EHÖK HÍR
EHÖK Nem a győzelem a részvét, hanem a fontos – A verseny, ahol tényleg mindenki nyert

Nem a győzelem a részvét, hanem a fontos – A verseny, ahol tényleg mindenki nyert

2019-03-05

Újra a pécsi egyetemistáktól volt hangos a Fordan Center az ötödik PTE Kocsmasportok Éjszakáján, melyen tizenkét csapat feszült egymásnak egy végletekig kiélezett küzdelemben. Szerencsére a hatalmas csatározások nem jártak sem emberáldozattal, sem személyi sérüléssel, volt azonban pizza, sör és jókedv töméntelen mennyiségben. Ugyan mi kéne még egy lazításra vágyó egyetemistának a tökéletes szerda estéhez?

Este nyolc órára szép lassan minden csapatkapitány összeterelte a maga kis brancsát, és Hári József, a PTE Sportiroda vezetője rövid köszöntővel nyitotta meg az estét. A gyors szabályismertetések és a csapattagok érzékeny, rövid időre szóló búcsúja után megkezdődtek az egyéni és páros versenyszámok. Az önjelölt „lékópéterek” a sakktábláknál néztek egymással farkasszemet, a jövő dartsvilágbajnokai a tripla húszas szektort tartották folyamatos rettegésben, a biliárdasztaloknál szolgálatban álló hallgatók teljesítményét pedig még maga Ronnie O'Sullivan is megirigyelte volna.

Ezen kívül a legszomjasabbak a beerpong-asztalnál vívtak egymással izgalmasabbnál izgalmasabb meccseket, a léghokisok korcsolya és ütő nélkül is brillíroztak, a géppuskakezű csocsósok pedig végre kamatoztathatták a maratoni kocsmázások során elsajátított trükkjeiket.

 

 

Egy-egy parázs összecsapás a kíváncsi szemeket hamar az egyes állomáshelyekhez vonzotta, ahol az éppen megérdemelt pihenőjüket töltő csapattagok biztosították a megfelelő mentális támogatást heroikusan küzdő társaiknak. Természetesen az idő előrehaladtával – no meg az elfogyasztott alkohol mennyiségével egyenesen arányosan – lanyhult egy kicsit a fegyelmezettség, de a szervezők kiváló koordináló képességének hála időben befejeződött az este ezen része.

Miután a csapattagok beszámoltak egymásnak az egyes sportágakban elért eredményeikről, és a kapitányok kiosztották a biztató pacsikat, mindenki a maga bázisa felé vette az irányt, ahol egy sokrétű, és egyszerűnek közel sem nevezhető sportkvíz kitöltése várt a kellően bemelegedett brigádokra.

Az átmeneti „komolykodást” ismét egy lazább versenyszám követte, ahol az egyes csapatok legnagyobb „búvárszivattyúi” néztek egymással – de leginkább a stopperórával – farkasszemet.

A hölgyeknek egy pohár, míg az uraknak egy korsó sört kellett minél rövidebb idő alatt eltüntetniük, lehetőleg a nyelőcsövön keresztül saját gyomrukba (ezen útvonal teljesítése azonban a túlzott igyekezetnek köszönhetően néhány embernél meghiúsult).

 

 

Az est záróakkordja pedig egy karaokepárbaj volt, ahol a csapatoknak (vagy azok egyes tagjainak) egy, a szervezőknek előre elküldött számot kellett előadniuk. Hivatalosan ez volt az este utolsó versenyszáma, de ez a gyakorlatban már féktelen bulizásba ment át, ahol a hallgatók csapat-hovatartozástól függetlenül biztatták a színpad éppen aktuális csillagait. Szusszanásnyi szünet és a zsűri pontjainak összesítése után Hári József lezárta az estét, és eredményt hirdetett, melynek értelmében a Whiskeyjárat csapata bizonyult a legjobbnak a tizenkettő közül.

Én mint a PTE Kocsmasportok Éjszakájának egyik „elsőbálozója” azonban úgy gondolom, hogy itt tényleg mindenki nyert, rengeteg élménnyel és felejthetetlen pillanattal gazdagodott.

Ha te is a Fordanban buliztad végig azt a bizonyos szerda estét, aligha kell komolyabb kortesbeszédhez folyamodnom, de ha nem, akkor javaslom, már most kezdd el szervezni a csapatodat a jövő évi megmérettetésre. Hidd el, ezt PTE-sként vétek kihagyni!

 

Írta: Pálfi Máté