EHÖK HÍR
EHÖK Pont ilyen albumra vágytam – Blahalouisiana: Minden rendben (2019)

Pont ilyen albumra vágytam – Blahalouisiana: Minden rendben (2019)

2019-10-02

Nem kenyerem az albumok címeivel való viccelődés, és ha nem lennének bizonyos karakterszámbeli kötöttségeim csak ennyit írnék: Hallgassátok meg az albumot, a címe úgyis mindent elmond róla! Ennél azonban árnyaltabb a kép az új Blahalouisiana-lemez kapcsán. Két évvel az Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi című album után idén új anyaggal jelentkezett a pesti zenekar. Megint egy mestermű született.

Előzetesen már megismerhette a nagyközönség a Nem vagyok egyedül és a Nekem az nem elég című dalokat, így csak annyit kezdtem sejteni, hogy az új album más témákhoz fog nyúlni, mint a 2017-es. Ebből a két kislemezből már érezhető volt, hogy a dalszövegek és a zenék is komolyabbak lettek a zenekar háza táján. Ezt fejelte meg a közvetlen előfutár, a Testemnek ha engedem pikáns szövege, és a hozzá tartozó nem kevésbé merész videó.

Ezzel a három szerzeménnyel le is tudtuk a Minden rendben olyan számait, amelyeket az első két album bármelyik helyére beilleszthetnénk a dalok hangszerelése alapján. Már a nyitányban is észrevehető, hogy az új lemez más hangulattal bír, ezt a végére egyre gyorsuló tempó is mutatja. A Testemnek ha engedemben már megmutatkoznak bizonyos 80-as évekbeli funky- és pophatások, hogy a negyedik Let Them Slide Away már-már szemtelenül rúgja fel azt a popzenét, ami az együttes stílusa, hogy már-már a rockzene határait súrolva mutassa meg, hogy nem feltétlen csak a kőrockerek tudnak ilyen zenét játszani. Sőt!

Az Innen szép a győzelem és az Engem is szélből font című tételek ugyan nem hasonlítanak egymásra, azonban mindkettő érzelmesebb helyzetet ölel körül. Olyan megoldásokkal a hangszerelésben, és olyan dalokkal, amiktől igazán igényessé válik az a fajta popzene, amit a Blahalouisiana képvisel. És közéjük ékelődik be a Pont ilyen házra, amit nyugodtan rá lehetne pakolni bármelyik 80-as évekbeli amerikai popzenekar lemezére, egyértelműen hozza azokat a hatásokat, amelyekkel harminc évvel ezelőtt operáltak.

A Nem vagyok egyedült már korábbról is ismertük, egy érzelmesebb szövegről van szó, ami köré mélyebb zenét kerekítettek. Szintén egy olyan szerzemény, amire bármikor azt mondanám, hogy igen, ez egy tipikus Blaha-dal. A Minden rendben két zárótétele az angol nyelvű Sun in Francisco és a Boldog itthon, egy melankolikus és egy pörgős dal. Végre egy olyan album, aminek a zárása nem fullad szomorúságba, és pozitívan fejezhetjük be a lemez hallgatását.

A Blahalouisiana az a zenekar, ahol van egy elképesztően tehetséges frontember Schoblocher Barbi személyében, aki remekül tudja használni az énekhangját, és emellett élőben uralja az egész koncertet. A lemezről lemezre egyre jobb szövegekért Szajkó András felel. A zenekar nagyon összeszokott, ez látszik koncerteken és az új album stúdiómunkáján is. Utóbbi érdekessége, hogy számítógépes technikát a felvételekhez nem használtak, szalagra rögzítették a dalokat, ami a 21. században ritkaságnak számít. A Minden rendbenről pedig annyit, hogy kevés olyan popzenekar van Magyarországon, ami képes számtítógépes utómunka nélkül, ilyen minőségű albumot letenni az asztalra. Tovább szűkítve a kört még kevesebb olyan banda van, ami tartósan életben is tud maradni azzal, hogy valami egyedire és megismételhetetlenre törekszik. A Blahalouisana ezek közé a zenekarok közé tartozik. Ez is azt bizonyítja, hogy nem reménytelen a magyar popzene jövője, ha ilyen csillagok ragyognak az égboltján.

 

Írta: Anta János Attila

A fotókat Pál Zsombor készítette a Blahalouisiana zenekar fellépésén a 2019-es PEN Fesztiválon.