Felzárkózni és behozni a lemaradást az iskolában már egy hét távollét után sem könnyű, hát még akkor, amikor hónapokról, akár évekről van szó. Azok a fiatalok, akik tartós betegségük miatt otthon vagy esetleg kórházban töltik a mindennapjaikat, nemcsak a tanulástól, hanem a szociális élettől is meg vannak fosztva. A KórházSuli nonprofit szervezete arra hivatott, hogy segítse azt, hogy az érintett gyermekek megfelelő pedagógiai és egyben lelki támogatásban részesülhessenek. Tóthné Almássy Monikával, az alapítvány vezetőjével beszélgettem a legfontosabb feladataikról, küzdelmeikről, hitvallásukról.

Mi hívta életre a KórházSulit, hogyan született meg a gondolata? 

Tizenöt éven keresztül dolgoztam kórházpedagógusként a Heim Pál Gyermekkórház onkológiai osztályán. Láttam, hogy a munkakörömre mekkora szükség van, mégis nagyon kevesen foglalkoznak országos szinten a tartósan kórházban vagy otthon gyógyuló beteg gyerekek pedagógiai ellátásával. A Kórházsuli ezt az űrt igyekszik betölteni.

Hét éve, a 2014-2015-ös tanévben indultunk négy gyógyuló gyerekkel és húsz gimnazista bevonásával, azóta pedig több mint hétszázötven tanuló, ezerhétszáz önkéntes és több mint huszonötezer tanóra van mögöttünk. 

Tehát az a küldetésetek, hogy segítsétek a tartósan beteg gyerekek iskolai felzárkózását.  

Pontosan, de igyekszünk a másik oldalra is odafigyelni, hiszen amellett, hogy a gyerekeket segítjük vissza az iskolába,

az iskolai közösségeket is támogatjuk, hogy miként tudják sikeresen visszafogadni a tanulókat, mert a betegség tabutéma, félelmekkel terhes, a gyomrunk összeszorul erről hallva.

Nemcsak az osztálytársak, hanem a pedagógusok is ezt érzik, így szükségük van ránk abban, hogy miként viszonyuljanak azokhoz a fiatalokhoz, akik hatalmas traumán mentek át, és bizony ez a személyiségükön is nyomot hagy. 

Ez a híd mindenképpen arra utal, hogy ti vagytok az egyetlen lehetséges út a kettő között. Mit gondolsz, miért hiánypótló az alapítvány tevékenysége?

Ma nem ismerünk olyan szervezetet, akik a beteg fiatalok teljes oktatási rehabilitációjában részt vennének, ami a diagnózistól az akár évekig tartó gyógyulási folyamaton át a teljes iskolai reintegrációig tart.

Mindez csak az egészségügyi és az oktatási szektor szereplőinek szakmai együttműködésével valósulhat meg, ezért a tanítás mellett kezdeményezzük és segítjük az érintett szakemberek, intézmények és szervezetek közötti tudás és tapasztalat megosztását. Így ez a híd az egyes szektorok szereplőit is összeköti.

Kikből tevődik össze a KórházSuli csapata és hol folyik a munkájuk?

Évente több száz önkéntest mozgatunk meg, illetve négy állandó munkatárssal, egy kommunikációs és egy adományszervező kollégával dolgozunk, emellett több szakember is segít minket.

A központi működésünk Budapesten van, de egy éve megnyitottuk az első vidéki KórházSuli pontunkat Debrecenben, ahol félállású pedagógust alkalmazunk a betegágyak melletti gyógyító tanuláshoz, mert hiszünk abban, hogy helyben és az ottani közösségek összefogásával tudunk a legjobban segíteni.

A régióban is növekszik a társaságunk helyi cégek, egészségügyi intézmények és egyetemek részvételével.

Kikből lehetnek önkéntesek és hogyan kell elképzelni a tevékenységüket?

Gimnazistákból és egyetemistákból, akik az életkoruknak és feladatkörüknek megfelelő képzésen vesznek részt, munkájukat szakemberek támogatásával végzik.

A gimnazisták az innovatív tananyagfejlesztésben segítenek két-három fős csoportokban.

A szaktanárok által összeállított és ellenőrzött törzsanyagot úgy dolgozzák ki, hogy az ne csak hasznos, hanem szórakoztató is legyen.

Egyik kedvencünk egy matektananyag: egy varázserdőben izgalmas küldetéseken keresztül tanítják meg az oszthatóság szabályait.

A tananyagok nyelvezete fiatalos, lendületes, tartalmaznak Youtube-linkeket, mémeket is.

Magukat a tanórákat tartják az egyetemisták, akiket párokba rendezünk a gyerekekkel, majd ezután elindul a kapcsolatfelvétel, és általában heti rendszerességgel, online vagy személyesen zajlanak az órák. Nagyon fontos, hogy a tananyagon túl társaságot, célokat és jövőképet is próbálunk átadni.

Eszerint nem csak a lexikális tudás áramlik.

Sőt, a tananyag csupán egy kis töredéke az egésznek, hiszen a gyógyulás ideje alatt a fiatalok elmagányosodhatnak, csökkenhet az önbecsülésük és kilátástalannak is láthatják a jövőt.

Emiatt minden gyereknél igyekszünk megtalálni azt a belső hajtóerőt, ami miatt ebben a nehéz helyzetben is van kedve újra felvenni az iskolai szálakat, és próbálunk az egyéni igényekhez alkalmazkodni.

A közös munka elején meghatározzák a célokat, legyen ez a tanév végi osztályozóvizsga, sikeres felvételi, nyelvvizsga. Ennek a segítő folyamatnak az erejét az adja, hogy minden szereplő nyertes. Az önkéntesek is megtapasztalhatják a segítségnyújtás és a közös siker örömét, a tanulópárok együtt fejlődnek, megtanulnak magukért és egymásért is felelősséget vállalni.  

Mire vagytok a legbüszkébbek?

A körforgásra. Arra, hogy nap mint nap látunk motiválatlan és elkeseredett fiatalokat célokat kitűzni és hatalmas eredményeket elérni. Arra, hogy többen közülük a gyógyulás után segítőként térnek vissza hozzánk. 

Emellett a kitartó, lelkes, tenni akaró önkéntes egyetemistáink is a mi büszkeségeink.

Többen közülük pedagógusként a tanítványaikkal keresnek fel minket újra, akikből szintén önkéntesek lesznek. A sok szép történetből és visszajelzésből rengeteg erőt merítünk.    

Mi jelenti számotokra a legnagyobb kihívást?

Indulásunk óta az a legnehezebb, hogy megtaláljuk azokat a családokat, gyerekeket, akiknek a KórházSuli közössége jelenti a megoldást,

ezért tartom rendkívül fontosnak azt, hogy figyeljünk oda a környezetünkre, és vegyük észre azokat, akiknek segítségre van szükségük. A külső kommunikációnk által, illetve az ellátórendszerekkel és más civil szervezetekkel való szoros együttműködésünkkel igyekszünk elérni az érintetteket. 

Hogyan fogalmaznád meg a KórházSuli hitvallását?

Hiszünk a tanulás és a közösség gyógyító erejében.

Írta: Szilárd Alíz