EHÖK HÍR
EHÖK Puszibolt

Puszibolt

2019-03-12

A Cserna-Szabó András novellái alapján készült darabot Tóth András Ernő és Zakariás Máté, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója állította színpadra. Kísérleti darab ez, nem csak azért, mert a Janus Egyetemi Színház legújabb tagjainak bemutatkozó előadása, hanem megalkotásának módja miatt is: a fiatal színészek maguk választották ki Cserna-Szabó András szövegei közül azokat, amelyek megszólították őket, és amelyeknek szereplőit a színpadon életre keltik.

A nézőtér tele, a színpad tele, és nagy nevetés közepette megnyílik a Puszibolt.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a darabot, ezt mondanám: tele.

Tele viharos gyorsasággal pergő jelenetekkel, egyikből a másikba alakuló történetekkel, ahol nincs valódi kezdet vagy vég, sokkal inkább egy dinamikus, majdnem zaklatottnak nevezhető ritmusa az elbeszélések láncolatának. A színesebbnél színesebb szereplők elbeszélik saját vagy egymás történeteit, amelyek helyenként összekapcsolódnak, máshol szétválnak, de egy közös pontjuk mindig van: a tér, a Belső Város, ahol a szereplők élnek, ahol a cselekmény játszódik.

 

 

A történetek szürreálisak és groteszkek, a karakterek eltúlzottak, és túlzásaik sokszor nevetésre adnak okot. Olyan témákat mutatnak be, melyekről nehéz is beszélni némi akasztófahumor nélkül.

Egy szeretett személy halála, öngyilkosság, tiltott szerelem, a kérdés, hogy létezik-e valódi boldogság… hogy lehet ezekről humorral gondolkodni és hogy lehet humor nélkül?

Valahol a nevetés és sírás határán. Így beszélnek a szereplők is; a fiatal színészek hadarva, ritmikusan, intenzíven narrálják a színpadon zajló eseményeket, a néző pedig feszülten figyel, és kell is figyelni, mert ha csak egyet pislog, már egy teljes történetről lemaradt. Egyik pillanatban még egy Jézussal való párbeszédnek lehetünk szemtanúi, a következőben már egy fiatal lány, Krizantém próbálja eldönteni, hogyan is végezze be életét anélkül, hogy nevetségessé válna.

Felbukkannak tanárok, detektívek, szakácsok, sportolók és művészek, mind a boldogságot keresve, de szinte sorsszerűen kudarcra ítélve.

A történetek folyamát pedig átíveli a kis Frici története, aki egy testvérszerelemből született volna, ha megszületik valaha.

 

 

A díszletek minimalisták és többfunkciósak, a tanári katedra bírói pulpitussá alakul, a bár lángossütödévé, a Puszibolt ajtaja két világ határvonalává. A tér többszintes, legmélyebb pontja a bár, mellette a Puszibolt ajtaja, magasabban a „ház”, még magasabban a pódium és végül fent, közvetlenül a mennyezet alatt a terasz, ahonnan a kis Frici gitározva követi szemmel az eseményeket, valahonnan a Belső Városon túlról.

A szöveg és a látvány egymással vetélkedik a néző figyelméért. Napokkal a darab megtekintése után azt mondanám, hogy számomra a szöveg emlékezetesebb, mint a látvány, a hadarva, sírva-nevetve elbeszélt monológok inkább maradtak meg emlékezetemben, mint a folyamatosan átalakuló szín.

Ezek a novellák nem színpadra íródtak, láthatóan arra készültek, hogy önmagukban álló alkotások legyenek, nem igénylik az illusztrációt, a képeket vagy azt, hogy láncba legyenek fűzve. Mint önálló egységek, háttérbe szorítják az egyébként kreatív és dinamikus rendezést.

 

 

A színpadon zajló cselekmény tulajdonképpen illusztrálja a szöveget, kiegészíti, de nem szerves része annak. Hogy ez előnye vagy hátránya a darabnak, azt már a néző dönti el.

A rendező, Zakariás Máté elmondása szerint a darab azt kívánja megragadni, ami egy alkotó ember fejében játszódhat. Ha ez volt a cél: sikerült. A Puszibolt egy kreatív káosz – a legjobb értelemben –, ami a legmélyebb emberi félelmekről, vágyakról és tabukról lendületesen, nevetve és látványosan mesél.

Aki kíváncsi erre az izgalmas darabra, az legközelebb március 18-án tekintheti meg a Janus Egyetemi Színházban.

 

A cikkhez felhasznált fotók forrása: jesz.pte.hu

 

Írta: Makk Flóra