Ma már teljesen természetes, ha két különböző nemzetiségű ember tanul vagy dolgozik együtt egy harmadik országban – és miért is ne lenne, hiszen a munka ugyanaz, közvetítő nyelvet találni pedig a 21. században nem okozhat gondot. Az már sokkal inkább problémát jelenthet, hogy sokan nem gondolnak bele, a nyelv nem minden: a testbeszéd és a gesztusok éppen annyira hozzátartoznak a kommunikációhoz, mint a szavak, amiket kimondunk. Ezeken a gesztusokon pedig barátságok, üzleti tárgyalások és akár diplomáciai egyezmények is múlhatnak. Gondoltad volna? sorozatunk első részében olyan gesztusokat mutatunk be, amiket jobb elkerülni, ha külföldön járunk, más kultúrákban ugyanis teljesen más jelentéssel bírhatnak, mint azt elsőre gondolnánk.

A sorozat következő része itt érhető el.

Sőt, még ha azt gondolod, ismered a szokást, akkor sem lehetsz biztos semmiben. Ott van például az eszkimópuszi, amit sokan úgy ismernek mint az eszkimóköszönés – ez azonban csak a nagyon bensőséges viszonyt ápolók között elfogadott köszönési mód náluk.

Az eszkimók kézfogás helyett leginkább fejbe vagy vállon ütögetik egymást, ami valljuk be, sokkal kevésbé barátságos és szimpatikus, mint az „orrpuszi”.

Az üdvözlési szokások eltévesztésénél azonban sokkal kellemetlenebb helyzetbe is keveredhetünk bizonyos kultúrákban, még akkor is, ha tényleg csak kedvesek szeretnénk lenni. Az udvariatlan kézmozdulatoknak ugyanis nagyon széles tárháza van a világon, és ami a bolygó egyik sarkában jóindulatú, az a másik végében vérig sértő gesztus lehet.

A felfelé tartott középső ujj, amit már a rómaiak is sértésként használtak, a legelterjedtebb jelzése Európában annak, ha valaki irányába rosszindulatunkat akarjuk kifejezni.

Ugyanezt az arab kultúrában azonban a nyújtott kézzel, lefelé tartott mutatóujj, míg az oroszoknál a másik kéz mutatóujjával hátrafeszített bármelyik ujj jelzi (ez náluk azt jelenti, „benézni a macska farka alá”), így ott érdemes vigyázni. Bár ezek olyan mozdulatok, amiket magunktól nem biztos, hogy használnánk, ahogyan a Pakisztánban és Indiában sértésnek minősülő hüvelykujj-harapást sem – vannak azonban ennél sokkal veszélyesebb figurák.

Gondoltad volna például, hogy a nyújtott kézzel, a másik felé nyitott tenyérrel jelezni, ami nálunk nagyjából annyit tesz, állj (esetleg elköszönést szimbolizál), az Görögországban komoly sértést jelent?

Sőt, a nálunk kifejezetten pozitív jelentéssel bíró felfelé tartott hüvelykujj az arab világban és a dél-európai országokban rendkívül sértő, szexuális tartalmú jelentéssel bír, amit mindenképpen érdemes elkerülni.

A hüvelykujj és a mutatóujj segítségével formázott kör pedig, ami szintén pozitív jelentéssel bír hazánkban, hasonló körökben szintén sértő – ezt főleg Brazíliában ne használjuk, ott ez az egyik legnegatívabb kézmozdulat, amit tehetünk. A fityisz viszont (a hüvelykujj kidugása a középső és a mutatóujj között), ami nálunk csúfolódó mozdulat, Brazíliában éppen ellenkezőleg, jó szerencsét jelent, és a rossz szellemek elűzését tulajdonítják neki, így ezt ott nyugodtan használhatjuk.

Az ázsiai országokban két rendkívül udvariatlan mozdulatot tehetünk a mutatóujjunkkal.

Ha így hívunk oda valakit, azon mindenképpen meg fognak sértődni, ezt ők ugyanis csak az állatokra használják.

Nem illik azonban ezzel az ujjunkkal mutogatni sem, azt is kifejezetten sértőnek találják ebben a kultúrában. De az arab világban, illetve Ázsia egyes részein egyenesen azt is sértésnek veszik, ha valaki a bal kezével bármit is csinál – az a tisztátalan kéz, amit csak a mosdóban lehet használni, mások jelenlétében nem.

Persze mivel naponta több tucat gesztust alkalmazunk, szinte észrevétlenül, ezek között még rengeteg olyan kézmozdulat lehet, amivel megbánthatunk másokat.

Ezért mindenkinek, aki Európán kívüli utazást tervez, azt javaslom, nézzen utána az adott kultúrában elfogadott kézjeleknek, és annak, mi az, ami ott sértő – erről ma már komplett kézikönyvek készülnek, így egyszerű dolgunk van.

A neheze ott kezdődik, hogy megtanuljunk nem reflexből gesztikulálni, mert abból bizony bajok is lehetnek.

Írta: Varga Tímea