EHÖK HÍR
EHÖK Űzzük el a telet a mohácsi módszerrel!

Űzzük el a telet a mohácsi módszerrel!

2019-03-02

A keresztény hagyomány vízkeresztjétől húshagyókeddig tartó időszak a farsang, ami az utolsó hetében éri el a csúcspontját a kelet-európai fesztiválokon, amelyek közül az egyik, ha nem a legnevesebb, a mohácsi busójárás.

A télűző fesztivál koncepcióját a sokác közösség hozta magával Magyarországra.

A sokácok egy katolikus horvát népcsoport, akik a török hódoltság alatt és után telepedtek le Dél-Magyarországon.

A legenda szerint a mohácsi szigetről az éj leple alatt áthajózva, birkabundába és vértől csöpögő maszkba bújva foglalták vissza a otthonukat a törököktől, akik azt hitték, hogy ördögöt látnak, ezért fejvesztve menekültek. Ez a jelenet elevenedik újra minden farsangvasárnap, amikor a busók átkelnek a Dunán, ezzel megnyitva a programsorozatot.

A busójárásról az első írott feljegyzés 1783-ból származik, a hagyomány azóta nemzetközi népszerűségre tett szert. Manapság már nem csak a sokác közösség szervezi az eseményt, hanem majdhogynem az egész város bevonódik a maga módján. A kisgyerekek saját busómaszkot festenek és vágnak ki papírból, rendezvényeken lépnek fel, és megtanulják a hoppá cuppá és a kolo  körtáncok lépéseit.

Az óvodák és iskolák be is zárnak a farsangvasárnapot követő hétfőre és keddre, hogy a gyerekek és a tanárok is ki tudják élvezni az ünnepet. 

(Fotó: MTI/Sóki Tamás)

Jó néhány helyi kézműves erre a hétre készül egész évben: varrják a sokác lányruhát, szabják a birkabőrsubát és faragják a busóálarcokat. A busócsoportok gőzerővel díszítik a járgányukat a vasárnapi felvonuláshoz, az árusok már hónapokkal előre lefoglalják a legjobb utcai helyeket, míg a dolgozó szülők utolsó pillanatban rohanják le a helyi bútorboltot, mert mégsem elég a matrac és az ágynemű a sok vendégnek, akiknek a nagymamák reggeltől estig készítik a terülj-terülj asztalkámat. 

2009 óta a fesztivál a UNESCO Világörökség része, 2012-ben pedig hivatalosan is hungarikummá vált.

Ezek hatására némileg változott a busójárás képe: régen nagy volt a tömeg, de kényelmesen lehetett haladni, ma a rengeteg látogató miatt vasárnaponként csigatempóban fél óra alatt lehet megtenni azt a távot, ami amúgy öt perc séta lenne. Gyerekkoromban az árusok inkább egy falusi búcsú bazárjára hasonlítottak a színes és hangos gagyi műanyagjátékaikkal, ma már szebbnél szebb, drágábbnál drágább magyar kézműves, vagy legalábbis annak tűnő termékek árasztják el az utcákat.

Néhány tanács azoknak, akik ellátogatnának a hétvégén Mohácsra: érdemes a buszjegyeket előre lefoglalni, különben lehet, hogy nem férnek majd fel a kiszemelt járműre. És ha fel is férnek, legyen türelmük, mert előfordult már, hogy a centrum és a városhatár közti távot egy óra alatt sikerült a busznak megtennie a nagy forgalom miatt.

Kocsival a parkolás egy kínszenvedés lesz, és valószínű, hogy sokat kell majd gyalogolni a belvárosig.

Annál pedig nincs rosszabb, amikor a társaság elveszti egymást, és a hatalmas hálózati terheltség miatt nem tudnak telefonálni, vagy ha igen, a hatalmas ricsajtól nem hallják a másik hangját.

Készüljünk fel arra, hogy a busók bizony túl közvetlenek tudnak lenni. Ez kimerülhet abban, hogy a gyerekeket fánkkal kínálják, és anyuka-apuka arcát megsimogatják, de be is szórhatják liszttel és tollal a látogatók fejét. Az urakat borral vagy pálinkával itatják, míg a hölgyeket sokkal kellemetlenebb figyelemmel is illethetik: fából faragott fallosz-szimbólumukkal egy-két busó közrefogja és fogdossa őket termékenységi rituálé ürügyével.

Bár a jánkelének öltözött fiúk már nem nagyon püfölik a lányokat hagyományőrzés céljából, mint ahogy azt 2009 előtt tették, a busók kéretlen szexuális viselkedése sajnos még nem szűnt meg létezni.

Ám ha ezekre a nehézségekre felkészülünk, és csomagolunk útravalóul egy jó adag türelmet és még több humort, szinte garantált a jó szórakozás. Ha esetleg mégsem, még mindig ott vannak a pálinkás standok utolsó mentsvárként.

 

Írta: Csirke Viktória
Illusztráció: MTI/Sóki Tamás