Álomszép ruhák, szigorú etikett és hercegek fehér lovon – azt gondolnánk, a 21. században mindez már csak a mesekönyvekben szerepelhet, hiszen királyok már rég nincsenek. Főleg nem Európában. Ugye? A meglepő válasz azonban ennek éppen az ellenkezője: bár többen megjósolták, hogy a 21. századra a királyok megszűnnek létezni (kivéve talán az angol királynőt), 2022-ben még mindig több tucat ország államformája monarchia. Sőt, éppen Európában található a mai napig a legtöbb alkotmányos monarchia, amelyek többsége az Európai Unió tagja is egyben. Most akkor hogy is van ez? Legújabb Gondoltad volna? cikkünkben bemutatjuk, mely európai országokban tölti be király vagy királynő az államfő szerepét, mi is az ő feladata, és vajon miért ennyire népszerűek ezek az uralkodók.

Jelen írás egy sorozat része, a korábbi cikkek itt olvashatók: 1., 2., 3.

Európában működik tehát a legtöbb monarchia, ha a nagyhercegségeket is beleszámítjuk, összesen tizenegy: ma Belgium, Hollandia, Luxemburg, Dánia, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Norvégia, Svédország, Monaco, Liechtenstein és Andorra államfője is király, királynő vagy nagyherceg. Persze ki ne ismerné az angol királynőt, aki mellesleg idén ünnepli uralkodásának 70. évfordulóját, vagy az unokáit, Vilmost és Harryt, az ő gyerekeikről már nem is beszélve. Még talán az sem olyan meglepő információ, hogy Spanyolország és a skandináv államok monarchiák.

Na de őszintén, hallott már valaki a belga vagy a holland királyról? Pedig a saját országaikban ezek az uralkodócsaládok nem kevésbé népszerűek, mint Angliában II. Erzsébet.

Az pedig még érdekesebb, hogy amíg néhány száz évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna (a Habsburg Birodalom háborúzott is emiatt a 18. században), addig ma már szinte teljesen természetes, hogy az elsőszülött örököl, akár fiúnak, akár lánynak születik. Jelenleg Nagy-Britanniában és Dániában van női uralkodó trónon, de Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban és Svédországban is lányok az örökösök, és ezt senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni. Persze előfordul ennek az ellenkezője is, például a szélsőséges eset Monacóban, ahol az uralkodópárnak ikrei születtek, egy kislány és egy kisfiú, ám hiába jött előbb világra a lány, mégis fiútestvére az örökös. 

De ma már emiatt nem fog háború kitörni, és nagyon úgy tűnik, az emberek abba is beletörődtek, a monarchiák nem mostanában fognak megszűnni. Ennek talán egyik legfőbb oka az, hogy az uralkodók nem sok vizet zavarnak, legalábbis politikai értelemben.

Vannak ugyan olyan országok, ahol a királyoknak tényleges hatalom van a kezében, többek között Marokkóban, Szaúd-Arábiában vagy Thaiföldön, de ez az európai uralkodóházak egyikére sem igaz.

Persze még mindig van némi, főként reprezentatív feladatuk a politikai életben, de már korántsem azok az isteni jogalapon uralkodó, teljhatalmú királyok, akik néhány évszázada voltak – ez pedig azt is jelenti, hogy kénytelenek maguknak valamilyen új szerepkört találni.

Szóval mit is csinál pontosan egy modern uralkodó?

Van egy nagyjából bevett formula, amit minden uralkodó, illetve annak örököse is követni látszik: elit iskolában végzi tanulmányait, majd katonai kiképzésben részesül, és csatlakozik a hadsereghez valamilyen formában, ezt követően megházasodik, és újabb örökösöket nemz, illetve nevel, és teszi mindezt erkölcsösen, de mégis ország-világ szeme láttára.

Ezenkívül pedig leginkább reprezentál, államfőkkel találkozik, valamint különböző sport- és kulturális eseményeken és segélyszervezetek munkájában vesz részt. Ez pedig rendkívül szerteágazó lehet: az uralkodócsaládok minden tagja megtalálja azt a témát, amit leginkább a magáénak érez, és ezt igyekszik képviselni. 

A spanyol királyi pár gyermekeikkel

A trónörökösöknek emellett fontos feladatuk a házastárs kiválasztása is, amit minden országban nagy figyelem övez.

Ma már persze ez nem azért fontos, mint régen, amikor ezen háborúk, békék és országrészek sorsa múlt, de a népszerűség és a nyilvánosság figyelme miatt ma sem lényegtelen, kit választ élete társául a leendő uralkodó.

A királyi esküvők és gyermekek születése csak tovább növeli az uralkodócsalád népszerűségét (valljuk be, még Magyarországon is gyakran nézegetjük Vilmos és Katalin aranyos gyerkőceit – képzeljük csak el, ha ez a mi országunk uralkodócsaládjának trónörököse lenne). 

Ezzel pedig el is értünk az utolsó kérdéshez: vajon mitől ennyire népszerűek ezek a családok?

Az uralkodócsaládok életvitele erőteljes kontrasztban van a 21. század értékeivel, így a józan ész azt diktálná, hogy az emberek elutasítsák a gazdag, extravagáns életformát folytató, számukra „semmittevő” uralkodókat,

akik pusztán egy ódivatú társadalmi hierarchia alapján állnak felettük – ennek azonban éppen az ellenkezője történik, és az emberek többsége csodálja és tiszteli a királyokat és királynőket. 

A svéd királyi család

Van, aki szerint biológiai okai vannak annak, hogy az emberek ennyire szeretik őket: pszichológusok szerint nyugtató hatással van az emberi agyra a békés, szerető család látványa.

Népszerűségükön is leginkább az erkölcsi botrányok rontanak, ezért tisztában vannak vele, hogy szinte makulátlan családi életet kell élniük – ezzel olyat várunk el tőlük, amit mi gyakran képtelenek vagyunk megtenni, de éppen ezért fontosak ők, akik a mesebeli, elképzelt tökéletes életet testesítik meg.

Ugyanakkor pont emiatt egyfajta misztikum is övezi őket: az emberek érdeklődéssel figyelnek minden pompás uralkodói eseményt, legyen az születés, házasság, koronázás vagy halál. Ezek a mi életünkben is bekövetkező dolgok az ő esetükben valahogy mégis mások, sokkal érdekesebb és nagyszabásúbb minden.

Magyarázatot adhat az a megközelítés is, miszerint az emberek vágynak a rendre, a stabilitásra, a folytonosságra, a kiszámíthatóságra, a monarchia pedig éppen ezt testesíti meg.

Ez a legrégebb óta ismert és fennálló államforma, ami így a stabilitás érzetét kelti a lakosságban, ráadásul az uralkodó mint valóban pártatlan, a politikán kívül álló személyiség képes megakadályozni a szélsőségek előretörését is az adott országban. Emellett az uralkodók összekötik az ország múltját és jelenét, és egyfajta nemzeti egységet szimbolizálnak, ami sokakban szentimentális érzelmeket kelt – sokkal inkább, mint a parlamentáris demokráciák államfői. Vészhelyzetben az ország lakossága az uralkodóra tekint útmutatásért, hiszen a múltban is ezt tették, és meg is kapták, például a második világháború alatt Nagy-Britanniában vagy Dániában. 

A belga királyi család

Sokféle magyarázatot adhatunk tehát az uralkodók népszerűségére, de szerintem a megoldás egyszerű: mindenkinek szüksége van egy követendő mintaképre.

Van, aki ezt a barátaiban találja meg, van, aki a családjában, mások influenszereket követnek, és celebek életét próbálják utánozni – ezekben az országokban pedig sokak számára ezek a celebek az uralkodócsaládokból kerülnek ki, akik számukra követendő példát fognak jelenteni.

Amíg a világ borzalmai elől elmenekülhetünk ebbe a mesevilágba, és legalább kis időre békét lelhetünk az ő életük „csodái” láttán, addig ezek az uralkodócsaládok valószínűleg fenn is fognak maradni még évszázadokon át.

Írta: Varga Tímea