Magyarország egy lovas nemzet. Annak ellenére, hogy ez a mondat valószínűleg mindenkinek ismerősen cseng, a legtöbb embernek még csak lehetősége sem adódott arra, hogy felülhessen egy lóra vagy akár csak testközelbe kerülhessen vele.  A magyar történelmet végigkísérték ezek a különleges állatok, és annak ellenére, hogy a 21. században már csaknem teljesen kiszorultak az emberek hétköznapi életéből, a lovak iránti tisztelet és csodálat még ma is hozzátartozik a magyar mentalitáshoz. De milyen lovaskultúrája van Magyarországnak ma? 

Képzeletben kapaszkodjunk most fel egy két nagy, fekete ló húzta lovas kocsira, és egy rázkódó túra keretében járjuk végig Magyarország legfontosabb színtereit, ahol még a mai napig is élnek és épülnek az ország lovas hagyományai. 

Szilvásvárad

Képzeletbeli kocsink begördül első állomására, a Bükk-hegység lábaihoz, mi pedig körbetekintve több száz, a szürke minden árnyalatában pompázó lovat láthatunk, ahogy az erdőkkel és hegyekkel körülvett mezőn békésen legelészik mellettünk.

Ez a lipicai ménes, az Állami Ménesgazdaság legszebb állománya. A lipicai története 1570-ben kezdődött.

Az első tenyésztőtelepet eredetileg a bécsi spanyol lovasiskola számára hozták létre, amelynek alapját Spanyolországból importált mének adták.

A napóleoni háborúk idején kétszer is Magyarországra menekítették. A lipicai ménes az ország több részét is bejárta az évek során, majd végül az 1950-es években került Szilvásváradra.

Ezt a nemzeti kinccsé nyilvánított lófajtát elsősorban fogat-, valamint hintós és kocsis lóként használják, de a spanyol lovasiskolában hátaslóként is tökéletes megállja a helyét.

A lipicai magyarországi állománya kiemelkedő genetikai értékével kitűnik a többi lovasállomány közül, de erről – az elképzelt kocsinkból kitekintve – a lovak elegánsan felvetett fejét és kecses mozgását megfigyelve mi magunk is könnyen meggyőződhetünk. 

Budapest

Miután a budapesti tömegközlekedés nehezítette tényezők között fogatunk végigkopog az Andrássy úton, eljutunk a főváros egyik legnagyobb látványosságához, a Hősök teréhez.

A tér néhány napra minden évben lóversenypályává alakul, hogy otthont adjon az ősszel megrendezésre kerülő Nemzeti Vágtának.

Az eseményre az ország különböző pontjairól érkeznek látogatók és versenyzők, hogy egy kis időre a magyar lovaskultúra részévé válhassanak és részt vehessenek az ünneplésében.

A Nemzeti Vágta programsorozatán különféle futamokat izgulhatnak végig a kilátogatók, és még fogadásokat is köthetnek arra vonatkozóan, hogy a verseny végén vajon melyik lovas veszi át a győzteseknek járó koszorút.

A nemzetközi futam során külföldről érkező lovasok is versenybe szállnak az első helyért, a jótékonysági sztárfutamon pedig általában híres, elismert színészek állnak a rajtvonalhoz.

A Nemzeti Vágta különlegessége, hogy a futamok közti szünetekben a nézők egy kis ízelítőt kaphatnak Magyarország lovas hagyományaiból. Ennek keretében például huszárfelvonulást, csikós bemutatót és üldözéses fogathajtást is láthatnak az érdeklődők.

Göd

Ez a Pest melletti kisebb város talán a legtöbb ember számára ismeretlen, viszont a múltban itt élő Kincsem, Blaskovich Ernő verhetetlen kancája a lóversenyzés kapcsán valószínűleg sokaknak eszébe jut.

Kincsem 54-szer állt rajthoz, és ebből 54-szer győzelmet is aratott.

A lovat csodakancának hívták, neve világhírűvé vált, és az egyik legelismertebb lótenyésztővé tette gazdáját.

A későbbiekben a lótenyésztéssel foglalkozó magyar urak mind azon fáradoztak, hogy Kincsemhez hasonló versenylovak kerüljenek ki istállójukból.

Habár Blaskovich lovának nem akadt párja, az angol Derbyt megnyerő Kisbér és a 20. század egyik legjobb magyar tenyésztésű versenylova, Imperiál neve is elismertté vált a lóversenyek során.

Kincsem ízületei 6 éves korában kezdtek meglazulni, emiatt abba kellett hagynia a versenyzést, neve azonban a mai napig kötődik a magyar lóversenyhez. Gödön egy Kincsem-szobor is emléket állít az ország legyőzhetetlen kancájának.

Kassai-völgy

Következő állomásunk a kaposmérői Kassai-völgy, amely a világon a legjobban felszerelt lovasíjász-központ. A központ működtetése Kassai Lajosnak, a modern kori lovasíjászat megteremtőjének köszönhető.

A másnéven lovas íjászként ismertté vált Kassai az egész világot bejárja bemutatóival, és arra törekszik, hogy minél inkább felelevenítse az ősmagyar hagyományokat, a magyar lovas íjászsport megteremtésével és népszerűsítésével.

A lovas íjászat során a lovasnak harmóniába kell kerülnie a lovával és saját magával is.

Kassai egyik dokumentumfilmjében úgy fogalmaz, hogy míg az íj egy lehetséges út önmagunk megismerése felé, addig a ló egy lehetséges út a külvilággal való kapcsolat felé.

Kassai Lajos az 1980-as évek végén kezdte kidolgozni a lovas íjászat szabályrendszerét, 1994-ben pedig megszervezte az első lovasíjász-versenyt.

Azóta már több mint 580 verseny került megrendezésre, később pedig a lovas íjászat bekerült a lovas szakágak közé, és a világon először Magyarországon lett az egyetemi oktatás része. Kassai iskoláiban fiataloknak és felnőtteknek egyaránt lehetőséget kínál arra, hogy megismerkedhessenek ezzel a különleges, ősi, lovas íjászaton alapuló harcművészettel. 

Hortobágy

Lovaskocsi-túránk utolsó helyszínéhez érkezve áthajtunk a Kilenclyukú híd alatt, és megcsodáljuk az alföldi táj jellegzetes szénabálái és gémeskutjai mögött lassan lemenő napot.

A hortobágyi puszták lovas képviselői a csikósok, akik az itt élő lovakat őrző és gondozó, pásztoréletet folytató lovasok.

A csikós lét egy speciális mesterség és egy életforma is egyben, amely hatalmas elhivatottságot kíván, és gyakran apáról fiúra száll. A csikósok jellegzetes öltözéke sokak számára ismerős lehet.

A bő ing, nadrág és kalap mellett a csikósok elengedhetetlen munkaeszköze a karikás ostor. A lovakról való gondoskodás mellett a csikósok ma már fontos turisztikai attrakciót is képviselnek. Lovaik speciális, filcből és bőrből készült nyergében ülve különböző produkciókkal nyűgözik le a világ minden tájáról érkező közönségüket.

Bemutatóik része a lovak ültetése és fektetése, illetve a pusztaötös, amely során a csikós öt vágtázó lovat tart kézben a hátsó kettő hátán állva.

Ezek a produkciók a látogatók szórakoztatásán kívül a ló és a lovas elképesztő együttműködését hivatottak megmutatni. Mára a tartástechnológia fejlődésével a csikósok élete ugyan megváltozott, de a csikós életforma bemutatása ma is fontos szerepet játszik a magyar lovas hagyományok megőrzésében. 

Végül fogatunkkal hazaérkezünk, és fekete lovaink párafelhőt fújva, dobbantva megállnak a kocsi előtt. Mi pedig egyszer, akár a valóságban is, végiglátogathatjuk Magyarország leghíresebb lovas helyeit, ahol rácsodálkozhatunk arra, hogy bár a lovak látszólag egyre inkább eltűnnek az életünkből, ezek a négylábúak a mai napig is mennyire fontosak a magyarság számára.

Írta: Ilyés Borbála