Csizmadia Máté a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán, Mosonmagyaróváron végzett gazdasági agrármérnökként. Az egyetem után egy agrár-érdekképviseletnél helyezkedett el, ahol foglalkoztatáspolitikával, illetve munkajoggal foglalkozott, hazai és európai uniós szinten. Ezt követően csöppent az életébe a pszichológia mint mellékállás. Ennek köszönhetően a pandémiát megelőzően körülbelül három évig dolgozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programjában.

Mikor és miért kezdtél el érdeklődni a környezettudatosság és a környezetvédelem iránt?

Már gyerekkoromban. Mondhatnám úgy, hogy a szüleimmel és David Attenborough-val indult minden. A szüleim rengeteget vittek túrázni és úgy általában a természetbe.

Ráadásul rengeteg könyvet is vettek nekem a témában, köztük sok David Attenborough-könyvet is, illetve végtelenítve néztük a természetfilmjeit.

A környezetvédelem így indult. A Tokaji Ferenc Szakgimnáziumba jártam, környezetvédelem-biológia tagozatos osztályba. Ez az irány megmaradt az agrárképzés alatt is. Később pedig, amikor pszichológiát kezdtem tanulni, ismét visszatért. Hogy ez a két dolog összekapcsolódott, annak egyértelműen köze volt az addigi munkatapasztalataimhoz is.

Feltűnt, hogy ugyanazok a mondatok hangzanak el és megoldások jelennek meg, mint 20 évvel ezelőtt, de a legtöbb esetben nem történik változás. Ugyanolyan pszichológiai jelenségeket véltem felfedezni a gazdálkodókon, szakembereken, döntéshozókon, mint amiről az iskolapadban is tanultam.

Például gazdálkodók ugyanúgy tudnak beleragadni a régi sémákba, nehezen viselve, ha mondjuk egy paradigmaváltás áll be például az Európai Unió támogatáspolitikájában. Ugyanakkor azt is érdekes volt látni, ahogy a döntéshozók és a fogyasztók az önigazolásba menekülnek.

Hogy kapcsolódik össze a pszichológia és a környezettudatosság?

A környezetszennyezés egyértelműen emberi tevékenység eredménye. Tehát egyértelmű, hogy van mögötte pszichológia. Elég csak arra gondolnunk, hogy mi hajtja. Legyen szó környezetszennyezésről vagy klímaváltozásról, leginkább a túlfogyasztás az, ami hajtja. A túlfogyasztás mögött pedig ott van a reklámpszichológia. Még akkor is, ha ezt régen nem így hívták.

Megdöbbentő azzal szembesülni, hogy a marketing, a reklámpszichológia, aminek az a dolga, hogy rávegyen minket a fogyasztásra, mennyivel előrébb jár, mint például az a pszichológia, aminek az a dolga, hogy környezetvédelemre vagy altruizmusra sarkalljon.

Nyilván környezetvédelmi szempontból itt is összekapcsolódnak a dolgok. Már születtek olyan elméletek, amelyek azzal foglalkoznak, hogyan lehetne az ember környezetvédőbb. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy jobban állunk annak megfogalmazásában vagy feltárásában, hogy miért nem vagyunk környezetvédőbbek.

Fotó: Krekács Károly

Mit jelent a zöld pszichológia?

Tulajdonképpen ez egy gyűjtőfogalom. Igyekeztem olyan pszichológiai jelenségek után kutatni, amelyek a környezetszennyezés, a túlfogyasztás, a nem cselekvés vagy épp a környezetvédelem hátterében állhatnak.

Már korábban is léteztek ezzel összefüggésben fogalmak. Például az ökopszichológia vagy a környezetpszichológia. Ám mivel ezek egy szűkebb területre terjednek ki, maradtam a zöld pszichológia elnevezésnél.

Mesélnél egy kicsit a blogodról?

Az ötlet, hogy kellene egy fórum, ahol ezekről a jelenségekről bővebben lehetne értekezni, már jóval korábban megfogalmazódott bennem. 2015-ben aztán elindítottam a blogot, viszont családi okok miatt akkor még nem tudtam kellő mértékben foglalkozni vele. Ha jól emlékszem, két évvel később kezdtem el rá érdemben írogatni. Ahogy már említettem,

a környezetvédelem vagy épp a nem cselekvés mögötti pszichológiai jelenségek után kezdtem kutatni. Ezeket próbálom megérteni, majd több-kevesebb sikerrel, érthetőbb módon a blogomon vagy épp előadás keretében ismertetni.

A Zöld pszichológia Facebook-oldalon az a felirat szerepel, hogy „környezetvédelmi tanácsadó”. Mondhatjuk, hogy ez a foglalkozásköröd hivatalos megnevezése?

Ez inkább a Facebook megnevezése. Az első cikkeim után számos szervezettel és céggel dolgoztam együtt.

Leginkább előadásokat tartottam, de többször előfordult, hogy tanácsadásra is felkértek.

Ha valaki megkérdezi, mi a foglalkozásom, akkor a pszichológus és az agrárközgazdász megnevezést szoktam használni.

Hol leled fel az információkat? Tudnál mondani pár olyan hiteles forrást, amit mindenkinek érdemes lenne folyamatosan követnie?

Talán ez a legnehezebb kérdés. Egyrészt mert ezt magam is folyamatosan kutatom, monitorozom, másrészt azért, mert a mai világban óriási az információs zaj. Ráadásul a szakmai szervezetek sem mentesek a véleménybuborékok képzésétől. Egyrészt ők is szenvednek a rendkívül sok információtól, másrészt nem is tehetnek mást. Ahogy Karinthy is írta,

„a legtöbb ember nem az igazságot keresi, hanem a maga igazát.”

Egy vegán vagy egy biogazdálkodás párti nem igazán szereti az övétől eltérő álláspontokat. Nem is beszélve egy cégvezetőről, akit mélyen érint például az európai uniós támogatáspolitika változása. 

Az egyoldalúság azonban sosem lesz hiteles, legfeljebb hihetőbb. Persze vannak kivételek.

Én a szakmai, fogyasztói környezetvédelmi oldalak jó részét követem. Ilyen például a Másfél fok, Talpalatnyi történetek, Felelős gasztrohős, Humusz Szövetség, a fenntartható divat körül kialakuló csoportok vagy például a Qubit. Azonban követek olyan oldalakat is, amelyekkel nem feltétlenül értek egyet. Például a pénzvilággal nagyon kevés a közös nevezőm, de a Concorde blog írói szerintem kifejezetten hasznos és érdekes cikkeket írnak környezetvédelem témában is.

Leginkább szakcikkeket olvasok. Szerintem a tudomány a maga bizonytalankodásaival is még mindig hitelesebb, mint egy megmondószervezet. Sajnos, ahogy említettem, nem könnyű konkrétumokat mondani, és ez sokszor nem azért van, mert valaki szándékosan félre akarna vezetni valakit – persze az is megesik. Valójában a témakör összetettsége a legnagyobb akadály. Ahogy Murakami is írta, az a nagyobb baj, ha tudni vélünk valamit, aztán kiderül, hogy mégsem úgy van.

Attól, hogy valaki azt hallja, hogy másfél, egy, kettő vagy három Celsius-fokot melegedett a bolygó, nagyon kevés esetben hat rá befolyásoló tényezőként. Viszont a normaalkotás és a társak viselkedése sokkal többet számít.

Vannak még Magyarországon olyan személyek, akik zöld pszichológiával foglalkoznak? Szoktak bizonyos időközönként találkozni, megbeszélni az aktualitásokat?

Vannak, és úgy látom, egyre többen. Azonban ezek a dolgok elszórva már eddig is léteztek. Például az evolúciós pszichológiában, a szociálpszichológiában, a környezetpszichológiában és az ökopszichológiában. Már a szakmában dolgozó kutatók is régóta foglalkoznak ezek integrációjával, például Fajzi György vagy Csutora Mária. A csoportosulások mostanában kezdtek kialakulni. Például az ELTE Ember–Környezet Tranzakció Intézete most indít környezetvédelmi szakpszichológusi képzést Dúll Andrea és Varga Attila vezetésével.

Ahogy én látom, ez már kifejezetten az integráció igényével és azzal a szándékkal indult, hogy komolyabb környezetvédelmi tudással ruházza fel a végzett pszichológusokat.

Jómagam többet találkozom környezetvédőkkel és gazdálkodókkal. Ahogy korábban említettem, én nem tudományos közegben kezdtem foglalkozni a kérdéssel, ezért nehezebb is bekapcsolódnom a kifejezetten tudományos környezetbe. Azonban nemrég sikerült felvételt nyernem a Magyar Pszichológiai Társaság környezetpszichológiai szekciójába, úgyhogy remélhetőleg ez változni fog. Ezenkívül igyekszem minden konferencián részt venni, ahol ez a téma.

Szerinted hogy lehet ma közemberként a legtöbbet tenni a környezetvédelemért?

Ez egy meglehetősen tág kérdés, de igyekszem rá röviden válaszolni. Nehéz hierarchiát kialakítanom a válaszok között. Első helyen a tudást szokták említeni, ugyanakkor már kutatásokkal igazolták, hogy a több tudás bizonyos esetekben inkább hatványozottabb polarizációhoz vezet, mint nagyobb aggódáshoz.

Az okosabb emberekre jellemző, hogy jó érvekkel igyekeznek alátámasztani a saját világnézetüket ahelyett, hogy inkább aggódnának és új megoldásokon törnék a fejüket.

Ugyanakkor az nem tagadható el, hogy ameddig nincs ismeretünk azzal kapcsolatban, hogy mivel lehet a környezetszennyező szokásainkat kiváltani, nem is fogjuk azt tenni. Tehát fontos a tudás, de talán ugyanolyan fontos, hogy bekapcsolódjunk egy közösségbe.

Az ember inkább szociális, mint racionális lény. Az egzakt információk helyett gyakrabban támaszkodik a fajtársak által közvetített normákra illetve információkra. Ebből kifolyólag nem véletlen, amikor cégek kérnek arra minket, hogy ajánljuk barátainknak a szolgáltatást. Tudják, hogy rájuk jobban hallgatunk.

Harmadikként említeném a visszacsatolásokat. Fontos, hogy az embernek legalább kezdetben legyen arról fogalma, hogy amit csinál, az milyen hatást vált ki.

Ez a környezetvédelemben nagyon kevésszer megfogható, pedig pszichológiai értelemben nagyon jó hatással lehet a környezetbarát viselkedés előmozdítására. Utoljára említem, viszont nagyon fontos a mentális jóllét kialakítása. A sok vásárlásunk, fogyasztásunk pótol valamit. Társat, célt, identitást. Érdemes ezekkel is foglalkozni. Lehet, hogy nagyobb hatása lenne, mint bármilyen zöld kihívásnak.

Mit mondana azoknak, akiket szeretne meggyőzni arról, hogy érdemes ezzel a témával foglalkozni? Miért fontos napirendre tenni ezeket a dolgokat?

Ez attól függ, kinek mondanám pontosan. Mást mondanék a már aggódónak, mást a tagadóknak és megint mást annak, aki nem is nagyon tud a problémáról. Ami rám nagy hatással van, az az, hogy régen állítólag ittak a patakokból és mostak a folyókban. Ma már ezt nem nagyon meri megtenni senki. Illetve elég a havas telekre gondolni még az én gyerekkoromból, ahol a hómentes tél volt inkább a kivétel, most pedig mintha fordítva lenne. A műanyagtengerről pedig ne is beszéljünk.

Egyszerűen nem nyújt számomra akkora élvezetet így a fogyasztói társadalom, hogy látom, mi az ára.

Elképzelhető, hogy a jó élményeim családi okok miatt is jobban kapcsolódnak a természetben, társakkal eltöltött időhöz, mint a vásárláshoz. Ezzel pedig nem azt akarom mondani, hogy az egyáltalán ne okozhatna örömet. Az ember egy tárgyhasználó, birtokló lény. Ugyanakkor felháborítónak tartom azt, amikor feleslegesen, az elménk gyengeségeit kihasználva igyekeznek minket minél több fogyasztásra rávenni.

Fontos kihangsúlyozni, hogy nem akarunk visszamenni az őskorba vagy a középkorba, csupán azt szeretném, hogy a környezetbarát működési mód hassa át a modern kor társadalmát, az új közgazdaságtant.

Azt is vegyék figyelembe, hogy milyen hatása van egy termék legyártásának, elfogyasztásának, illetve mi lesz azután, hogy elfogyasztottuk. Ilyesmikről mesélnék nekik. A környezeti pusztulás jelei már szinte mindenhol ott vannak. El kellene kezdeni foglalkozni velük. Különben

nem marad egy olyan élhető környezet, ahol megvalósíthatod önmagad.

Milyen távlati céljaid vannak ezen a területen?

Több írásos anyagot szeretnék készíteni, olyan nagyobb témákat feldolgozni, amik már régebb óta érnek bennem.

Emellett szeretnék több mémet készíteni a témában, mert úgy érzem, hogy az emberek vizualitására így lehet a leginkább hatni, így érdemes ebbe több energiát beleölni.

Aztán pedig meglátjuk, merre visz majd az élet.

Mik azok a dolgok, amiket annak érdekében, hogy környezettudatosabban élj, megváltoztattál az életedben?

Az én környezetvédelmem eleinte nagyon elméleti és szakmai volt, keveset foglalkoztam az egyéni szintű környezetvédelemmel.

Akkoriban úgy gondoltam, hogy a probléma megoldása a politika hatáskörébe esik és nem az egyénébe. Viszont ahogy haladtam előre az időben, egyre több szakmai közösséget ismertem meg és blogot olvastam, egyre jobban elkezdtem figyelni a saját életemben is erre.

Az első nagy váltás a PET-palackokról való leszokás volt, ami nagy kihívást jelentett nekem. Rájöttem, hogy ahhoz, hogy hitelesen tudjak erről írni, és hogy tudjam, milyen környezetbarát megoldásai vannak ennek a problémának, ahhoz nekem is meg kell tennem ezeket a lépéseket. A legfontosabb mégis a minimalizmus volt, amikor felülbírálod azt, hogy miért veszel meg valamit egyáltalán. Valóban szükséged van rá, vagy ezzel valami tudatalatti szükségletet szeretnél kielégíteni?

A műanyag szívószál erre egy nagyon jó példa. Eleinte előfordult, hogy én is negatívan nyilatkoztam a műanyagmentes kihívásokról – például a szívószálmentes augusztusról –, mert azt gondoltam, hogy nem hoz akkora változást, mint amekkorát várnánk tőle.

Akkoriban az egyik újságíró ismerősöm úgy nyilatkozott a szívószálmentességről, hogy ez egy „kapudrognak” tekinthető a környezetvédelembe vagy a zero waste életmódba való belépéshez.

Ezután én is azt vettem észre, hogy lehetséges első lépés, hogy nem kérsz, hogy tudatosan figyelsz erre az életedben. Utána elkezded elhagyni a műanyagot, és rájössz arra, hogy nincs is rá szükséged, illetve a szelektív hulladékgyűjtés sem tökéletes megoldás. Végül azon kapod magad, hogy még a hétköznapibb vásárlásaidat is kétszer meggondolod. A legkörnyezetbarátabb ugye, amit le sem gyártanak. 

Írta: Czirják Linda