EHÖK HÍR
EHÖK Nincs mese – az Erő már nincs velük

Nincs mese – az Erő már nincs velük

2019-12-28

Egy újabb várva várt blockbuster, egy újabb megosztó film – egy újabb csalódás. Röviden így lehet összefoglalni a harmadik Star Wars-trilógiát lezáró epizódot, a Skywalker korát. Kissé hosszabban szólva, annyit lehet elmondani róla, hogy látványos, pörgős akciófilm, látszólag minden a helyén, de mégsem voltam boldog, amikor kijöttem a moziból. 

Mindig megdobogtatja egy kicsit az ember szívét, amikor elindul a jól ismert felirat és felcsendülnek John Williams megunhatatlan melódiái. Nem vagyok megszállott rajongója a Star Wars-filmeknek, de elkötelezett nézője igen. Ez a kapcsolat jó régen kezdődött, még az őstrilógiával. A manapság negyedik részként ismert első filmet még gyermekként láttam a Magyar Televízióban, a már feledésbe merült első szinkronnal. A mai fiatalok számára elmondhatatlan érzés volt ölre menni a jegyekért, amikor hatalmas sorok vártak a mozipénztárak előtt A Birodalom visszavág vagy A Jedi visszatér bemutatójakor a nyolcvanas évek első felében.

A sorozat több volt, mint egy kultikus filmszéria: a XX. század modern eposza, egy sötét mese, ahol mindenképpen a jók győzedelmeskednek. Talán a világ sem volt akkor olyan bonyolult, mint ma, de ez az űropera elvarázsolt fiatalt és időst egyaránt. Fiatal felnőttként éppen jegyszedőként dolgoztam egy moziban, amikor a második széria is útjára indult, ekkor még George Lucas irányításával. A sorozatot ért kritikák azzal vádolták a filmeket, hogy túl gyerekesek, meseszerűek.

Szerintem éppen ellenkezőleg, pont a mese maradt el belőlük, helyét a látvány és a történet zavaros átpolitizálása jellemezte, de még morzsákban maradt valami az eredeti filmek erejéből.

Érett férfiként alkalmam volt megélni, hogy az ősszéria nemcsak előzménysorozatot kap, hanem folytatást is. A gyengén indító legújabb trilógia középső filmje Rian Johnson rendezésében sokakat felháborított, de ezt az epizódot én ígéretesnek éreztem, némileg átjárta az erő.

A záró epizódról, a Skywalker koráról ez nem mondható el. Sziporkázó és látványos akciójelenetei ellenére sem tudja magával ragadni a nézőt. Otromba orrba vágásként éltem meg az alkotók részéről, hogy az egyébként eléggé logikátlan fordulatot, ami a mostani történet fő mozgatóereje, rögtön a mozi elején, a kezdő feliratban tudatják a nézőkkel, így gyakorlatilag már semmi izgulnivaló nem lesz a továbbiakban. Az előzményszéria kapcsán annak idején gyakran elhangzó kritika volt, hogy a forgatókönyv elfér egy A/4-es lapon,

a Skywalker kora esetében már nem pazaroltak ennyi papírt sem, gyakorlatilag J. J. Abrams névjegykártyájára is ráfér az egész sztori.

Fordulatokat nagyítóval keresve sem találunk, a karakterek nemhogy nincsenek jól kidolgozva, de inkább emlékeztetnek papírmasé figurákra, mint hús-vér emberekre. A színészek lényegében végigvergődik az egyébként feleslegesen hosszú játékidőt. Ez abban merül ki, hogy merően bámulnak a kamerába, különösen Rey és Kylo Ren, és időnként vicsorognak egymásra vagy a nézőkre.

A címet is rosszul választották meg, eltekintve Leia rövid trükkös szerepeltetésétől, egyáltalán nincsenek a filmben Skywalkerek, akik felemelkedhetnének, ahogy az eredeti cím sugallja. Találóbb lett volna az a magyarítás, hogy A hanyatlás kora, legalábbis, ami a Star Wars-széria nimbuszát illeti. Mintha az álomgyár zeneszerzőinek doyenje is megérezte volna mindezt, és utolsó gesztusként megalkotta a sorozat és élete talán legrosszabb, legjellegtelenebb aláfestését. Az ébredő erő esetében Williams zenéje volt számomra az egyetlen vonzerő,

Az utolsó Jedikben sziporkázóan kreatív és lenyűgöző muzsikát írt, hogy végül zenei vonalon is gyászos véget érjen a széria a kilencedik résszel. 

A legszomorúbb talán az, hogy ez nem egy rossz film, hanem egy jellegtelen iparos munka. Számomra hihetetlen, hogy a csodálatos és a televíziózást szinte megújító Lost tévésorozat alkotója, Abrams most egy ilyen, még rutinmunkának sem nevezhető filmmel rukkolt elő. Hová tűnt a fantázia, a mesevilág, a szerethető mellékszereplők és a rokonszenves főhősök, akiknek történetük van? Hova tűnt a történet lelke? Logikai bukfencek tömkelegével megspékelt, feszültségmentes ipari terméket sikerült legördíteni a Disney futószalagjáról. Varázstalanítva, mese nélkül. Az erő nem volt az alkotókkal, és velünk nézőkkel sem. Talán valahol egy messzi-messzi galaxisban jár. Valahol a nyolcvanas években.

 

Írta: Rochi Ernő

A fotók forrása: port.hu