Előadni mások előtt nem egyszerű, magabiztosan csinálni pedig pláne nem könnyű feladat! Sokakat elfog a szorongás, a pánik, hogy emberek előtt kell szerepelniük, pedig az egyetemen szinte elkerülhetetlen, hogy valamiből referátumot kelljen tartani mindenki füle hallatára. Ebben a cikkben igyekeztem összegyűjteni olyan tanácsokat, melyeket megfogadva magabiztosabbnak fogtok tűnni egy-egy ilyen szerepléskor, és talán kevésbé is fogtok izgulni előtte.  

Klisé vagy nem klisé, de a magabiztosság igenis fél siker, de ennek a másik felét persze felkészüléssel, az adott anyag megtanulásával tudjuk csak elérni, így nem szabad csak erre alapozni. De mire figyelj, ha előadsz?

Megjelenés és kiállás

Igaz, a ruha nem minden, de ha tudod, hogy percekig téged fognak nézni, figyelni, akkor érdemesebb egy csinosabb öltözéket választani, és talán elhagyni a szakadt farmert és a kivágott ruhadarabokat.

Nem kell kisestélyi, sem szmoking, de egy csinosabb ing vagy felső előnyösebb tud lenni ilyenkor, hiszen sokkal felkészültebbnek tűnik tőle az ember.

De fontos, hogy olyan ruhát válassz, amiben jól érzed magad, és nem feszengsz.

Egy jó kiállás szemlélteti talán a legjobban a határozottságod! Húzd ki magad, miközben beszélsz, és próbálj ne görnyedni!

Tartsd a szemkontaktust azokkal, akik hallgatnak, ne csak a tanárt figyeld, és ne várj tőle megerősítést!

Ez felkészületlenséget és bizonytalanságot sugall. Nézd inkább a többiek arcát, és őket próbáld „megnyerni” magadnak.

Érthető beszéd

A beszéd sebessége sem mindegy! Persze szoríthat az idő, de az is lehet, hogy pont az ellenkezőjéről van szó, hogy több szöveg kellene, hogy kitöltse az előadásra szánt perceket.

Egyik esetben se kezdjünk hadarni és ne használjunk nagyon hosszú, szinte már nem odavaló körmondatokat sem!

Mindenképpen érdemes előtte gyakorolni és megszabni az időt, hogy egy-egy résznél mennyit szeretnénk beszélni, hiszen máskülönben kicsúszhatunk az időből, vagy előbb is végezhetünk.

Nyugodtan legyen nálunk egy karóra, amire néha-néha rápillanthatunk, ellenőrizve az eltelt perceket!

Nincsenek pótcselekvések (vagy csak nagyon kevés)

Szinte egytől-egyig, minden embernek vannak pótcselekvései. Ilyen lehet az, amikor beszéd közben piszkálod a hajad, morzsolod az ujjaid, fel-alá járkálsz vagy vakarózol.

Ezek van, hogy teljesen tudat alatt történnek, és az ember észre sem veszi, hogy csinálja őket.

Egy idő után nekünk is feltűnhet, de ha nem, akkor

kérdezzünk rá egy ismerősünknél, hogy nekünk van-e ilyen, esetleg gyakorlásnál figyeljünk magunkra, és akkor szembesülhetünk ezekkel a kényszermozdulatokkal.

Ezután jobban tudunk figyelni rá, és könnyebb tudatosítani magunkban, hogy ne csináljuk, de persze nem muszáj ezeket teljesen elhagyni – nem is megy ez egyik pillanatról a másikra –, de igyekezzük redukálni a számukat, mert elvonhatják a figyelmet az előadásról, és zavarhatja a hallgatókat is. 

Alapos felkészülés

Hiába figyelsz a fentiekre, ezek mit sem érnek az alapos felkészülés nélkül! Lehetsz magabiztos, improvizálhatsz – ami az esetek kevés százalékában be is jöhet akár –, de hamar ki tud derülni, ha nem készültél. Egy idő után kifogyhatsz a mondanivalóból, mellébeszélhetsz, és a hallgatók, illetve a tanár is észlelni fogja a felkészületlenséged.

Ha kellően informálódsz és készülsz az előadásra, akkor nem lehet baj, a tudás benned lesz, ez pedig a legnagyobb önbizalomforrás, hiszen nem úgy állsz ki a többiek elé, hogy nem tudod, miről tervezel beszélni.

Egyáltalán nem szégyen, ha bátortalanok vagyunk, és nem szeretünk szerepelni. Különböző emberek vagyunk, valakinek könnyebben, valakinek nehezebben megy a mások előtti beszéd.

Ha eddig, az elmúlt években nem is volt példa ilyesfajta előadásokra, az egyetemen majd kénytelen lesz hozzászokni az ember, hiszen sok órán kérnek referátumot, de ez ne rémisszen meg senkit, mindenki ugyanúgy igyekszik gyorsan túlesni egy ilyenen, csakúgy, mint te!

Írta: Kozma Lilla