Ti is ismertek olyan embereket, akik ki nem állhatják a hazai filmeket? Megszámolni sem tudom, hány olyan emberrel találkoztam, aki minden itthoni alkotástól elzárkózik. Legyen az könnyűzene, irodalmi alkotás, sorozat vagy éppen film, sok esetben azzal találtam magam szembe, hogy kérdezettjeim csak legyintenek egyet, és határozottan állítják, hogy ami magyar, az már jó nem is lehet. Az, hogy ennek oka a csillogó Hollywoodban keresendő vagy csak egyszerűen abban, hogy mind mások vagyunk, és mindnyájan mást kedvelünk, azt nem tudom.
Viszont mivel én azoknak a táborát erősítem, akik büszkék a magyar művészetre, különösen a filmiparra, ezúttal elhoztam nektek (a teljesség igénye nélkül) a kedvenc hazai filmjeimet. Ezeken kívül szó esik még olyan filmekről is, melyeknek sokkal nagyobb rivaldafény járna, mint amennyi jutott.
Most hagyjuk egy kicsit az Üvegtigrishez vagy a Valami Amerikához hasonló „klasszikusokat” (amikért egyébként én is élek-halok), és inkább koncentráljunk azokra, melyekről nagy valószínűséggel már ti is hallottatok, de mégis lehet, hogy elkerülték a figyelmeteket.
Egy kicsit más a felállás a megszokotthoz képest, hiszen a következő filmek műfajban, témában, sőt hangulatban sem egységesek. Van köztük jól ismert kedvenc, néhány örökzöld, ugyanakkor újdonsült gyöngyszemeket is találhatunk a listán. Vasárnapi filmezések a családdal, befelé fordulós művészfilmek és vigyorgós vígjátékok magyar színészek előadásában. Róluk lesz ma szó!
Liza, a rókatündér (2015)
Liza, a kedves szemű és szerény, szőke lány (Balsai Móni) egy japán özvegy ápolója már évek óta. Az idős hölgy Liza kedvenc történetét meséli el neki időről időre, újra és újra.
A történet a rókatündér legendájáról szól, ami minden egyes alkalommal csodálattal tölti el a lány gyógyíthatatlanul romantikus lelkét.
Lizának ma van a szülinapja, és nem kíván semmi mást, csupán azt, amit eddig is. Igen, jól gondoltad, ez nem más, mint a nagybetűs szerelem.
De ugye az ember nem választhatja meg, kibe lesz szerelmes, a lány pedig kétségbeesetten keresi szíve választottját, mígnem folyamatos tragédiák és balul elsült randevúk után ráeszmél, hogy ő maga is rókatündérré változott.
A róka-tündérek azonban nem túl szerencsések a szerelemben, hiszen minden férfinek, aki csak pillantást mer vetni rájuk, meg kell fizetnie érte. Itt-ott egy törött végtaggal, kisebb-nagyobb sérülésekkel, sőt az egyik választottja számára végzetes következményekkel jár az este.
Liza nem tudja, mitévő legyen, ő csak egy társat szeretett volna magának. Elhatározza hát, hogy megtöri az átkot. Sok szempontból bizarr, de egy eszméletlenül különleges elgondolás, szórakoztató köntösbe bújtatva. Csudapest városa, mely a 70-es évekbeli fiktív kapitalista Magyaroszág fővárosának légkörét hívja életre, pedig sosem ragyogott még ennyire. Bár nem is csoda, megannyi kifinomult humorral megírt különc figura és Liza gyermekded álmai mellett mi is melengetné meg jobban az ember szívét? Furcsa színek, egyedi karakterek és Liza saját legendája. Aztán végül is ki tudja, lehet, hogy mégiscsak jár mindenkinek egy happy-end.
Csak szex és más semmi (2005)
Semmi komoly, csak egy örökzöld magyar romkom.
Dóra (Schell Judit) vőlegénye titokban nős. Bár jól tudjuk, hogy egy hiteles keszekusza romantikus film valójában pontosan így kezdődik, biztosak lehetünk benne, hogy a történetnek még véletlenül sincs vége.
A nőnek nincs sok választása, az ablakon kimászva szökik meg a titokzatos feleség elől, miközben lentről bámészkodó munkások szólongatják.
Az erkélyen meg valami lenyalt hajú pasi telefonál,akit nem mellesleg Csányi Sándor játszik, és aki segítő kezet nyújt a bajba jutott nőnek.
Így esik, hogy a két főszereplőnk megismeri egymást. Dóra egyébként nem esik kétségbe, felad egy hirdetést barátnője (Dobó Kata) tanácsára, ami aztán még több bonyodalomhoz vezet. Kegyeire bizony bőven akad jelentkező, legyen szó a lakása előtt füttyögő úriemberekről, egy zeneszerzőről vagy éppen a sármos Tamásról az erkélyről.
Ha hatalmas meglepetésekben nem is lesz részünk, a remek szereplőgárdán kívül megéri megnézni a kétezres évek hangulatában tündöklő filmet az agyafúrt párbeszédek vagy éppen a főszereplőink között izzó levegő miatt.
Ha egy kis kikapcsra vágysz, vagy ha szereted a Csak színház és más semmi című sorozatot, és kíváncsi vagy a sztori gyökereire, csak ajánlani tudom!
Ismerős arcok a képernyőn, lenge humor, ironizálás, könnyed kis szórakozás. Ez volna a Csak szex, és más semmi.
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)
Magyar valóság Reisz Gábor tollából, ismételten. Korábban a filmdrámák kapcsán már beszéltünk Reisz munkáiról, egészen pontosan a Rossz versek című filmről, mely nagyon sokban hajaz a VAN világára.
Tehát nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy egy túl korán kiégett fiatal férfi szenvedései köszönnek vissza a vásznon, mellyel valami igazán furcsa és megmagyarázhatatlan módon a legtöbb néző azonosulhat életének egy bizonyos pontján.
Ezúttal a 29 éves Áron az, akinek szívét barátnője összetörte, és nagy kilátástalansággal küzd, mindezt szülei nappalijában. Budapest városa nem engedi feledni Eszter emlékét, mindenhol fel-felbukkan a lány arca előtte.
Áronnak elege van az elmúló szerelem okozta gyötrelemből és az itthoni fakó színek összevisszaságából, így vesz egy repjegyet Lisszabonba.
Amikor pedig anyja féltőn megkérdezi tőle, mégis mit fog kezdeni magával idegen földön egyedül, Áron válasza az, hogy „semmit”. Budapest utcáira visszatérve viszont már egészen mást szeretne csinálni. Élni szeretne, újra. Rendesen. Adott egy újabb Reisz-féle kisember-tragikomédia, amit már ismerünk és szeretünk, mert tele van humorral, valósággal, az utca embere számára érthető fájdalommal és olyan sokatmondó megjegyzésekkel, mint hogy „530 volt a paradicsom kilója”.
BÚÉK (2018)
Egy régre visszanyúló baráti társaság szilveszter éjszakája, hazugságok és jóízű nevetések.
Mindenkinek van valami titkolnivalója, nem igaz? Ez ugyancsak vonatkozik a szóban forgó baráti összejövetel vendéglistájára (amit többek közt Lengyel Tamás, Törőcsik Franciska, Elek Ferenc, Szávai Viktória, Mészáros Béla, Hevér Gábor és Bata Éva nevei ékesítenek), hisz mikor
Dömének támad egy olyan ötlete, hogy mindenki tegye ki az asztalra a telefonját, ami jól tudjuk, hogy sokszor egyben titkaink örzője is, mindenki elmereng egy pillanatra.
Ez önmagában nem is tűnik veszélyesnek, de a csavar a játékban az, hogy minden bejövő hívást és SMS-t úgy kell fogadni, hogy az asztalnál ülő személyeknek is tudnia kell a tartalmáról.
Egyébként mindez mókás ötletnek tűnt mindaddig, amíg fény nem derül azokra a titkokra, amiket sosem akartak egymás orrára kötni.
Goda Krisztina 2018-as filmje egy olasz vígjáték/tragikomédia remake-je, azonban ahelyett, hogy mindössze a már elsütött poénokra koncentrálna, kicsit mélyebbre ás a történetben. Nem tudhatod, hogy a párod hűséges-e hozzád, ahogyan azt sem, hogy a kislányod mit csinál a szabadidejében. Ki áskálódik a hátad mögött és ki az, akinek komolyabb gondjai akadnak, mint ahogy gondolnád? Lehet, hogy egy régi jó barát elárul téged? Vagy lehet, hogy szerelmet vallani készül épp? Nem tudhatjuk biztosan. De a legvégén úgyis minden kiderül!
Édes Anna (1958)
„Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével.”
/Kosztolányi Dezső: Édes Anna/
Úgy gondolom, erről az alkotásról túl sok mindent nem is kell mondanom elöljáróban, hisz mind jól ismerjük a cselédlány történetét. Fábri Zoltán Kosztolányi lélektani regényén alapuló filmje Törőcsik Mari főszereplésével, 1958-ból.
Édes Anna, ahogyan a neve is jelzi, egy végtelenül kedves és szerény teremtés. Gazdái (ahogyan Kosztolányi nevezi a Vízy házaspárt) nagy gonddal keresik a tökéletes cselédet, mígnem rátalálnak Annára.
A lány minden szempontból kifogástalannak bizonyul: makulátlanul végzi dolgát, mindig szót fogad parancsolóinak, még akkor is, mikor könyörtelenül bánnak vele.
A törékeny, porcelánbőrű és báránylelkű cseléd sürög-forog, és lehajtott fejjel tűri a megaláztatást, aztán egy nap betelik a pohár. A lány megöli a házaspárt.
Hogyan lehetséges, hogy egy olyan kedves lány, mint Anna, hirtelenjében gyilkosságra vetemedik? Vajon mi állhat a tettei hátterében? A sokáig tartogatott elnyomás? Lehet, hogy velejéig gonosz a kezdetektől fogva? Milyen is az emberi jellem valójában?
Ezeket a kérdéseket veti fel a nagy klasszikus, amit mindenkinek érdemes látnia (meg persze elolvasnia). De ne aggódj, ha a kötelezőkkel együtt már ezt is ledaráltad, megéri rápillantani, hogy hogyan is filmesítették meg a jól ismert karaktereket, ha másért nem is, Törőcsik Mari legendás alakításáért biztosan! A történet visszarepít minket a Tanácsköztársaság bukásának korába, és korhűen mutatja be a magyar közélet és a politika viszonyait. Fekete vásznon elevenedik fel előttünk a társadalmi ranglétra és az emberi kapcsolatok rendszere, ami oly sok ember vesztét okozta. Ami ha más lett volna, talán Anna története is másképp végződik.
Az emberhez mindig az áll a legközelebb, ami a sajátja. Ha pedig a magyar valóság elevenedik meg előttünk a képernyőn, a maga szomorúságával, szépségével és komédiájával együtt, tekintsük azt is a magunkénak.
Ne felejtsük el, milyen filmeken nőttünk fel, hogy mely filmekért izgultunk egy nemzetként egy-egy nívós eseményen, és azokat se feledjük, melyek mindig mosolyt csaltak az arcunkra! És legfőképpen ne felejtsünk el benézni a mozikba idén sem, hiszen jónéhány ígéretes hazai film köszön majd vissza a plakátokon, melyek lehet, hogy végül bővíteni fogják a hazai kedvencek listánkat. Addig is jó szórakozást és filmezést kívánok!
Ha ezek tetszettek, ajánlom még: Zimmer Feri, Szerelempatak, FOMO, Testről és lélekről, Rossz versek
A fotók forrása: port.hu
Írta: Matos Sára Anna
