Veletek is előfordult már, hogy maradt egy kis ketchup vagy mustár a tányér szélén a vacsora után, igaz? Persze, hiszen kivel nem? Még jót viccelődünk is rajta, hogy ebből élnek ezek a cégek, aztán mosogatás közben eltűnik, és többet nem is gondolunk rá. Ahogy arra a joghurtra sem, amit legutóbb éhesen vettünk a boltban, de aztán jól elbújt a hűtőben, most meg már lejárt, és kidobjuk azzal az enyhén penészes negyed kenyérrel együtt, ami pedig a szekrény hátuljában bujkált. Ezek olyan mindennapos dolgok, amiket már szinte automatikusan csinálunk – mégis ki áll meg elgondolkozni azon, hogy megegye-e a két napja lejárt tejfölt, vagy jó-e még az a barna banán, amit már egy hete cipel magával mindenfelé? Senki. Pedig nagyon is érdemes lenne elgondolkodni rajta, és legújabb Gondoltad volna? cikkünkben azt is bemutatjuk, hogy pontosan miért. 

Jelen írás egy sorozat része. A korábbi részek itt olvashatók: 1., 2., 3.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete a 2010-es évek elején készített egy jelentést, amelyből kiderül, hogy a világon évente nagyjából 1,3 milliárd tonna élelmiszert pocsékolunk el – ez azt jelenti, hogy felhasználás nélkül a kukába kerül a megtermelt élelmiszerek nagyjából egyharmada.

A jelentés szerint a kidobott élelmiszerek legnagyobb részt péksütemények, zöldségek és gyümölcsök; és bár a termeléstől a fogyasztásig minden szinten történik pazarlás, a legtöbb hulladékot mégis a háztartások termelik – ez az összes kukába kerülő termék nagyjából 45-55%-át jelenti.

A másik fontos dolog, ami kiderül belőle, hogy a pazarlás főként a fejlett világra jellemző: a jelentés szerint a nyugati demokráciák egy állampolgára egy évben 95-115 kg ételt dob a kukába, és ez csak egy fő! Ugyanez a szám Afrikában és Ázsia szegényebb részein mindössze 8 kg.

Magyarországon a Nébih készített hasonló felmérést 2018-ban, mely szerint egy átlag magyar 68 kg ételt dob ki évente, ami háztartásonként több tízezer forintnyi kidobott ételt jelent. 

Az ENSZ-jelentés azt is kihangsúlyozza, hogy ebből a kidobott mennyiségből akár másik 2 milliárd ember is jóllakhatna, ha eljutna hozzájuk ez az élelmiszer – ami jelentősen csökkentené az éhezők számát világszerte.

 

Mégis hol és miért keletkezik ez a rengeteg élelmiszer-hulladék? Mégsem lehet abból a kis adag mustárból meg a háromnapos főzelékből, amit már nem volt kedvünk megenni, ugye? Nos, részben igen, de valójában ennek több oka van. Az egyik egyértelműen a fogyasztói társadalom alapvető mozgatórugója, az emberek vásárlásra ösztönzése, például az egyet fizet, többet kap akciókkal – ezért olyan dolgokat is megveszünk, amire nincs igazán szükségünk, és ezek sokszor végül a kukában landolnak. Hozzájárulnak viszont a fejlett világ szigorú minőségellenőrzési előírásai is, amelyek miatt olyan „lejárt szavatosságú” élelmiszer is a szemétbe kerül, aminek valójában semmi baja és nyugodtan elfogyaszthatnánk.

Harmadrészt pedig az a nagyon szomorú valóság, hogy ha egy kicsit foltos az alma vagy nyomott a narancs, esetleg nem elég nagy az uborka, azt a vásárlók 90 százaléka már nem veszi meg.

Ezt pedig az üzletek is pontosan tudják, így sok esetben a nem tökéletes vagy a szállítás során „megrongálódott” termékek már ki sem kerülnek a polcokra, hanem egyből a kukában végzik. Pedig ha belegondolunk, nem minden a külső – lehet, hogy éppen az a legfinomabb gyümölcs, amit esztétikai hibája miatt mindenki visszatesz.

Az áruházak mellett az éttermek is hozzájárulnak a pazarláshoz azzal, hogy túl nagy adagokat szolgálnak fel, amit a vendégek nagy része nem tud elfogyasztani, majd a meghagyott étel automatikusan a kukába kerül.

Ez persze gyakran a háztartásokban is előfordul: nem egyszerű belőni, mekkora adagot is főzzünk egy-két emberre, ami biztosan el is fog fogyni, a maradékot pedig hamar megunja az ember. Természetesen a fejlődő országokban is keletkezik hulladék: itt a kidobott élelmiszerek nagy része a nem megfelelő tároló- és hűtőkapacitás miatt kerül a kukába.

 

Az élelmiszer-pazarlás pedig nagymértékben hozzájárul a klímaváltozáshoz is: legfőképpen azért, mert arra készteti a mezőgazdaságot, hogy egyre több és több élelmiszert állítson elő – miközben ez egyszerűen megspórolható lenne. Ahogy a National Geographic írja,

a világban évről évre élelmiszer-pocsékolással elfecsérelt víz mennyisége a Volga folyó éves vízhozamával vetekszik”

és a feleslegesen megtermelt élelmiszerek előállítása és felbomlása során annyi

üvegházhatású gázt juttatunk a levegőbe, amely Kína és az Egyesült Államok kibocsátását leszámítva a Föld összes országának kibocsátását lepipálja”.

A kukába kerülő élelmiszerek megtermeléséhez pedig nagyjából 1,4 milliárd hektár területet használunk fel, ami a Föld mezőgazdasági területének közel 30 százaléka. Sőt, a kidobott élelmiszerekkel együtt gyakran kerül a műanyag csomagolás is a kukába, ami még inkább szennyezi a környezetet.

 

A probléma megoldása pedig még bölcsész fejjel is viszonylag egyszerű egyenletnek tűnik: a nyugati világ egy jelentős részében felesleges mennyiségű élelmiszer van, ami a kukákban végzi, miközben a Föld több részén hiány van élelmiszerből – a kettő tehát kiegyenlíthetné egymást, miközben a környezetet is óvhatnánk. Szerencsére ezt egyre több szervezet és ami még fontosabb, nagyvállalat látja be napjainkban, és igyekeznek megoldást találni rá.

Jó kezdeményezés például a nagyvállalatok részéről, hogy azt az élelmiszert, amit esztétikai okokból nem tesznek ki a polcokra, hátrányos helyzetű embereknek adományozzák – ezzel teljesen megszüntetni nem tudják az élelmiszer-pazarlást, de mindenképpen csökkenthetik, ami már egy lépés a jó irányba.

Sőt, érdekesség, hogy egy izraeli cég már azt is felfedezte, hogyan lehet energiát előállítani a kidobott ételmaradékokból, azaz ha nem fogyasztja el senki, legalább átalakíthatják valami hasznossá.

 

De egyéni szinten is tehetünk ez ellen, már olyan egyszerű dolgokkal is, mint hogy bevásárlólistát írunk, mielőtt boltba indulunk, és vásárláskor ragaszkodunk ehhez – így csak azt fogjuk megvenni, amire valóban szükségünk is van, és kisebb eséllyel landol a fel nem használt élelmiszer a kukánkban.

Az előre tervezés pedig ki tudja, még a saját egészséges táplálkozásunkat is elősegítheti – szóval hármat ütünk vele egy csapásra.

Az üzletek kínálatában is mi, fogyasztók tudunk változtatni, ha megváltoztatjuk vásárlási szokásainkat, és levesszük a nem tökéletesen ragyogó almákat is a polcokról. De a lényeg, hogy ha te nem is eszed már meg, ne dobd ki, próbálj rá más megoldást találni!

Írta: Varga Tímea