„Több Balaton, kevesebb Adria!” – tavaly így hangzott a jelszó és akkor be is tartottam. Idén viszont már senki nem szólt, hogy nem kéne a szomszédokhoz menni, szóval egy kellemes, 35 fokos nyári estén, a hőségtől kissé kábultan pötyögtem a gépemen, és last minute lefoglaltam egy nyaralást Horvátországba. Ha már Adria, akkor pedig nekem az Isztria, és annak is az egyik leggyönyörűbb, leghangulatosabb városa, Rovinj. 

A szállást még aznap este lefoglaltam, nehogy a hűvös másnap reggel kijózanítóan hasson és az összeget meglátva hanyatt-homlok meneküljek – mert az egyszer biztos, hogy a koronavírus-járvány nem segített az árakon.

Ha ehhez még hozzáadtam volna a magyar forint kritikán aluli árfolyamát, valószínűleg azonnal be is zártam volna minden szálláskereső oldalt, és rákeresek, mit lehet még megnézni itt Pécsen és biciklivel elérhető környékén.

De hát korona ide vagy oda, elég volt a karanténból, utazni kell, mielőtt jön a negyedik hullám, és megint a nappalim falát bámulhatom reggeltől estig (azt is szigorúan maszkban).

Az utazás előtt négy nappal egy ismeretlenek beszélgetéséből elkapott fél mondattól lábon kihordtam egy kisebb szívinfarktust, miután a hölgy, a lehető legdrámaibb hangnemben közölte a barátnőjével, hogy „hallottad, a horvátok szigorítanak”. Persze rohantam egyből haza csekkolni a konzuli szolgálat honlapját, amit egyébként mindenkinek ajánlok, mielőtt útra kelne a világ bármely pontjára.

Ott ugyanis, ha az ember átugorja a jelenleg lényegtelennek tűnő, vibráló piros feliratot, miszerint a koronavírus-járvány alatt a külföldre való utazást nem javasolják (sehova), utána tételesen felsorolják minden egyes ország esetében, hogy mik a beutazás feltételei és ez még aktuális is.

Innen megtudtam, hogy Horvátország július elsejétől az EU-s COVID igazolással rendelkezőket gond nélkül beengedi, és a hétvége előtt még pont egy napom volt is rá, hogy a kormányablakban röpke 2,5 óra várakozás után kikérjem ezt a dokumentumot. És akkor a második jótanácsom mindenkinek: legyen ügyfélkaputok, ott ugyanis ugyanez a művelet mindössze 2 percet vett volna igénybe és nyomtatóval rendelkezőknek a lakásból sem kell kilépniük hozzá.

Ez után még be is regisztráltam, szintén a konzuli szolgálat tanácsára egy horvát oldalon, ahol meg kellett adni a beutazás célját, a tartózkodás időtartamát és helyszínét (tehát a szállás címét) plusz feltölteni a COVID-igazolásokat. Na, ez egy teljesen felesleges kör volt, és még a határ előtti idegeskedést sem spóroltam meg magamnak, de legalább volt nálunk még egy papír, amit elveszíthettem.

A kiutazás viszont ettől kezdve meglepően jól alakult: a várttal szemben nem kígyózott hosszú sor sem a horvát-magyar határon, sem út közben az autópályán.

A határátkelőhelyen mindössze egy autó állt előttünk, és az EU-s COVID igazolás ellenőrzése után már hajthattunk is tovább a kék csoda és a hűsítő hullámok irányába.

Az Isztriai-félsziget nem kevésbé kedvelt nyaralóhely, mint Dalmácia híres városai, de ezeknek a helyeknek talán még inkább olaszos hangulata van, mint Trogirnak vagy Splitnek – ami szerintem a legnagyobb báját is adja a félszigetnek. Rovinjt pedig joggal nevezhetjük az Isztria ékszerdobozának, ez a parti kisváros talán a leggyönyörűbb hely, ahol valaha jártam. Az óváros hangulatos, meredek utcáival és szűk sikátoraival mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat és az ember sosem tudja, hova fog végül kilyukadni.

A mondás azonban, miszerint minden út Rómába vezet, részben itt is igaz, a városka kis utcáinak többsége ugyanis a legmagasabb ponton található templom irányába tart.

Ide mindenképpen érdemes felmászni, a tengerre néző kilátást itt az egyház nagyon komolyan gondolta: ameddig csak a szem ellát, minden irányba a végtelen kékség tárul a szemünk elé, amiben egész nap lehetne gyönyörködni. A város szélein futó utcákból pedig mindenképpen érdemes kilesni a házak között: a fotózkodó turisták tömege helyett itt is a kék minden színében pompázó tengerre lesz rálátásunk.

Azt pedig csak megköszönni tudom a járványnak, hogy a szokásos, hömpölygő embertömeg helyett alig lézengtek emberek az utcán, és a többségük, ha nem is helyi, de mindenképpen horvát volt.

Ettől az egész városnak és a nyaralásnak is teljesen más hangulata lett – aminek a kipróbálását csak ajánlani tudom mindenkinek, aki megteheti.

Ugyanúgy, ahogy Rovinj éttermeit is: három este, három különböző étteremben ettünk. Legnagyobb bánatomra egyik sem part menti hely volt, pedig ezekben bővelkedik a város – ezeket a szikla oldalába vájt, szinte a víz felett lebegő éttermeket szintén csak ajánlani tudom mindenkinek.

Azt hiszem, egy alkalommal legalábbis minden pénzt megér, ha az ember a türkízkék csoda felett ülve majszolja a tengeri herkentyűs spagettijét, miközben a szellő sós tengervíz illatot hoz.

De az óváros zegzugaiban megbúvó helyek sem kevésbé hangulatosak, ahol épp csak néhányan tudnak egyszerre leülni, de pont ettől lesz remek az élmény.

Nem hallgathatom el a város egyetlen, apró hibáját sem: Rovinj nem éppen fürdőzésre alkalmas hely.

Ahogy azt már Horvátország más részein is megszokhattuk, a tengerpart végig sziklás – na de itt még annál is jobban, mint ahogy azt elképzelnénk.

Az óvárostól biciklivel néhány percnyire északra és délre is található egy-egy strandnak nevezett képződmény – itt a beach szót átverésnek értékelem. Ezek legnagyobb jóindulattal is „a tengerbe bemenésre alkalmas helyek”, de ha valaki mindenképpen meg akar mártózni, akkor inkább a várostól északra esőt ajánlom ezek közül is. Itt nagyobb esélyünk van a hatalmas kövek elkerülésére, a városra való kilátás pedig egyszerűen leírhatatlanul szép.

Szóval én azt mondom, aki teheti, menjen és nézze meg magának ezt a félig olasz, félig horvát csodát, és ha a pénztárcája engedi, próbálja ki az isteni ételeiket, aztán csobbanjon egyet a meglehetősen hideg vízben (ami 37 fokban amúgy sem érdekel senkit).

És ha belefér, még most menjetek: a járvány alatt a turisták legnagyobb része úgysem mer elindulni, amitől az élmény ezerszer jobb lesz, mint egy két évvel ezelőtti heringpartiban. Izgulni pedig nem kell, csak kövessétek a tanácsaimat, tartsátok be a szabályokat, na meg nézzétek meg a konzuli szolgálat honlapját és utazzatok a korona alatt is!