EHÖK HÍR
EHÖK Ahol a vízilovak története kezdődött

Ahol a vízilovak története kezdődött

2019-02-28

Amikor a negyvenes évek kerülnek szóba, az emberek szeme előtt általában a háború villan fel, amelybe az egész világ belerengett, és amelyből mindenki a kiutat kereste. Ez az időszak azonban kinevelt egy olyan nemzedéket, amely majdhogynem a feje tetejére állította mindazt, ami addig ismert volt.

A beatkultúra a háború utáni szürkeségből kiszabadulni vágyók törekvése volt.

Az amerikai és a nyugat-európai ifjúságra is nagy hatást tett, annak ellenére, hogy nem egy egységes, jól körülhatárolható irányzatról van szó.

A legjelentősebb beatalkotások és művészek ugyan inkább a zeneiparban találtak önmagukra, az irodalom is örvendezhet néhány igen nagy névnek.

Ilyen például Allen Ginsberg, Jack Kerouac és William Seward Burroughs. Utóbbi két írónak köszönhetjük az És megfőttek a vízilovak című kisregényt, mely hatalmas ködbe burkolózott egészen 2008-ig.

Jack Kerouac egy szegényes, emigrált francia család gyermekeként látta meg a napvilágot a Massachusetts állambeli Lowellben. Egész életében járta a világot és nagy álma volt, hogy saját farmján írja majd regényeit. A sikert az 1957-ben megjelent Úton című könyve hozta meg, melyben utazásairól mesél. Ezzel szemben a Missouri állambeli Saint Louisból származó William S. Burroughs jómódú családban nevelkedett, bár idősebb korában leginkább botrányos életvitelével került a figyelem középpontjába. Ugyan a két fiatal életstílusa nem sokban egyezett, az egyetemi ismeretség később szoros barátsággá alakult.

 

Grafika: Keller Viktória

 

Az említett regényt közösen írták meg 1945-ben, miután egyik barátjukat, David Eames Kammerert meggyilkolta a társaság egy másik tagja, Lucien Carr.

A mű sajátos stílusban örökíti meg az eseményeket, miközben könnyed és szórakoztató köntösbe öltözteti az egyébként nehezen elképzelhető világot. Az írók a két főszereplő szemén keresztül mesélik el a baráti társaságban bekövetkezett tragédiát, miközben a szerfelett részletes leírás egy rendőrségi kihallgatás képzetét nyújtja.

A valódi történetet és annak hátterét James W. Grauerholz, a Burroughs-hagyaték gondozója ismerteti az utószóban. Bár ez ellentmond a könyvolvasás „hagyományának”,

aki tisztább fejjel ugrana neki a regénynek, az jobban teszi, ha először az utószót fogyasztja el a reggeli kávé mellé.

Noha ez a regény a beatkultúra egyik alapköve, gyümölcsét csak hosszú évtizedek múltán arathatták le, mivel a szerzők tudatosan az íróasztal legmélyére száműzték. Mindenki tudott a mű létezéséről, de a kéziratot egy egészen egyszerű, ám annál nyomósabb indok miatt csak 2008-ban adták ki. Az ok pedig az volt, hogy a gyilkosság miatt elítélt Carr nem egyezett bele a publikálásba. Barátai ezt tiszteletben tartva, csak halála után osztották meg történetüket a nagyvilággal.

A maga stílusában egy remek művet köszönhetünk a fiatal társaság csapongó életének. Témáját tekintve ugyan kriminek mondható, mégis egészen másfelől közelíti meg a gyilkosságot, mint például egy klasszikus Poirot-mű. A tény, hogy a szerzők maguk is megélték a tragédiát, amit beleszőttek a regénybe, még borzongatóbbá teszi azt. A krimikedvelők előnyben, de azoknak is ajánlom a könyvet, akik még nem fedezték fel magukban a detektívet, és egy ugródeszkát keresnek a kezdéshez.   

 

 

Írta: Keller Viktória