Színjáték címmel, mely minden bizonnyal mérföldkőnek tekinthető a zenekar életében. Hogyan éltétek meg az alkotási folyamatot?

A.: Kisebb lemezeink jelentek már meg korábban, de ezekre nem vagyunk túl büszkék, többségüket már töröltük is a YouTube-ról. A Színjáték elkészítésének még 2016-ban feküdtünk neki, tehát több mint két évig íródott, ami meg is látszik a lemez eklektikusságán. A korábbi számok kicsit poposabb jellegűek, míg a későbbiek esetében már a metál vonal az erősebb. Maga a stúdiózás része is nagyon elhúzódott, majd egy évig vettük fel a zenéket, szerettünk volna igényes alkotást kiadni a kezeink közül. Ugyan ez sokszor keserves munka volt, de a célunkat elértük, a mai napig jól esik visszahallgatni ezt a lemezt.

Honnan jött a  fellépési lehetőség a PEN-en?

A.: A ZEN&Roll elnevezésű pályázatra küldtük be két dalunk hanganyagát, melyet egy szakmai zsűri bírált el, és talált érdemesnek a PEN-en való fellépésre. Nagy sikerként éltük meg, hiszen ekkora színpadon eddig még nem volt lehetőségünk játszani. Továbbá a metál zenekarok elfogadása nehézkesebb ebben a közegben, így ez a visszajelzés különösen értékes számunkra.

Összességében mennyire érzitek nehéznek az érvényesülést a mai magyar zenei életben?

A.: Nem egyszerű, de rengeteg türelemmel és még több munkával érhetőek el sikerek. Értékelni kell az apró lépéseket is, megragadni minden adódó lehetőséget. Ezeket az irányelveket követve tudtunk mi is előrelépni, elfogadottabbá válni ezalatt a négy év alatt. Erre jó példa a Z Faktor elnevezésű pécsi tehetségkutató verseny, melyen a közelmúltban harmadik helyezést sikerült elérnünk.

Mik a jövőbeli terveitek a zenekarral kapcsolatban? Törekedtek a profi karrier megvalósítására?

A.: A hazai metál szcénában szinte mindenkinek van polgári foglalkozása a zenélés mellett. Persze nagyon élveznénk egy féléves európai turnét, de igazából azt is az élmény miatt, ami szerintünk a kulcsa az egésznek. Addig szeretnénk ezt csinálni, amíg élvezzük egymás társaságát, amíg örömet jelent számunkra próbálni, koncertezni. Mert hangozzék ez bármennyire is közhelyesen, metált játszani tényleg csak szerelemből lehet.

 

Írta: Pálfi Máté

Fotó: Szobonyai Mihály