A Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke immáron 30 éve sikeresen működik. A jubilálás apropóján beszélgettünk Maksa Gyulával, aki 2007 óta dolgozik az intézményben. A tanszékvezető mesélt az itt töltött évekről, a tanszék sajátosságairól, illetve arról is, hogy milyen célok lebegnek jelenleg az intézmény szeme előtt.

Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Hogyan kerültél a tanszékre és mióta oktatsz?

2007 óta tanítok az intézményben, páréves megszakítással főállásban. A tanszékvezetői pozíciót pedig még nincs teljesen egy éve, hogy betöltöm.

Úgy kerültem ide, hogy egy álláshirdetésre jelentkeztem. Tanársegédi munkát hirdettek, és ezzel egyben médiával foglalkozó szakembert kerestek, akinek van már jártassága a tudományos kutatásban is.

Én éppen akkor adtam le a doktori dolgozatomat a Debreceni Egyetemen médiatudományi témából, és jelentkeztem erre az pályázatra.

Milyen kihívásokkal szembesültél, amikor tanszékvezető lettél?

Ez nem volt teljesen ismeretlen számomra, mivel beleláthattam két előző tanszékvezető, Szijártó Zsolt és Polyák Gábor munkájába is.

Illetve tanszékvezető-helyettesként is ismerkedhettem ezzel a munkakörrel, emellett a Kari Tanács tagjaként is beleláthattam több mindenbe, ami a tanszék ügyeit érinti, illetve a Képregénytudományi Kutatóközpont vezetőjeként is szerezhettem némi tapasztalatot.

Ami inkább kihívás volt, az a nemzetköziesítéssel kapcsolatos tevékenység. Már második éve van angol nyelvű képzésünk alapszakon, és immár közel félszáz diák vesz részt ebben a képzésünkben. Ez nagyon sokféle feladatot kínál számunkra: el kell látni az órákat, ki kell dolgozni a tananyagokat, illetve egy felmenő rendszerben meg kell szervezni ezt a képzést.

Ez az angol nyelvű oktatás és a nemzetköziségre való törekvés egy sajátosságnak mondható a többi kommunikáció tanszéket nézve?

Nem csak itt van angol nyelvű képzés, de nincs olyan nagyon sok hely még a magyar felsőoktatásban kommunikáció- és médiatudományi területen, ahol angol nyelvű képzés lenne. Tehát ez valamelyest sajátosságnak is tekinthető.

Emellett az is, hogy például az idén egy intermédia szak indult közösen a Művészeti Karral. Továbbá megemlíthető az is, hogy a pécsi tanszék az, ahol a leghosszabb ideig működött mind a három képzési szinten oktatás.

Tehát alapszak, mesterszak és doktori szinten is. Most ugyan éppen szünetel, de tervezzük a doktori képzés újraindítását is. Erre a képzésre a pécsi hallgatók mellett jellemzően más intézményekből jelentkeznek hozzánk. Pont azért, mert számos olyan kiváló képzőhely van az országban, melynek nincsen doktori képzése. Volt olyan évünk, hogy magasabb volt a doktori évfolyam létszáma, mint az MA-é.

A 30 év alatt nagyon sok hallgató megfordult már a tanszéken, ki BA, ki MA, ki pedig doktori képzésben. Nagyon sok embert érdekel, hogy ezzel a szakkal hol lehet elhelyezkedni. Milyen példák vannak erre, merre vannak most az alumni hallgatók?

Igen, az elmúlt 30 év során nagyon sokan képződtek itt és nagyon különböző létszámú évfolyamokban. Volt egy hullámzás: a 2000-es évek második feléig tartott a felfutás időszaka, ekkoriban hatalmas évfolyamok voltak a kommunikációképzésben, utána csökkentek a létszámok, és most, az utóbbi 2-3 évben ismét egy emelkedést tapasztalhatunk.

Az alumni diákjaink igen különböző szektorokban helyezkedtek el. Nemcsak az újságírás terén vagy a médiában, hanem különböző szervezeteknél is. Legyenek azok civil szervezetek, önkormányzatok vagy kisebb és gyakran igencsak nagy vállalatok, amelyek nagyon különböző szektorokban tevékenykednek.

Említhető itt a szerencsejáték, az autóipar vagy a kereskedelem. Azt mondhatjuk, hogy a közszférában és a magánszférában is nagyon sokféle helyen vannak végzett diákjaink, és azt remélem, hogy sokukat meg tudjuk majd szólítani a tavaszra tervezett alumnitalálkozónkon.

Minek köszönhető, hogy a tanszék 30 éve ilyen sikeresen működik?

Azt mondhatom, hogy a legfontosabb az a csapatmunka, ami a tanszéket sikeressé teheti. Itt részben különböző szakmai hátterekkel és kapcsolatrendszerekkel rendelkező munkatársak tudnak hatékonyan együtt dolgozni.

Ez biztosít egyfajta sokszínűséget, szellemi frissességet, ugyanakkor a különbözőségek ellenére mégiscsak egy olyan közösséget alkot, amelynek tagjai hatékonyan együtt tudnak működni a célok elérése érdekében.

Említetted korábban a tavaszi alumnitalálkozót. Milyen egyéb programok várhatóak a jubilálás apropóján?

Részben hasonló programok, melyek máskor is, de nem világjárvány idején, hanem békeidőben. Szoktak lenni a tanszéken kiállításmegnyitók, könyvbemutatók, szakmai beszélgetések, szakestek, ezek természetesen lesznek az idén is. Volt is egy eléggé nagyszabású konferenciánk, a MédiaStaféta, amely a Kárpát-medencében az egyetemi képzőhelyeket hozza össze évről évre különböző intézményekben. Idén Pécsen volt ez a találkozó.

Ennek részeként bemutatkozott az a nemzetközi projekt is, amely az újságírás megújítására törekszik, a Newsreel2-projekt, amelynek részese a tanszék is.

Emellett bemutatkozhattak a cseh, német, román és portugál partnerek is. Nagy öröm volt számunkra, hogy a magyar nyelvű képzőhelyek képviselőit össze tudtuk hozni ezzel a nemzetközi hálózattal, és külön öröm volt számunkra, hogy rengeteg diákunk – főként az angol nyelvű képzésből – jelen volt ezen a találkozón. Amit még fontosnak tartok megemlíteni, hogy megengedi az infrastruktúránk azt, hogy meglehetősen izgalmas kiállításokat hozzunk létre az aulánkban, a kiállítótérben, amelynek Doboviczki Attila kollégánk a vezetője.

Nagyon sok mindenen túl van már ez a tanszék, és jelenleg is komoly projektek folynak. Mik a legfontosabb célok a jövőre nézve?

A céljaink az elvárásokhoz is igazodnak. Egy kettős elvárásrendszernek kell megfelelnie annak, aki ma kommunikáció- és médiatudományt művel Magyarországon. Egyrészt segíteni kell a saját közösség kultúrájának önértését, legyen szó például egy anyanyelvi közösség médiakultúrájáról.

A magyar médiakultúra megértésében részt kell vennünk, vagy legyen szó egy szűkebb, lokális közösségről, itt akár egy városról is beszélhetünk, vagy a mi esetünkben a Zsolnay-negyed is egy ilyen környezet lehet.

Tehát van egy ilyen feladat, ehhez egyébként megfelelő közeg lehet a kiállítás, amely helyben is össze tud hozni embereket. A másik elvárás pedig a nemzetköziséggel függ össze, ahol pedig olyan kihívások elé vagyunk állítva, hogy részt kell vennünk a kommunikáció- és médiatudomány nemzetközi alakításában is. Színvonalas nemzetközi publikációkat is létre kell hoznunk, tudományos tevékenységet kell folytatnunk, és ez persze az angol nyelvi képzésünket is erősíti. Emellett persze a felsőoktatási piacon is helyt kell állni.

Írta: Németh Anna