Kérem, mindenki vegye figyelembe, hogy az ADHD-val kapcsolatos tünetek és tapasztalatok egyénenként különbözőek lehetnek, a cikkben pusztán saját benyomásaimat gyűjtöttem össze. Nem vagyok mentális egészségügyi szakember, viszont minden specifikus információt hiteles szaklapokból és könyvekből vettem, melyeket a hivatkozásokban jelöltem is.
Néhány hónappal ezelőtt, 20 évesen, ahogy ültem a pszichológusomnál a megzabolázhatatlanul mozgó lábaimmal, figyelmemet a balomon lévő, kognitív pszichológiáról szóló poszternek szentelve, végre kézhez kaptam a diagnózist: ADHD-s vagyok (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, magyarul: figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar). Még az életem e meghatározó pillanatában is elterelte a figyelmet a terem egy díszítőeleme, és elvesztettem a beszélgetés fonalát.
Mi is az az ADHD?
Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség által kiadott Mentális Rendellenességek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, DSM) meghatározása szerint az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) egy neurológiai természetű veleszületett vagy fejlődési rendellenesség.
A Betegségek Nemzetközi Osztályozása 11. verziója (BNO-11) az ADHD-t figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarként említi, amely zavar negatív befolyással lehet a tanulásra, munkára, illetve a társas kapcsolatokra.
Az ADHD gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt diagnosztizálható, leggyakoribb tünetei közt a figyelemzavart, az impulzivitást és a hiperaktivitást tartják számon. A diagnózis felállításához a figyelemhiány vagy hiperaktivitás/impulzivitás legalább hat tünetének jelenléte szükséges legalább hat hónapon keresztül olyan mértékben, ami nem felel meg az egyén életkorának vagy fejlődési szintjének, valamint közvetlen negatív hatással van az iskolai, munkahelyi és társas tevékenységekre. A DSM szerint szintén a diagnózis felállításához szükséges kritérium, hogy a tüneteknek már 12 éves kor előtt jelen kell lenniük, megnyilvánulásuk pedig nem fakadhat más, külső körülményből.
A tünetek eltérő aránya alapján a szakemberek három típust különítenek el, ezek a következők: ADHD döntően hiperaktivitással és impulzivitással, ADHD döntően figyelemzavarral, kombinált típusú ADHD.
Ugyancsak szokás ADHD-spektrumról beszélni, ami arra utal, hogy a különböző tünetek eltérő mértékben keverednek egymással. A kezeletlen ADHD mellett olyan komorbid pszichés zavarok is jelentkezhetnek, mint a depresszió, a bipoláris zavar és az autizmus.
Esetenként mindannyian küzdünk feledékenységgel és figyelemhiánnyal, de ennek hátterében nem mindenkinél az agy szerkezetének eltérései állnak.
A prefrontális lebeny felelős az úgynevezett végrehajtó (egzekutív) funkciók működéséért, ADHD fennállása esetén viszont ezek nem működnek kielégítően. Ennek következtében az ADHD-val élő emberek számára jelentős nehézséget jelenthetnek az alábbi kognitív tevékenységek:
- Tervezés, priorizálás, komplex feladatok végrehajtása
- Összpontosítás, a figyelem megtartása vagy áthelyezése
- A tudati beállítódás fenntartása
- Frusztráció kezelése és az érzelmek szabályozása
- A verbális munkamemória használata
- Folyamatos monitorozás, a figyelem akaratlagos kontrollja (Barkley, Russell A. 2008. ADHD in adults)
Bár az ADHD-ra nincs végleges gyógymód, a betegség kezelhető, a kezelés módja pedig egyénenként változhat. A tünetek enyhítésére általában gyógyszereket írnak fel, míg a viselkedésterápia az érintett készségek fejlesztését célozza a visszaesés megelőzése érdekében.
Milyen az élet ADHD-val?
Nekem, akit a figyelemzavar és a hiperaktivitás egyaránt érint, az élet csupa izgalom és kaland.
Mindent a maga teljes intenzitásában érzékelek, így elmerülve egy élénk fantáziavilágban, ahol folyamatos mozgás van.
Vad hurrikánként haladok át az életen, mögöttem gyűrött papírokkal és elnyűtt kapcsolatokkal. A következőkben néhány meghatározó emlékemet szeretném kiemelni.
Elmegalaxis
Egy kellemes napon motiváltan tartottam a könyvtárba, hogy felkészüljek egy közelgő kémiavizsgára. Amikor viszont hazaértem, konstatálnom kellett, hogy bár minden információt megszereztem az univerzum keletkezésével, valamint Ázsia aktuális politikai konfliktusaival kapcsolatban, ez még távolról sem releváns a vizsgám szempontjából.
Egy másik nap, miközben egy komoly beszélgetést folytattam egy barátommal, hirtelen elvonta a figyelmemet egy mellettünk elhaladó rendőr.
Azon kaptam magam, hogy az egyenruháját hasonlítgatom más országok rendőri egyenruháihoz, amiről aztán eszembe jutott a katonaság, majd gyorsan felelevenítettem a két világháború eseményeit, hogy aztán elmélkedjek egy 18. századi történelmi regényen, amit olvastam, végül eszembe jutottak az éppen kikölcsönzött könyveim is. Mindeközben persze teljesen megfeledkeztem az éppen hozzám beszélő személyről.
Bár az említett tünetek egy részét néha mindenki tapasztalja, az ADHD-val élők számára ezek mindennapos problémát jelentenek.
A figyelem elterelődése különböző külső ingerek hatására, illetve társalgás közben a gondolatok elkalandozása és a figyelemhiány rendkívül gyakori tünetek az ADHD-val élő felnőttek körében. Dr. Russel Barkley, a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség szakértője az ADHD tüneteit okozó legfontosabb eltérésnek a gátlási folyamatok zavarát jelölte meg. A gátlási funkciók az impulzivitás és a figyelemhiány mérséklésében segítenek minket, zavarukért a prefrontális kéreg sérülése felelős.
Fókusz helyett hiperfókusz
A körülbelül két perces figyelemkorlátommal képtelen vagyok végignézni egy félórás sorozatrészt, cserébe bármikor elolvasok egy háromszáz oldalas könyvet egy éjszaka alatt, feltéve persze, ha érdekel.
Mindig az adott óra előtti este készülök fel az tárgyaimra, vizsgákra is csak akkor kezdek tanulni, ha már feltétlenül sürgetővé válik. Ha őszintén lelkesedem egy tárgyért, akkor is éppen a határidő előtt készülök el a beadandókkal.
Gond nélkül kivégzem az összes Harry Potter-kötetet egy hét leforgása alatt, de egy unalmas hétoldalas cikk elolvasása problémát okoz.
Thomas E. Brown amerikai klinikai pszichológus kutatásai rámutattak arra, hogy az ADHD-val élő emberek számára rendkívüli nehézséget okoz a figyelem megtartása, kivéve, ha az adott tevékenységet érdekesnek tartják, vagy ha valaki fegyvert fog a fejükhöz, és tudják, a tevékenység elmaradása rémes következményekhez vezethet. Csakis ebben a két esetben képesek hiperfókuszálni, vagyis nagyon intenzíven figyelni az őket érdeklő dolgokra, és elvégezni a feladatukat.
Mint a szél
Amikor elmesélem embereknek, hogy a nevem jelentése néhány nyelvben szél, többen megerősítenek, hogy valóban passzol hozzám, hiszen én is, mint a szél, folyamatos mozgásban vagyok. Kiskoromban gyakran szórakoztattam magam azzal, hogy összevissza táncoltam a lakásban. A környezetem azt hitte, csupán vidámabb és játékosabb vagyok a többieknél.
Csakhogy én felnőttként is gyakran táncikálok itthon, és ez már kevésbé illeszkedik a kortársaim viselkedési standardjaiba. Én az az ember vagyok, aki simán sétál öt órán keresztül csak azért, mert sétálhatnékja van.
Vagy folyamatosan mozgatom a lábaimat, vagy előre-hátra lépegetek. Mindeközben a gondolataim kedvükre cikáznak mindenfelé.
A hiperaktivitás szintén az ADHD gyakori tünete, amit a folyamatos pörgés, babrálás, az egy helyben maradásra való képtelenség jellemez.
Az érzelemszabályozás problémája
Azzal mindig tisztában voltam, hogy igencsak intenzíven élem meg az érzelmeimet, és hogy meglehetősen impulzívan reagálok. A boldogság vagy izgatottság érzése könnyebben és átütőbben megmutatkozik rajtam, mivel ilyenkor azonnal tapsolni kezdek vagy ugrándozni, mint egy kisgyerek (még ha ez a magatartás nem is felel meg a koromnak). Szeretem ezt az oldalamat. A gond csak az, hogy ez az impulzivitás olyan érzelmek esetében is jelentkezik, mint a szomorúság vagy a düh.
Az érzelemszabályozás képessége lehetővé teszi az emberek számára, hogy megnyugodjanak, átgondolt döntéseket hozzanak és a helyzetnek megfelelően reagáljanak.
Az emocionális önkontroll egy összetett, négylépcsős folyamat, ami éppen azokhoz a területekhez kötődik, amikkel az ADHD-soknak gondja van (Barkley, B.A. 2015. Emotional Dysregulation is a core component of ADHD).
Több kutatás is arra jutott, hogy az emocionális szabályozási zavar érzékenyebbé teszi az ADHD-val élő embereket a visszautasítás helyzeteire.
A szociális jelek kiismerhetetlensége
Az impulzivitás és a látszólagos szabadlelkűség, a hirtelen témaváltások, meggondolatlan kijelentések, a rövid ideig tartó figyelem, a szociális érzéketlenség, a kiszámíthatatlan érzelmi összeomlások mind olyan tényezők, amelyek megnehezítik számomra a kapcsolatépítést. Tízéves korom előtt nem volt egy közeli barátom sem, és máig nehezemre esik új barátságokat kiépíteni.
Egy kutatás szerint az ADHD-s gyermekek és felnőttek kevésbé elfogadott tagjai a közösségnek, gyakran visszautasítják őket, emellett könnyebben esnek ki a közeli ismerősi körökből is.
A figyelemhiányos zavarral küzdő gyermekek több mint 70%-a még az általános iskola harmadik osztályára sem rendelkezik szoros baráti kapcsolatokkal.
Folytonos felejtés
A munkamemória elégtelen működését sajnos mindennap észlelem, legyen szó a telefonom ruhásszekrényben felejtéséről vagy az épp elhangzottak felidézésének képtelenségéről.
Bár a hosszú távú emlékezettel nincs gondom, azt számos kutatás megerősítette, hogy az ADHD-s emberek gyakran rövid távú memóriazavarokkal küzdenek (Kasper et al., 2012; Alderson et al., 2013).
Önbizalomhiány
Azt hiszem, sokáig szívesebben fogyasztottam volna el egy élő krokodilt ahelyett, hogy belássam, önbizalomhiánnyal küzdök, csakúgy, mint a legtöbb ADHD-s sorstársam.
Aztán beláttam, hogy érdemesebb nyíltan beszélni ezekről a belső vívódásokról, hiszen ezáltal is tájékozottabbak leszünk a betegség természetével kapcsolatban.
Gyerekként csak annyit érzékeltem, hogy a társaim könnyedén elvégzik azokat a feladatokat, amikkel én küszködtem a tüneteim miatt, így nyilván akaratlanul is azt hittem, valami baj van velem.
Több kutatás is felvetette, hogy az ADHD-val felnövő gyermekek önbizalma az idő múlásával egyre csak romlik, amire ráerősít a környezetükből érkező kritika és a mindennapi élet kihívásai. A fiatalokat rengeteg irányból érheti negatív visszacsatolás, amit hajlamosak internalizálni, ezzel negatív képet kialakítva magukról.
Összegzés
Az, hogy különbözünk, még nem jelenti azt, hogy bármiben is kevesebbek lennénk bárki másnál. Az intelligencia és az ADHD között nincs összefüggés. Pusztán arról van szó, hogy másképp működik az agyunk, ezekhez a különbségekhez azonban erősségek is társulhatnak.
Az ADHD-val élő emberek gyakran lelkesek, keresik az újat és az ismeretlent, reziliensek, kreatívak és az esetek többségében tele vannak energiával.
Emellett jellemezhet minket a spontaneitás és a vállalkozószelleműség is, hajlandóak vagyunk kockázatokat vállalni és képesek vagyunk a megszokottól eltérő módon gondolkodni.
Meg kell próbálnunk jobban megérteni az ADHD-val élő embereket és igyekeznünk kell megbélyegzés nélkül befogadni őket a közösségeinkbe. Az ADHD több puszta figyelemzavarnál, ez egy agyi rendellenesség, ami az élet számos területén okozhat kellemetlenségeket. A végrehajtó funkciók nem megfelelő működése arra késztet minket, hogy folyamatosan új módszereket keressünk a tünetek leküzdéshez, nem beszélve az esetleges gyógyszerszedésről, ami lehetővé teszi, hogy eligazodjunk ebben a modern, neurotipikus emberek számára kialakított világban. Így hát a legkisebb megértő gesztus vagy erőfeszítés is hatalmas súlyt vesz le a vállunkról.
„Ha az öröklődés szigorúan megszabná azt, hogy miként vagyunk fejben összerakva, akkor a frontális lebenyünk jóval korlátozottabb lenne azon képességét illetően, hogy tanuljon és alkalmazkodjon az emberek által lakott sokféle lehetséges környezethez”
(Máté Gábor, Scattered Minds)
Írta: Alizeh Asif
Fordította: Sándor Luca
