EHÖK HÍR
EHÖK Tiszta lappal kezdeni valahol – interjú Somogyi Biankával

Tiszta lappal kezdeni valahol – interjú Somogyi Biankával

2020-11-15

Egy rohanós nap után nincs is jobb érzés, mint lepihenni és elmerengeni azon, miért is csinálom én ezt magammal, miért jó ez nekem és mikor lesz ennek az egésznek végre valahára vége? Ezt a kérdést mindannyian feltesszük magunknak legalább egyszer az egyetemi éveink alatt. A következő interjú során Somogyi Bianka arról mesél, hogy az eddigi képzései során milyen kihívásokkal nézett szembe. Bianka jelenleg a PTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója, előzőleg a PTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán szerzett BA és MA fokozatú történész diplomát. Emellett számos módon kapcsolódott be az egyetemi életbe, ami mára összefonódott a sajátjával.

Meg tudnál nevezni néhány elvárást vagy célt, ami a tanulmányaid elején motivált? 

Igazából akkor még erősebb volt az újdonság hatása, hogy tiszta lappal kezdhetek valahol. A kíváncsiság lehet nagyobb volt az elvárásoknál, így ez határozta meg az egész történelem szakhoz való hozzáállásom.

De idővel megjelentek az apróbb célok és ezek mentén érzékelhető lett a haladás.

Az első évre visszagondolva egy-két kulcsszóval tudnám jellemezni ezt a kezdeti időszakot: megszokás, beilleszkedés, ismerkedés, kapcsolatépítés, és persze a bulik is egyaránt részét képezték a mindennapoknak. 

Tagja vagy a Grastyán Endre Szakkollégiumnak, emellett állandó munkatársa a Janus Egyetemi Színháznak (JESZ). Egyfelől a tudományos, kutatói tevékenység, másfelől a közösségi, kulturális élet kap nagy szerepet az életedben. Mégis melyik jelenik meg dominánsabban? 

Ez elég érdekes az én esetemben. Elsőként a szakkollégium jelent meg az életemben. Az első féléveim során az egyik oktatóm jelezte, hogy lenne egy kutatási lehetőség, amibe bekapcsolódhatok. Ez volt az első tudományos munkám és végül így kerültem be a Grastyán Endre Szakkollégiumba. Utólag visszagondolva elég sok mindennek össze kellett érnie ahhoz, hogy így alakuljon. A szakkollégiumba való belépést követően én lettem az, aki összefogta a szervezetet hallgatói részről.

Ebből az időszakból az egyik legmaradandóbb élményt a konferenciák megszervezései adták. 

Mindezek mellett a szakmai munkásságom mégis lassan kezdett háttérbe szorulni. Ezt követően adódott egy munkalehetőség a PTE Karrier Irodájában. Kezdetben csak kisegítői munkakörben voltam, majd nem sokkal később már adminisztrációs feladatokat láttam el. Az irodán keresztül rengeteg hallgatóval és közoktatási intézménnyel kerültem személyes kapcsolatba. Rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, ami az előadói készségemet fejlesztette. Ki mertem állni egy közönség elé és közvetlenül tudtam megnyilvánulni az emberek között. Ez mind abba az irányba terelt, hogy a szakkollégiummal és az irodával párhuzamosan beléptem az egyetemi színházba, ahol mindezt már kamatoztatni tudtam.

A jogász szak mellett jelenleg is a JESZ-ben dolgozol. Az egyetemi színház lényegében elkísér tanulmányaid kezdetétől. Hogyan tudnád jellemezni a szervezethez való viszonyod? 

Ez a ragaszkodás érdekes dolog, miért is marad valaki ennyi időn át. Az én generációmból – akik 2016-ban érkeztünk – már csak hárman maradtunk itt a tizennégy főből. Az egyetemi színházhoz való csatlakozás elég sok hallgató életében megjelenik. Általában mindenkit más motivál. Ha valaki színjátszózott korábban is, ők az egyetem alatt feltehetően ugyanígy megkeresik ezt a teret, de a legtöbb esetben hobbiból vagy a közösséghez tartozás miatt döntenek mellette. Természetesen van aki tudatosan színészi vagy színházi pályára készül. Magamat nem tudnám egyikhez sem besorolni, számomra valami egészen mást jelent. Több mint hobbi, de nem is érzem, hogy ez lenne az életpályám.

Sok mindent köszönhetek a színháznak, ezek közül a személyiségem fejlődését emelném ki. Talán az önmegvalósítás miatt ilyen fontos nekem.

Mindezek mellett a közös munka nagyon változatos. Minden évadban kapnak a rendezők esélyt arra, hogy alternatív vonalú színházat hozzanak a nézők elé. Az egész szervezetre jellemző a folyamatos megújulás, amit elsősorban ezek a generációváltások hoznak magukkal. 

Az eddigi évek alapján elmondhatjuk, hogy számos fesztivál, rendezvénysorozat kerül megrendezésre országszerte, ahol nemcsak pécsi színjátszósok lépnek fel, hanem akár szegediek, debreceniek, veszprémiek is. Érzékelhető ezen a téren valamilyen kapcsolatépítés az egyetemek hallgatói között? 

Eddig minden évben voltak egyetemi színházi fesztíválok, ahol ezt a kapcsolatot ápolni tudtuk. Elsősorban a szegediekkel és a debreceniekkel tartjuk szorosabban, de a veszprémiekkel is. Ha nemcsak országon belül gondolkodunk, akkor a nemzetközi együttműködéseket is megemlíteném, bár ezek a programok sajnos szintén háttérbe szorultak idén tavasszal. A kapcsolatok viszont nagyon hasznosak és tartósak, mivel több éven is átívelnek. Megvan ez a közös tudat bennünk, a közös identitás, hogy egyetemi színjátszós vagyok. Egyébként Pécsen is rendeztünk olyan fesztivált, ahova külföldi színházasok is érkeztek, tehát vannak kezdeményezések minden oldalról.

A Janus Egyetemi Színház mellett csatlakoztál egy másik színjátszással foglalkozó társulathoz, a Keret Alkotó Csoporthoz. Ez a munka mennyiben hasonló vagy más, ahhoz képest, amit a JESZ-ben tapasztaltál? 

A JESZ az egyetem egyik intézménye, a Keret Alkotó Csoport viszont egy színházi nevelési társulat. Két éve dolgozom együtt velük.

A társulat egyik profilja a hátrányos helyzetű, intellektuális akadállyal élők problémáinak megjelenítése, de alapvetően társadalmi témákat, problémákat dolgozunk fel.

Ez egy egészen más aspektusát érinti a színházi életnek. Tele van kihívásokkal és nagyon sok újat tanulunk egymástól is. Az első közös munkánk az Ámor nyíla például egy olyan előadás volt, ahol egy nagyon ismert és általános témát dolgoztunk fel, a szerelmet. A megközelítés módja és kivitelezése új volt számomra is.

Ha most kellene megfogalmazni egy célt a tanulmányaiddal kapcsolatban, mi lenne az? 

Jelenleg a legnagyobb kihívás számomra összehozni a színházi munkámat, a Keret Alkotó Csoporttal való közös projekteket, valamint a jelenlegi tanulmányaimat. Egyelőre ezeket a szálakat igyekszem kézben tartani és persze nyitott vagyok továbbra is az új kihívásokra.

 

Írta: Szakáli Bianka

Fotó: Henth Bertalan