Biztosan mindenki gondolkodott már azon, hogy minek kell ásítanunk, miért zavarja meg az olvasásunk vagy tv-nézésünk az állandó pislogás, és miért éppen a legrosszabb pillanatokban jön ránk a csuklás. Arról már nem is beszélve, hogy minek van egyáltalán kislábujjunk, ha csak arra jó, hogy folyton belerúgjunk vele az ágy lábába, és utána még órákig fájjon, hasonlóan más, teljesen felesleges, csak fájdalmat okozó testrészünkhöz. Gondoltad volna? cikksorozatunk legújabb részében feleslegesnek tűnő testfunkciókat és a gyakorlatban valóban felesleges testrészeket ismerhettek meg, ami talán segít eldönteni, valójában mire is van szükségünk, és mi az, ami a jövőben eltűnhet az emberi testfunkciók és testrészek sorából.

Sorozatunk előző része itt érhető el.

Kezdjük a feleslegesnek tűnő testfunkciókkal, amik közelebbről megnézve nem is annyira haszontalanok, mint azt elsőre gondolnánk.

Persze nem foglalkozunk velük túl sokat, mert így születtünk, amióta csak az eszünket tudjuk, pislogunk (bár a babák ijesztően keveset, de ha erre valaki vissza tud emlékezni, az is ijesztő), ásítunk és libabőrösek leszünk, csuklani pedig a még meg sem született gyerekek is szoktak az anyjuk hasában.

Ezeknek a feleslegesnek tűnő, önkéntelen mozdulatoknak azonban többnyire nagyon is fontos funkcióik vannak, amik a testünk megfelelő működéséhez elengedhetetlenek.

Az ásítás például kifejezetten fontos a szervezetünk számára, ugyanakkor akár egy jelzésként is értékelhetjük a szervezetünk részéről.

Ilyenkor ugyanis valamilyen okból kifolyólag a testünk úgy érzi, nem kap elég oxigént az agy, ezért arra késztet minket, hogy azt minél nagyobb mennyiségben juttassuk be a szervezetünkbe.

A vér oxigénszintjének csökkenése több okra is visszavezethető, reggelente például azért ásítozunk ilyen sokat, mert éjszaka lelassul a test anyagcseréje, így kevesebb oxigén is elegendő, ébredés után azonban már jóval többre van szüksége a szervezetnek – ezt pedig egyszerre, nagy ásításokkal könnyebb bejuttatni. Ugyanakkor azt is jelezheti az ásítás, ha túlságosan kevés az oxigén az adott helyiségben, ahol vagyunk – szóval ha legközelebb órán ásítozni kezdtek, és a tanár ezt rossz néven veszi, inkább kérjétek meg, hogy nyissa ki az ablakot.

A pislogás szintén hasonlóan hasznos testfunkció, ilyenkor ugyanis gyakorlatilag benedvesítjük a szemünket: a szemhéjak szétterítik a könnyünket a szemgolyó felszínén. Ez pedig kifejezetten fontos, hiszen a kiszáradt szem ég, fáj és könnyedén be is gyulladhat, ami akár hosszú távú problémákhoz is vezethet. Egy átlagos ember általában 3-4 másodpercenként pislog, a kutatások szerint a nők valamivel többet, a férfiak pedig kicsit kevesebbet.

Azonban amikor erősen koncentrálunk, vagy a képernyőt nézzük, akkor akár kétszer ritkábban is pisloghatunk, mint normál helyzetben – erre fontos odafigyelni, hiszen ez is a szem károsodását okozhatja hosszú távon.

(Ugye te is elkezdted figyelni, miközben ezt olvasod, hogy hányszor pislogtál? Na, ez már félsiker, csak így tovább!) De azért ha valóban segíteni akarunk a szemeinken, akkor érdemes néha felállni a gép elől, és pihentetni, illetve távolba nézéssel tornáztatni őket.

A csuklás már talán kevésbé hasznos, mint az előző két funkció, de ez is egyfajta figyelmeztetés lehet a testünk részéről. Ennek több oka is lehet, abban még a kutatók sem egyeztek meg, hogy pontosan milyen funkció vagy üzenet áll mögötte,

az azonban szinte biztos, hogy ha hirtelen túl sok levegő jut a tüdőnkbe, például evés, nevetés, vagy sírás közben, akkor a rekeszizom önkéntelenül összerándul, ezt a vicces kis hangot okozva (szóval csak óvatosan azokkal a hatalmas ásításokkal, mert még a végén csuklás lesz belőle).

Ami viszont kevésbé magyarázható ezzel, ugyanakkor talán hasznos jelzőfunkciója a testünknek, az az, hogy akkor is csuklunk, ha túl sok alkoholt ittunk. Tehát ha legközelebb egy kocsmatúra közepén csuklani kezdesz, jó, ha tudod: a szervezeted épp azt próbálja jelezni, neki már elég volt.

Ezeken kívül persze még rengeteg olyan funkció van, amit feleslegesnek érzünk és kevésbé megmagyarázható jelenség, mint például a libabőr, a viszketés vagy az elpirulás, de most nézzünk inkább néhány testrészt, amely valóban felesleges, sőt, akár még problémákat is okozhat, és fájdalmas műtétek során kell őket eltávolítani. 

Ez egyből két felesleges testrészünkre is igaz, melyek közül az egyik mindenkinek van, de jobb esetben nem okoz galibát, a második a szerencsésebbeknél nem bújik ki… na, kitaláltátok már? Igen, előbbi egy kicsit nehezebb, ez a köznyelvben vakbélként ismert, hivatalos nevén féregnyúlvány, ami ha begyullad, komoly fájdalmat okoz, és műtéti úton kell eltávolítani.

Ez a „kis aranyos” az őseink számára fontos funkcióval bírt, amikor szinte kizárólag növényi alapú étrenden éltek, mára azonban a kutatások szerint elveszítette minden gyakorlati szerepét.

Bár ha arra gondolunk, mennyien térnek át vegetáriánus vagy vegán étrendre manapság, lehet, hogy ez a kis nyúlvány mégsem lesz az evolúció áldozata, és a jövőben újra komoly funkciói lesznek.

A másodikra azonban már biztosan nincs szükségünk, hiszen kinek is kellenének bölcsességfogak, amikor a húst (jobb esetben) jól átsülve kapjuk, és a szétszabdalását is megoldja helyettük a kés meg a villa.

Ezek persze régen nagyon hasznosak voltak a táplálék megrágásához, ma már azonban teljesen feleslegesek

és ahogy említettem, a szerencsésebbeknek ki sem nőnek. Akinek igen, az viszont szenved is tőlük, hiszen a szájüregünk fejlődésének köszönhetően ezek a fogak már nem igazán férnek el benne – éppen ezért minél hamarabb meg kell tőlük szabadulni, szintén műtéti úton.

A harmadik felesleges testrészünk, amit még példaként említenék, szintén egy olyan dolog, ami az emberek többségét zavarja, manapság már teljesen haszontalan, és főleg a nők szeretnének bármi áron megszabadulni tőle.

Ez pedig nem más, mint a testszőrzet, ami szintén a múltban, amikor a hideg ellen védte őseinket, kifejezetten fontos volt, ma már azonban ha fázunk, csak több/melegebb ruhát kell vásárolnunk és felhúznunk, így semmi szükségünk a szőr melegítő funkciójára.

Sőt, ma már evolúciós szempontból a kevésbé szőrösek előnyben vannak, hiszen a másik nem számára ez általában valami miatt vonzóbb – szóval kis szerencsével a jövő generációinak már nem kell ennyit borotválkozni vagy gyantázni, mint nekünk. Addig viszont marad a lézerfényes szőrtelenítés, ami valahol szintén az evolúció csodája, ha jobban belegondolunk.

Írta: Varga Tímea