Az olvasók nagy része emlékezhet Rory Gilmore-ra, a Szívek szállodája című sorozat egyik főszereplőjére. A történet kezdetén éppen egy magániskolába nyer felvételt, ahonnan nagyobb eséllyel kerülhet be álomegyetemére, a Harvardra. A széria során azért változnak a célok, és Rory végül a Yale-en folytatja a tanulmányait, majd amikor elbizonytalanodik, tart egy „gap yeart”, mielőtt újra visszatér az egyetem keretei közé.

De mi is a gap year?

Magyarul talán szabad évnek lehetne fordítani, és – bár főleg az Egyesült Államokban divatos – egyre többen döntenek mellette Magyarországon is. Általában az érettségi után és a főiskola/egyetem előtt tervezik be, akik tudatosan készülnek rá, de előfordul, hogy az egyetemi alap- és mesterképzés között tartják. Például én sem kezdtem el rögtön a mesterképzést, miután záróvizsgáztam 2020 júniusában.

Az Államokban már vannak különböző programok is, amelyek keretében eltölthető a szabad év: lehetőség van jótékonykodásra, utazásra és persze munkára is, ha esetleg valaki a gap year alatt szeretne összeszedni némi pénzt a következő képzése idejére. 

Ahány ezzel foglalkozó szervezet oldalát átböngésztem, mind a kiégéssel magyarázza a jelenséget. Mire a fiatal felnőttek kikerülnek a középiskolából, már 12-13 évet eltöltöttek a tanulmányaikra koncentrálva, és változatosságra van szükségük, esetleg elbizonytalanodnak a céljaikat illetően. A kevésbé tervezett szabad év okai között természetesen az is szerepelhet, hogy valakit nem vettek fel arra a szakra, amelyikre jelentkezett, ezért úgy dönt, hogy alkalomadtán újra nekiveselkedik az érettséginek és a felvételinek, addig pedig munkát, pénzt keres.

A jól sikerült szabad év kulcsát pedig minden szabad éves önkéntes vagy képzési programokat biztosító szervezet a tervezésben látja, és ezt a környezetemben szabad évet beiktatók tapasztalatával alá is tudom támasztani.

Aki tudatosan készült rá, megszervezte, mivel fogja tölteni az évet, és sikerült is megvalósítania a terveit, az pozitívumnak élte meg – akinek csak véletlenül alakult úgy, hogy szabad évet kellett tartania, az minden percét gyűlölte, és alig várta, hogy vége legyen. Én magam úgy terveztem, hogy még a nyáron munkát találok, és a fizetésemből teszek félre pénzt arra az esetre, ha a mesterképzésre nem vennének fel államilag támogatott formában. Ehhez képest még szeptember közepén sem volt munkám, így arra jutottam, hogy beiratkozom egy posztgraduális képzésre, könyvmenedzsmentre, ami legalább a hétvégékre elfoglaltságot biztosít számomra – munkát pedig csak májusban találtam. 

Mindannyian tapasztaltuk a pozitív és negatív oldalait a szabad évnek – különböző mértékben. Tény, hogy motiváltan, lelkesen tértünk vissza az egyetemre, amit 2020 júniusában ugyanilyen lelkesen hagytunk magunk mögött.

Nagyjából mindannyian úgy éltük meg a visszatérést, mint egy csodát, és a magam esetében azt érzem, hogy jobban megbecsülöm az egyetemi életet, és olyan dolgokba is belevágok, amikbe az alapképzés alatt nem mertem volna.

Ám a visszatérés az iskolai rendszerbe nehézkessé is válhat: az ember elszokik a tanulástól, arról nem is beszélve, hogy ha esetleg utazással töltötte a szabad évet, akkor magától az egy helyben üléstől is. Nekem ez kevésbé volt megterhelő, hiszen maradtam Pécsett, illetve tulajdonképpen nem hagytam abba a tanulást. 

Ennek kapcsán merül fel egy újabb pozitívum: a szabad év alatt az ember elsajátíthat új képességeket, megtanulhat új dolgokat. Kevés szabad évet tartó ismerősöm vágott bele újabb képzésbe ez idő alatt, nem véletlenül: velem ellentétben mind találtak munkát. Ez pedig el is vezet egy újabb hátulütőhöz – gyakran éreztem úgy, hogy hozzájuk képest gyakorlatilag semmit sem csinálok, csak tengetem a napjaimat mindenféle cél és eredmény nélkül, folyamatosan csak az albérletembe ölöm a pénzem, és nem haladok semerre. 

Persze, az önéletrajzomban valószínűleg nem hangzik rosszul, hogy négy év leforgása alatt két képzést is elvégeztem, ám amíg nem találtam munkát, gyakran elbizonytalanodtam abban, hogy jó ötlet volt-e szabad évet tartani, és még utólag visszanézve sem vagyok biztos benne.

Ha már az elején találtam volna munkát, és mellette végzem a könyvmenedzsmentképzést, talán úgy érezném, hogy megérte – így azonban valószínűleg majd az idő fogja eldönteni. 

Próbáltam utánajárni, hogy Magyarországon vannak-e olyan szervezetek, amelyek kifejezetten a szabad év hasznos eltöltésére specializálódtak, de nem találtam ilyet – ez persze lehet a kutatásom felületessége miatt is. Ám ez azt jelenti, hogy ha valaki itthon szeretné eltölteni a szabad évet, teljesen magára marad – de természetesen mindig ott a lehetőség külföldi szervezeteknél próbálkozni.

Az szintén problémát jelenthet, hogy ritka, hogy a munkaadók beleegyeznek olyasmibe, hogy tíz hónapra vegyenek fel egy munkavállalót – így a munkakeresés is nehezített pálya lehet.

Az önkéntes munka vagy az utazás pedig anyagi szempontból nem elérhető akárki számára, hiszen úgy dolgozni, hogy az ember nem kap érte pénzt – bármennyire is önzetlen dolog – egy magyar fiatal számára kissé a valóságtól elrugaszkodott lehet, az utazáshoz pedig újfent pénzügyi forrásokra van szükség. 

A kulcs a sikeres szabad évhez tehát a tervezés és a felkészülés, de amennyire fontos a tervezés, legalább akkora a jelentősége az újratervezésnek.

A nehéz időszakok közben pedig nem szabad elfelejteni, hogy egyszer vége lesz. Összességében a szabad év nem rossz dolog, de alaposan át kell gondolni, mielőtt belefog az ember, feltérképezni a lehetőségeit, és tudatosan felkészülni arra is, amikor majd visszatérni készül az egyetem keretei közé. 

Írta: Pintér Anna