Biztosan sok állati különlegességről és különleges állatról hallottatok már életetek során, és nem véletlenül örvendenek óriási népszerűségnek az ezeket bemutató televíziós műsorok sem. Hiszen ki ne akarná tudni, miért csíkos a zebra, hogy létezhet egy hosszú nyakú, leopárdmintás ló (és akkor miért nincs unikornis), vagy éppen azt, hányszor kell kidobni a macskát az ablakon, hogy egyszer ne a talpára essen. Gondoltad volna? cikksorozatunk legújabb részében ezekre a kérdésekre ugyan nem kaphattok választ, de bemutatunk nektek néhány különlegességet az ember leghűségesebb társairól, a kutyákról és a macskákról, valamint a cikk második felében olyan romantikus állatokról olvashattok, akiktől bizony az emberek is tanulhatnának néha.
Sorozatunk előző részei itt és itt olvashatók.
A kutyát az ember leghűségesebb barátjaként tartják számon, akik most már évezredek óta háziasított állatként él embertársai mellett, és szolgálja gazdáit odaadóan. Ma nagyjából 500 millió kutyát tartanak szerte a világon, ami már önmagában egy hihetetlen szám, de a Föld tényleges kutyapopulációja még ennél is sokkal magasabb:
900 millió kutyus él a bolygón, és ez a szám percről percre növekszik.
Sőt, mire ezt leírtam, már valószínűleg meg is változott. Ezek az adatok viszont tökéletesen megmutatják a szomorú valóságot is:
2021-ben legalább 400 millió ebnek sajnos nincs gazdája.
Ők ha szerencsésebbek, akkor menhelyeken tengetik mindennapjaikat, de van, akinek ez sem adatik meg, ők a kóbor kutyák. Szóval, bár nem ez a cikk célja, mindenkit arra buzdítanék, hogy ha kutyust szeretne, inkább próbáljon meg örökbe fogadni, hogy ezzel is csökkentsük a gazdátlan ebek számát, és tegyük őket is olyan boldoggá, amilyenné egy kutya tehet minket.
A kutya emellett egyébként az egyik legváltozatosabb állatfaj is: annak függvényében, hogy melyik szervezet mit tekint külön fajtának, a „kutyatípusok” száma valahova 200 és 400 közé tehető.
Ezek a fajták pedig nagyon is különböznek egymástól – elég, ha csak elképzelünk egymás mellett egy csivavát és egy németjuhászt.
A macskák – bár manapság sokszor hallom, hogy ők leginkább szolgának tartják az embert – szintén legközelebbi barátaink, akik már az ókortól kezdve velünk élnek. Sőt, az ókori Egyiptomban szentként tisztelték őket, megölésük főbenjáró bűnnek számított, amiért halálbüntetés is járhatott. A cicák ma valamivel kevesebben vannak, mint a kutyák:
összesen nagyjából 600 millió a Föld teljes macskapopulációja, amiből kb. 370 millió rendelkezik saját szolgával (szóval gazdával).
Az ő esetükben is láthatjuk tehát, hogy magas a menhelyen élő és a kóbor cicák száma, ami szintén nagyon szomorú. Érdekesség, hogy a macskák nemcsak fajtáikat tekintve különbözőek, de két olyan tulajdonsággal is bírnak, ami kifejezetten egyedivé teszi őket.
Az egyik, hogy ők az emberekhez hasonlóan lehetnek jobb-, illetve balkezesek (azaz mancsosok); a másik pedig, hogy az orrlenyomatuk éppen annyira egyedi, mint az ember ujjlenyomata: minden cicáé más, és ez alapján képesek lehetnénk azonosítani is őket.
Annak pedig, aki tényleg csak ezért az információért jött: állítólag egy macska 32 emeletnyi zuhanást is képes túlélni, arra viszont nincsenek adatok, hogy hányszor esik a talpára, és hány életét veszíti el egy-egy ilyen zuhanás után.
A kutya és a macska tehát az ember leghűségesebb barátai, a vadon élő állatok között azonban sokszor találkozhatunk ehhez hasonló hűséggel és odaadással egymás irányába is. Az alábbiakban olyan állatokról olvashattok, amelyek körében még nem halt ki a romantika, sőt, minden biológiai ösztön ellenére a monogámia legaranyosabb képviselői. Sokan osztottak meg többek között olyan képeket, ahol két vidra a hátán fekve, egymás kezét fogva sodródik a vízen – nos, ez éppen kevésbé a cukiság és a hűség jele, az ő esetükben ennek nagyon is praktikus oka van, így ugyanis nem tudnak elsodródni egymástól, miközben alszanak. Hasonlóan gyakorlatias jelleggel tartják maguk elé a kölykeiket, ha ellenséggel találkoznak, megpróbálva szánalmat kelteni a ragadozóban.
Megfigyeltek azonban olyan viselkedési formákat is, amelyekre nem találtak semmiféle racionális magyarázatot: például, hogy
a delfinek nevet adnak egymásnak, és úgy szólítják a másikat; illetve hogy a teheneknek mindig van egy legjobb barátjuk, akitől ha elválasztják őket, depressziósak lesznek.
A jegesmedvék pedig kifejezetten udvarias állatok: ha valamilyen szívességet szeretnének kérni társuktól – mondjuk lopni az elejtett zsákmányból – akkor úgy üdvözlik a másikat, hogy orrukat összeérintik.
Sok olyan állat is van, ami egy életre választ társat, akihez valóban élete végéig hű marad. A tengeri csikók ezt azzal is megerősítik, hogy kiválasztottjukkal összekulcsolják farkukat, és így úszkálnak együtt. De a farkasok is egész életükre választanak párt, kölykeik pedig kifejezetten jó testvérek: a kicsik segítenek szüleiknek testvéreik nevelésében. Hozzájuk hasonlóan
a pingvinek is egész életükön át együtt vannak társukkal, sőt, a hímek az emberekhez hasonlóan „megkérik a nőstény kezét”: a hím pingvin egy általa kiválasztott, neki tetsző kavicsot helyez a nőstény elé, így jelezve, hogy vele szeretné leélni az életét.
Írta: Varga Tímea
