Egy színházi darab bárkit el képes varázsolni, de vannak, akik a darabok megvalósításába, a színészkedésbe szeretnek bele. Sokan már gyerekként belecsöppennek a színészi életbe, mások viszont később felnőttként, akár egyetemistaként vágnak bele és ekkor válik a szenvedélyükké. De vajon miért ilyen népszerű a színházas élet? A Janus Egyetemi Színház (JESZ) színészét, Szilvácsku Zsófiát kérdeztem erről. 

Először is, meséld el, kérlek, hogy a te életedbe hogyan lépett be a színjátszás. Mit szeretsz benne?

Először a gimnáziumban találkoztam a színjátszással, mert tagja voltam a színjátszó körnek, és ott ismerkedtem meg úgy igazán a színjátszással, színházzal. Mivel én gimibe is Pécsre jártam, magától értetődő volt, hogy egyetemre is ide jövök, és így jött végül a JESZ-be jelentkezés ötlete tavaly nyáron.

A színjátszás egy nagyon összetett dolog, de a csapatmunkát és magát a próbafolyamatot szeretem benne a legjobban.

Jó érzés egy csapat tagja lenni. Együtt gondolkodunk, segítjük, bátorítjuk egymást, teljesen olyan, mint egy csapatsportban. A próbafolyamat meg nagyon izgalmas, amíg végül összeáll egy egész, amit a nézők láthatnak. Én csak remélni tudom, hogy amikor kiállunk a nézők elé, és előadunk egy darabot, akkor ők úgy mennek ki, hogy valamivel többek lettek, valamit tanultak tőlünk. És ez a legjobb az egészben, hogy valamit adni tudunk a többi embernek a színház által. 

Jelenleg a Janus Egyetemi Színház tagja vagy. Annak idején miért jelentkeztél ide? 

Már akkor szerettem volna jelentkezni, mikor idejöttem az egyetemre, de végül úgy alakult, hogy csak tavaly nyáron csatlakoztam. A Covid hatására döntöttem el véglegesen, hogy amint visszatérünk az egyetemre, belevágok. Igazából azért, mert közel áll hozzám a színház, a színpad, szerettem gimiben is játszani, szeretek szerepelni, meg egy jó lehetőségnek is tartom. Szerintem sokat lehet tanulni egy ilyen társulatban, és én szeretnék minél többet fejlődni.

Maga a JESZ pedig szerintem nagyon jó értékeket képvisel, hiszen közelebb akarja hozni az egyetemistákhoz a színházat, a műveltséget.

Fiataloknak szóló darabokat készít, amit korunkbeliek játszanak el, és mindezt ingyen nézhetjük meg, ellentétben a hivatásos színházakkal.

Milyen érzés egyetemistaként játszani? Mi lehet a hallgató számára vonzó az egyetemi színjátszásban?

Szerintem az, hogy a társulatban mind különbözőek vagyunk, persze összeköt minket, hogy mind a PTE-re járunk, de különböző karról jöttünk, különböző színházas háttérrel, és magához képest mindenki hatalmasat tud fejlődni.

Nyilván van, aki kevésbé izgul, kevésbé új neki a szereplés, de van, akitől ez egészen távol áll, és jó látni, hogy az idő múlásával egyre jobban kinyílik, és megmutat magából egy darabot.

Tehát egy nagyon jó közösség tud kialakulni, és összeköt minket ez az egész. A JESZ pedig azért egy nagyon jó lehetőség a hallgatók számára, mert egy amatőr színházhoz képest profibb, de egy hivatásos színházhoz képest amatőrebb munka folyik, így nem érzi magát feszélyezve senki sem azért, hogy milyen szinten áll szakmailag. Itt mindenkit szívesen látunk.

Mint tudjuk, egy-egy darab mögött hatalmas munka van. A színjátszást inkább a munkádnak vagy a hobbidnak érzed?

Mivel mi a darabokért nem kapunk fizetést, így inkább hobbinak érzem, de a sok-sok belefektetett munka mindig megtérül az előadás napján, mert nagyon élvezem és nagyon szeretem csinálni.

Nyilván ha az embernek van egy dolog, amit nagyon élvez, akkor nem érzi megterhelő munkának, hanem inkább örül, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret. 

A rendszeres véget nem érő próbák és az egyetemi órák összeegyeztetése okoz nehézséget? Milyen hatással van a tanulmányaidra a sok megterhelő próba? 

A színház nagyon rugalmas, és tisztában van vele, hogy egyetemisták vagyunk, tanulunk, vizsgázunk, ezért ezeket figyelembe véve estefelé szoktunk próbálni, hogy mindenkinek jó legyen.

Ebből a szempontból megkönnyítette a vírusos időszak és az online oktatás a próbákat, mert volt például, hogy bent voltunk a színházban, és valaki onnan csatlakozott be az online órájára.

Én pedig ebben a félévben kérvényeztem az egyéni tanrendet, mert pár órám ütközött volna a színházi próbákkal. Ezt az egyetem és a kar is nagyon rugalmasan kezelte, és engedélyezték, hogy a színházra tudjak koncentrálni. A jegyeimre meg nincs különösebb hatással a sok próba, mert én úgy gondolom, mindenkinek arra jut ideje, amire szeretné, és a színház mellett tanulni is lehet. 

Véleményed szerint mi kell ahhoz, hogy valaki tehetséges színész legyen? 

Mivel nem vagyok hivatásos színész, ez csak az én szubjektív meglátásom, de azt gondolom, hogy egy színész ne megjátszani akarja magát, hanem átérezni azt, amit az adott jelenetben meg kell mutatnia. Arra gondolok például, mikor szomorúnak kell lenned, akkor ne csak úgy csinálj, mintha az lennél, hanem tényleg olyan dolgokra gondolj, amik téged szomorúvá tesznek, és teljes egészében éld át ezt az érzést a színpadon.

Szerintem erre kell törekedni, hogy ne csak azt próbáld játszani, hogy csinálsz vagy érzel valamit, hanem tényleg csináld is teljes erőbedobással.

Ez nagyon nehéz, a színészet nehéz munka, de én nagyon szeretem a kihívásokat.

Végezetül érdekelne, hogy mik a jövőbeli terveid, céljaid a színjátszással.

Ha minden jól megy, akkor nyáron végzek az egyetemmel.

Ezt követően szívesen játszanék itt, ha még Pécsen maradok, viszont bizonytalan, hogy hol kapok állást, hogy alakul az életem.

Szóval, ha itt leszek és ajánlanak új szerepet, akkor én nagyon szívesen elfogadom, szeretnék játszani továbbra is, de nem tudom, mit hoz a jövő. 

Ha ezek után kedvet kaptál a színészkedéshez, akkor ne habozz a tettek mezejére lépni, és tájékozódj a tagfelvételről a JESZ Facebook-oldalán. Ha viszont még bizonytalan vagy a jelentkezést illetően, vagy csak a színházi darabok érdekelnek, akkor ajánlom figyelmedbe a társulat előadásait.

Írta: Soós Enikő

Fotó: Takács Vivien