Talán még emlékeztek, hogy az előző részben is a filmdrámák kerültek a terítékre. Magam sem gondoltam volna, hogy személyes kedvenceim közül ennyi film tartozik ebbe a műfajba, de ez ugyancsak a drámák diverzitásáról árulkodik. Ha az előzőekben szereplő filmek nem nyerték el tetszéseteket vagy már mindet volt szerencsétek megnézni, de ti is hasonlóképp szeretitek a drámákat, akkor sem maradtok inspiráció nélkül, mert elhoztam nektek az ígért második részt is. Itt megosztom veletek azokat a filmeket, melyek legutóbb kimaradtak a repertoárból, hisz jól tudjuk, hogy a sorsfordító történetekből sosem elég. Mosolyokból, izgalmakból és mélyenszántó gondolatokból pedig most sem szenvedünk majd hiányt. Nem is szaporítom tovább a szót, hadd beszéljenek magukért a soron következő alkotások! 

Újabb történet négy lánytestvérről, ezúttal Greta Gerwigtől, akinek többek között a Lady Bird, a Kutyák szigete és a Huszadik századi nők is köszönhető. A lányok édesanyjukkal élik hétköznapjaikat, míg az apának az amerikai polgárháborúban kell helytállnia, így a család kénytelen szembenézni az önállósággal. Milyen is az élet, ha nincs a háznál „a férfi”?

A lányok azonban nem esnek kétségbe, mind anyjuk talpraesettségét örökölték, főként a kissé különc Jo, aki írói babérokra tör, és nem hajlandó elfogadni azt a keveset, amit a világ egy nő számára kínál a korban.

Jo (Saoirse Ronan, aki egyébként kedvenc fiatal színésznőim közé tartozik, és az utóbbi időben nem hiába hallottuk egyre többet a nevét), a feminizmus szócsöveként harcol a gondolat ellen, miszerint a nők csakis a mindent megváltó szerelemre születtek. A nővérek közül van, aki harcol, más elfogadja sorsát, valamelyikük pedig szerelemből házasodik, és van, akinek ennél tragikusabb sors jut.

Az pedig biztos, hogy a lányok tartogatnak némi meglepetést számunkra. Végigkísérhetjük a női élettel teli vidéki házat, miközben meglepve nézzük, ki milyen módon boldogul egy számukra új világban.

Jo, Meg, Amy és Beth, a négy fiatal hölgy a világ és annak elvárásai ellen.  Saoirse Ronan, Emma Watson, Florence Pugh, Eliza Scanlen, és Timothée Chalamet főszereplésével.

Szerintem mindenki egyetért velem, ha azt mondom, hogy ez a film egyike azoknak az örökzöldeknek, amiket sosem ununk meg, mely valószínűleg a kifinomult humorának, a jó forgatókönyvének és a kiváló színészi játéknak köszönhető. A történet két alapjaiban különböző ember, Philippe és Driss barátságáról szól.

Eltérő társadalmi osztályból és rasszból származnak, más-más ambíciókkal, ismeretséggel és valósággal rendelkeznek, egy szó mint száz: gyökeres ellentétei egymásnak.

Philippe ejtőernyős balesetét követően, évekkel ezelőtt nyaktól lefelé lebénult, szereti a klasszikus zenét, kiállításokra jár, és saját személyzete segítségével neveli egy szem kamaszlányát.

Driss a gettóból érkezett, sok-sok testvérével él egy panellakásban, alkalmi munkákból él és segélyre pályázik. Ahhoz, hogy ez utóbbit megkapja, be kell gyűjtenie néhány aláírást a közösségért végzett munkájáról. Ennek érdekében érkezik állásinterjúra Philippe-hez, aki épp új gondozót keres.

Mindenki legnagyobb meglepetésére a férfi őt választja a megannyi nívós önéletrajzú és szakmabeli tapasztalattal rendelkező ember helyett.

Csupán azért, mert kihívás elé szeretné állítani Drisst, na meg kicsit azért is, mert Philippe állapotát figyelmen kívül hagyva odanyújtja neki a tollat, és összevont szemöldökkel kérdi tőle, hogy „na, akkor aláírja?” Később kiderül, Driss azon kevesek közé tartozik, akik nem csupán a fogyatékkal élőt látják benne. Így az unott középkorú férfi kap egy esélyt egy kalandos életre, és közben egy újdonsült barátságra tesz szert. Humoros és megható sztori nemcsak az előítéletekről, hanem arról is, hogy sosem késő változtatni. Ehhez pedig néha csak egy kis nyitottságra van szükség.

A képregénytörténelem és a DC egyik leghírhedtebb antihőse, aki talán a legnagyobb közönségkedvenc mind közül, és többek között az én listámon is élen jár: Joker. Mindannyian tudunk Batman és Joker „se veled, se nélküled” kapcsolatáról. De ez vajon honnan is indulhatott el?

Az új Jokert játszó Joaquin Phoenix, aki egyébként az Oscar-díjat is bezsebelte magának, egy más szemszögből mutatja be a főellenség létrejöttét, és nem mellesleg megalapozza ezt az ikonikus kapcsolatot is hős és antihős között.

Mitől lesz őrült egy ember? Hogyan születik meg a nagybetűs gonosz? A film a mesteri játékú Joaquin Phoenix alakításával pedig méltó folytatása lett a Heath Ledger által hátrahagyott Joker-karakter örökségének.

Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sok ízben más is, mint az eddigiek, hisz ez esetben egy vérbeli lélektani drámának lehetünk szemtanúi. Főszereplőnk, Arthur Fleck közönséges bohócként munkálkodik New Yorkban. Hétköznapjai és persze embertársai nem kímélik meg őt sem a lelki, sem a testi traumák sorától. Bűnözés, hazug emberek, rosszakarók mindenhol. Senki sem törődik a másikkal.

Arthur pedig egyesek szerint alapvetően is őrült, mások pedig úgy vélik, egy romlott társadalmi közeg áldozataként vált azzá.

De mi az igazság? Létezik velejéig romlott ember? Vagy a társadalom tesz azzá? Arthurnak erre egy válasza van: tedd fel a „happy face-t”, és kezdődhet a móka. Egy ismeretlen Joker-arcot láthatunk visszanézni a társadalom felé tartott görbe tükörben. Eszméletlen képi világ és zenei kompozíció a legtehetségesebb színészekkel, akik már rég megérdemelték a nekik járó rivaldafényt.

Háború, meggyőződés, bátorság és a jól kiérdemelt elismerés. A második világháború csataterére repít el minket a 2016-os amerikai-ausztrál dráma, mely Desmond Doss hőstetteit örökíti meg. Igaz történet alapján.

Desmond (Andrew Garfield) kiskori traumáiból fakadóan elutasít mindennemű erőszakot, és élete legnagyobb missziójaként elhatározza, hogy másokon szeretne segíteni.

Egy nap egy utcai verekedés során kórházi dolgozókat megszégyenítő módon megmenti egy férfi életét, és kiderül, hogy ehhez valójában tehetsége is van.

Később, mikor besorozzák, becsülettel elvégzi a kiképzést, azonban a fegyveres gyakorlatot nem hajlandó végrehajtani. Ezért a hadnagy közellenséget farag Doss személyéből, és igyekszik megkeseríteni ott töltött idejét, várva, hogy a férfi egy nap feladja.

Később a háború egyik legveszedelmesebb összecsapásának közepén, Okinawában Doss 75 katonatársa életét menti meg, fegyver nélkül az oldalán.

Később a lelkiismeretes férfi, aki mindenkit meglepett hőstetteivel, megkapta tetteiért méltó elismerését, éppen úgy, ahogyan az igazi fegyvertelen katona is, és úgy, ahogy a film is elnyerte az Oscar-díjat. Doss története nem csupán egy a hőstörténetek közül. Szól ez arról is, hogy mindegy, milyen körülmények között, de az ember mindig képes hű maradni saját magához és elveihez. És nem számít, ki mit gondol, az önmagunkról kialakított képnek olykor igenis rendíthetetlennek kell maradnia.

Végül a változatosság kedvéért zárjuk a sort egy hazai darabbal, méghozzá egy tragikomédiával. Aki ismeri a rendezőt (és forgatókönyvírót), azaz Reisz Gábort,   meglepetten nyugtázhatja, hogy személyében főszereplőnket, Merthner Tamást is felismerhetjük.

Tamás élete válságba kerül, mikor barátnője szakít vele. Nem tudja, mitévő legyen. Szerezze vissza Annát? Vagy egyszerűen csak lépjen tovább?

Munkája már nem motiválja, nincs kedve kikelni az ágyból, és mély letargiába zuhan. Mígnem megoldásként csupán egy dolog jut eszébe: visszagondol élete eddigi szakaszaira, egészen kiskorától kezdve, így talán rájöhet, hol is rontotta el életét.

„Nem ez volt a terv” – narrálja Tamás. Vele tartunk ezen a gondolatbéli utazáson, ott vagyunk a sráckorú Tamás úszóversenyein, figyelemmel kísérhetjük kamaszszerelmeit, verseinek születését és mindennapjainak egyetlen egy igazi vágyát: Tomi folyamatosan szerelmes akart lenni.

Mindeközben Reisz elénk tárja a magyar valóságot is, a politikai vitába torkolló vasárnapi ebédektől kezdve Budapest plakátos utcáin át egészen a tinibulikig.

A rendező sajátos stílusa őszinte és magával ragadó, arcot társít a fiúból lett férfi életkríziséhez, így még személyesebbé téve az elbeszélést. Ezzel pedig a Rossz versek meg is ágyaz következő műfajunknak, azaz a coming-of-age filmeknek, melyek a felnőtté válás témakörét dolgozzák fel. Végszóra, ezekkel jövök hát legközelebb, addig is mindenkinek jó szórakozást kívánok a mozizáshoz!

Ha pedig még mindig nem találtad meg a neked való drámát, ajánlom még: A király beszéde; A mindenség elmélete; A gyűlölet, amit adtál; Benjamin Button különös élete; Ízek, imák, szerelmek.