Az idei nyár számomra leginkább a zenéről szólt. Sok-sok koncerten és olyan, a pécsiek körében népszerű fesztiválon volt szerencsém részt venni, mint a Fishing on Orfű. Ezzel együtt pedig szem- és fültanúja lehettem annak, amit itthon magyar zenei közösségnek nevezünk. 

 Ezernyi új emlékkel bővültek tehát koncertélményeim, melyeknek olykor a már emlegetett Orfűi-tó körül megrendezett „legbarátságosabb” fesztivál vagy éppen a székesfehérvári FEZEN Fesztivál adott otthont.

Ne feledkezzünk meg a siófoki Plázsról sem, de a Budapest parkos jubileumi koncerteket sem hagyhatjuk ki a sorból, nevezetesen a Blahalouisiana tizedik születésnapi partiját, ami életem eddigi egyik legjobb koncertélménye volt. De egy last minute ötlettől vezérelve ott voltam a Krúbileumon is.

Folytathatnám a listát, hiszen augusztusban még szeretett Káptalan Kertünk is vendégül látta a koncertezni vágyókat. Ha te is szereted a magyar zene légkörét és a koncertek miliőjét, megragadom az alkalmat, hogy megoszthassam veled saját élményeimet. 

Mivel mással is kezdhetném, mint a Fishinggel. Annak ellenére, hogy már régóta vágyódtam a Pécs melletti dimbes-dombos területen megrendezésre kerülő fesztiválra, sajnos idén sem sikerült sátorjegyeket kaparintanom magamnak, így kénytelen voltam napijegyekkel beérni. Kétségtelen, hogy a sátrazás adja meg a fesztiválérzés sava-borsát, de nem hazudok, ha azt mondom, így is tökéletesen átérezhető a Fishing on Orfű különleges atmoszférája.

Nos, lehet, hogy az első, de nem az utolsó Fishing volt, amin részt vettem, hisz az ételektől kezdve a – korábbi tapasztalataimhoz képest – meglepően kulturált mosdókig a segítőkész embereken és ismerős arcokon keresztül a színpadok tematikus elrendezéséig és persze a zenéig számomra minden az „otthonnal” rímelt. 

Az egyetlen sérelem, ami a fesztiválon ért, a bőség zavara volt. Ha az ember arra teszi a fejét, hogy olyan helyen fesztiválozzon, ahol szinte kivétel nélkül az összes hazai kedvence játszik, ott bizony akad némi fejtörés azt illetően, hogy éppen a Safraneken csápoljon, vagy a Vizipók-csodapók színpad mellett hűsöljön. A járulékos veszteségektől eltekintve, úgy gondolom, ez kis ár egy végtelenül kifizetődő, profin megszervezett, színes programokkal teli pár napért cserébe, ami nem mellesleg várva várt koncertekkel engesztelt ki. 

A fesztivál egyébként nemcsak nyugodt és otthonos hangulatú, de még berúgni is gazdaságosan lehet. Ehhez pedig az úgynevezett sétálópalackok (amik tulajdonképpen műanyag, fröccsel újratölthető üvegek) szolgálnak segítségül.

Olvasni vágyóknak kényelmes zugok az erdőben, hűlni vágyóknak víziszínpad, a nap melegétől rejtőzködőknek pedig függőágyak lógnak mindenütt.

És persze tarka programok várják a látogatókat, nem csupán a különböző tematikájú bódék, sátrak vagy a koncertek utáni hajnali diszkó formájában, de – csak hogy egy személyes csúcspontot emeljek ki – többek között Bérczesi Robi önálló estje vagy egy-egy zenés interjú keretein belül. 

Frufruslány-számláló a TikTokon, a magyar zene otthonos közege – a hazai zenei szcéna családias hangulatban várja látogatóit a nyugalom szigetén, a mások által csak „alter fesztként” emlegetett helyen.

A fesztiválozók tömege nagyon heterogén: találkozhatunk egészen pici gyerkőcökkel, de nyugdíjasokkal is (akikkel például volt szerencsém együtt bulizni Krúbin).

Azért is tartom fontosnak kiemelni a nyugodt légkört, mert engem nagy meglepetésként ért, hogy a fesztiválszezon körüli sürgés-forgás és rohanás idén nálam szinte teljesen elmaradt. Ami pedig csupán pont az i-re, és még annak a szívét is megmelengeti, aki életében először szemtanúja élő zenének vagy (mint jómagam) először tapossa Orfű poros és sétálós, palackos bortól áztatott terepét, az nem más, mint hogy a legtöbb zenekar azzal indítja koncertjét, hogy „gyerekek, de jó újra itt lenni, ezt vártuk egész évben!” 

Pár héttel később ízelítőt nyerhettem a FEZEN Fesztből is, ahol ugyan csak egy-két koncertre jutottam el, ám az egykori rockfesztiválok hangulatát így is sikerült magamba szippantanom.

A nagy hagyománnyal rendelkező FEZEN idén 25 éves lett. Az ezzel kapcsolatos emlékekbe és a fesztivál múltjába a helyi erők révén kaptam bepillantást.

Ha Székesfehérvár történelmi városát nem is láthattam, azt a kis időt mégis nagyon élveztem, amit a FEZEN Klubban töltöttem el, amiről a fesztivál a nevét kapta. Egy kedves barátnőm szüleitől, akik egyébként ebben a rockklubban ismerkedtek meg, azt is megtudtam, hogy régen a FEZEN szolgált a feltörekvő rockegyüttesek koncertjeinek helyszínéül, nagy bulikkal szolgálva a helyiek számára. Sétálópalackkal itt is találkozhattunk, viszont indokolatlanul drágán juthattunk hozzá a hajnalban életmentő ételnek-italnak. A szomjas és éhes szájak panaszának csillapítására itt lényegesen kevesebb lehetőséggel találkoztam, mint Orfűn. 

Meglehet, hogy kisebb fesztiválról van szó, de az érdeklődők igényeit a nagyokhoz hasonló módon kielégítve változatos fellépőkkel találhatjuk magunkat szembe.

Volt itt Dzsúdló, Esti Kornél és Krúbi, de rockfesztiválhoz híven Kötelesék Leander Kills zenekara is megfordult a nagyszínpadok egyikén.

Találkozhattunk a 30Y-nal is, Mudfielddel és a nagyobb tömegeket megmozgató Wellhello, illetve a Halott Pénz bandája is meg volt hívva. Máskor pedig többek közt a Blaha, az újonnan felkapott Azahriah, de Metzker Viki és a Zaporozsec is a sort díszítették. Tehát egy dolog egyértelmű: a székesfehérvári fesztivál széles palettáján mindenki megtalálja a fogára valót, kortól és zenei ízléstől függetlenül. Mini diszkó a Kockásban, sörpadok és fesztiválérzés a legkedvesebb barátaim oldalán. Nálam így telt a FEZEN Feszt.  

Mindezek után azért ejtenék pár szót a fentebb már felkonferált koncertekről is, melyek nagyobbat szóltak. Mivel is kezdhetném, ha nem a Budapest parkos Krúbileummal. Tudom-tudom, a koncert valóban nagyot durrant, a huszonhét éves, háromszoros (már csak kétszeres) Fonogram-díjas rapper valóban megtöltötte a Parkot (nagyjából tízezren szívtuk ugyanazt a levegőt).

Ha nem jutottál el Krúbi felkapott szülinapi partijára, akkor összefoglalom neked pár mondatban: a koncerten legnagyobb csalódásomra ugyanaz a set list hangzott el, mint az elmúlt négy-öt alkalommal, amin idén részt vettem, de kárpótlásként Krisztián volt olyan nagylelkű, hogy Fonogram-díját odaajándékozta egy rajongónak.

Megfordult a színpadon Thuróczy Szabolcs is, a showman szerepében, ami nem meglepő módon nagyon jól állt neki, de további meglepetésvendégekből és kompromittáló – ahogy a „Bépé parkos” Facebook figyelmeztető fogalmazott –, „nyugalom megzavarására alkalmas” képkockákból sem szenvedtünk hiányt. Egy szó, mint száz, ha bárki megkérdezné, mi lenne az az egy szó, amivel ezt a koncertélményemet kellene jellemeznem, az lenne, hogy keserédes. 

Ha már a jubileumoknál tartunk, nem titok, hogy egyik kedvenc zenekarom a hattagú, székesfehérvári gyökerekkel rendelkező Blahalouisiana, akik idén ünnepelték tizedik születésnapjukat. A „zsúr” kétségkívül jól szólt, és megszámolni sem tudom, hány koncertjüket látogattam már meg, de ez a Budapest parkos előadás még a Fishing-koncertnél is jobb volt.

Schoblocher Barbi, az egyik kedvenc hazai énekesnőm csupán szokásos formáját hozva, díva módjára, páratlan kisugárzásával nyűgözte le a hallgatókat és nézőket csillivilli ruhájában és a már jól ismert cowboycsizmás és kalapos imázsával.

Csatlakozott hozzá a hasonlóan pörgős Ivan & The Parazol frontembere, Barbiék jó barátja, Vitáris Iván is, de a Carson Coma szeretett énekese, Fekete Giorgio is beugrott egy-két szám erejéig.

Meglehet, hogy az elfogultság beszél belőlem, de kifogástalan tombolást nyújtott a Blaha, a látványtervtől kezdve a vendégeken át a régen hallott, rajongók szívének is kedves, korábbi albumokról elővett számokkal díszített set list felvonultatásáig, amit egyébként a koncertet megelőzően egy kisebb, a rajongótábornak létrehozott Facebook-csoportban kitett felmérés alapján állítottak össze. Számomra ez volt a nyár koncertje. 

Remélem a ti nyaratok is hasonlóképpen telt, és sikerült kiengedni a fáradt gőzt a fesztiválokon vagy bárhol, ahol jó zene szólt. Ha pedig a fesztiválszezon lezárulni is látszik, biztos vagyok benne, hogy Pécs kortárs zenétől pezsgő színtere ősszel sem fog minket cserben hagyni!

A fotók forrása: Facebook

Írta: Matos Sára