A fenti mondatot számtalan alkalommal hallottam már laikusoktól, akik nem igazán látják át azt, hogy mennyire összetett sport a profi kerékpározás. Kicsit sértőnek találtam a kijelentést, hiszen nekem is mondták párszor, amikor igazolt kerékpárversenyző voltam. Igaz, én nem számítottam profinak, hazai emlékversenyeken, országos bajnokságokon vettem részt, nemzetközi megmérettetéseken nem, de legtöbbször a fenti választ kaptam arra, amikor elmondtam, mit sportolok. Általában nem mérgelődtem ezen, csak elengedtem a fülem mellett a megjegyzést. Azonban sokan a profikat, a nagy versenyek, mint a Tour de France résztvevőit nézve is azt mondják, hogy biciklizni mindenki tud, ami kicsit olyan, mintha magát a kerékpársportot becsülnék alá ezzel. A tévhitek eloszlatása érdekében szeretném bemutatni, milyen akadályokkal küzd meg egy profi bringás, és miért nem annyira egyszerű ez a sport, mint azt sokan gondolják. Be szeretném mutatni, hogy a profik miként készülnek fel a legkeményebb versenyekre, mint például a mostanában zajló Vuelta a Españára.
A Spanyol Körversenyre kell is az alapos felkészülés, hiszen a táv idén 3281 km, és a versenyzők huszonegy szakasz leküzdése után gurulnak át a célvonalon Madridban. Plusz kihívást jelent még a több ezer méternyi szintkülönbség és a pokoli meleg.
A győztesnek pedig több mint 40 km/h átlagtempót kell tartania három héten keresztül. Szinte egy egész szezonon át tart a felkészülés, ami alatt a profik összesen kb. harmincezer kilométert tekernek.
A megfelelő, felkészült forma eléréséhez már hónapokkal a verseny előtt megkezdődik a munka, általában november körül. Ekkor akár harminc órát is edzenek egy héten.
Nem annyira intenzívek ezek az edzések, inkább hosszúak, az állóképesség fejlesztése miatt, hiszen egy Vuelta-szakasz minimum száz, de akár kétszázötven kilométer is lehet.
Pár hónap után a „könnyebb” edzések abbamaradnak, rövidül a táv, de az intenzitás megnő. Ekkor a küszöbértékhez viszonyítják az edzést, annál kicsit alacsonyabb vagy a küszöbértéknek megfelelő számokat kell produkálni.
A küszöbérték azt a tempót jelenti, amit a kerékpárosok a legnagyobb erőfeszítéssel egy órán át tartani tudnak.
Ezt wattban mérik, egy amatőr vagy félprofi átlagosan 200-300 wattot tud tekerni, egy profi 400 wattot. A maximum watt, amit sprint közben tekernek ki, 1600 watt is lehet, például amikor 70 km/h körüli sebességgel érkeznek be a célba.
Grafika: Buda Klaudia
Három hónappal a Vuelta előtt a kerékpárosok kisebb versenyeken vesznek rész, hiszen magát a versenyzést semmivel sem lehet helyettesíteni, ez hasonlít a fociban vagy a vízilabdában az edzőmeccsekhez.
Versenyek mellett a csapatok edzőtáborba utaznak, hegyekben és emelkedőkben gazdag környékre.
Két héttel a Vuelta előtt már nem terhelik az edzők a versenyzőket, rengeteg idő jut pihenésre, az edzésre szánt idő ekkor maximum napi másfél óra.
A pihenést is annyira komolyan kell venni, mint a legkeményebb edzéseket, hogy a résztvevők a legjobb formájukat tudják nyújtani a hosszú versenyen.
Az a három hét pedig nemcsak fizikailag, de logisztikai szempontból is rémálom. A nyolcfős csapatoknak ki kell jelölniük egy csapatkapitányt, a fő embert, akit segítenek a verseny alatt, akinek szélárnyékot adnak, és ha leszakad, akkor visszahozzák a főmezőnyhöz. Logikus lenne, hogyha az aznapi szakasz onnan kezdődne, ahol az előző véget ért, de ez nem így van, előfordul, hogy a szakasz után órákig utaznak a csapatok.
Az étkezésre is mindig oda kell figyelni, hiszen egy átlagos versenyző 5000 kalóriát is bevihet egy nap, és kb. ugyanennyit el is égethet.
Váratlan események is nehezítik a résztvevők életét, hiszen a verseny folyamán tényleg minden megtörténhet. Az időjárás a hegyekben kiszámíthatatlan, defektet kaphat valaki, ha egy versenyző rosszul vesz be egy kanyart, tömegbukás is lehet a vége, és még rengeteg szerencsétlenség történhet, amikre nem lehet eléggé felkészülni.
A Vuelta a világ legnehezebb, leginkább embert próbáló sporteseményei közé tartozik. Rengeteg felkészülést, elhatározottságot és csapatmunkát igényel, hogy valaki egyáltalán célba tudjon érni.
Grafika: Buda Klaudia
Írta: Endrődi Csaba
