EHÖK HÍR
EHÖK ERASMUS – Amiről senki nem beszél…

ERASMUS – Amiről senki nem beszél…

2019-02-18

Mi az első dolog, ami eszedbe jut, amikor azt mondják Erasmus? Kaland? Kihagyhatatlan, vissza nem térő lehetőség? Nyelvtanulás? Rengeteg új ismerős, barát? Igen, nekem is ezek ugrottak be egyből.

Mert ha Erasmusról van szó, mindenki csak a cukormázról beszél.

Pedig ha úgy döntesz, hogy tényleg belevágsz néhány dologgal jó, ha tisztában vagy. Félreértés ne essék, senkinek a kedvét nem akarom elvenni, csak van pár olyan dolog, amire engem senki nem figyelmeztetett, pedig így utólag nézve örültem volna.

A jelentkezés sok papírmunkával jár, onnantól pedig, hogy megkaptad az ösztöndíjat még annál is több az intéznivaló. Szaladgálás jobbra-balra, ezt nyomtasd ki, azt szkenneld be, ezt írasd alá. És nem ez a neheze, hanem ami ezután jön. A „szürke zóna”. Az az időszak, amikor már minden megvan az utazáshoz, EU-s egészségkártya, szállás, repjegy, és a vizsgákkal is végeztél, de még nem indulsz. Nekem ez nagyjából másfél hétig tartott.

Másfél hét agyalás, álmatlan éjszakák, előre elképzelt rémképek,

hogy majd eltévedek, vagy nem értem, amit mondanak nekem, elveszik a csomagom a repülőn stb. A délutáni nyugodt sziesztákat is derékba törte, hogy képtelen voltam leállítani az agyamat. Lefeküdtem, és azonnal eszembe jutott száz dolog, ami rosszul sülhet el az utazás és a kint lét alatt.

 

 

Külön élmény úgy készülni egy ilyen megpróbáltatásra, hogy közben épp szerelmes vagy mint egy nagyágyú. Így az előzőekhez még társulnak olyan kérdések is, mint: Vajon együtt maradunk? Megéri ezt kockára tenni? Fontosabb az egyéni fejlődésem, mint az, hogy együtt legyünk? Persze mondhatják az okosok, hogy jaj, hát a szerelmek jönnek-mennek, de hadd ne kelljen már így hozzáállnom a jelenleg stabil és rózsás kapcsolatomhoz.

Végül aztán eldöntöd, kimész, nincs visszaút. Vagyis persze hogy van, bármikor haza lehet jönni, de az ember nem úgy megy ki, hogy biztos nem sikerül és feladom majd egy hét után. Nem úgy megy ki… de úgy érkezik meg. Csak a magam nevében beszélhetek, de az első két nap borzasztóan nehéz volt. Elfoglaltam a szállásomat, a landlord elmondott minden tudnivalót és elment.

Én pedig leültem az ágyamra, ami nyikorgott, körbenéztem a szobában és akkor leesett: én most itt leszek öt hónapig. Portugáliában.

Kétezer kilométerre mindenkitől, aki fontos és akit szeretek. Nem ismerek senkit, a lakásban hideg van, mert a portugálok nem fűtenek, a kutya nem beszél magyarul és már nem tudok visszaszaladni. Mert akkor és ott azt éreztem, hogy megtenném. Gyorsan kipakoltam, hogy a saját dolgaim vegyenek körül, ettől egy fokkal jobban éreztem magam. A következő nap pedig arról szólt, hogy felhívtam mindenkit otthonról, és előadtam, hogy ez nekem nem fog menni.

Kit akartam átverni? Hogy majd én külföldön, egy szál magam megállom a helyem? Ugyan dehogy, én megyek haza.

A telefon túlsó végén pedig mindenki csak azt hajtogatta, hogy minden rendben lesz. Nem hittem el, csak zokogtam.

Még csak öt napja vagyok itt, de be kell látnom, hogy az otthoniaknak igazuk volt. Elkezdődött az első hét, bementem egy pékségbe és az eladónő nem evett meg, sőt kifejezetten kedves volt. Még elnézést is kért, hogy nem beszél jól angolul és ragyogó mosollyal tette le elém a croissant és a kávét. Aztán elindultam az iskolába, és emlékeztem az útvonalra, amit előző nap a lakótársam mutatott meg. Egyedül eltaláltam az egyetemre.

Ott pedig megismertem a többi erasmusost és ők sem ettek meg.

Nagyon kedves és nyitott volt mindenki, megértettem mindent, és ki is tudtam fejezni magam. Megszereztem a havi bérletemet és jó irányba szálltam fel a buszra hazafelé. Apró sikerélmények sorozata, melyek erőt adnak a folytatáshoz, és reményt, hogy én ezt tényleg végig tudom csinálni.

Szóval igen, mint minden kezdet, ez is nehéz. Talán a legnehezebb, amivel eddig meg kellett küzdenem. De a tudat, hogy csak ez alatt a pár nap alatt mennyi mindent megtudtam magamról és mennyi

mindent megoldottam teljesen egyedül, amiről azt hittem, hogy nem leszek képes rá,

ez ad erőt ahhoz, hogy folytassam. Itt legyek és várjam mi mindent hoz még ki belőlem ez a portói szemeszter.

Összegezve azt tanácsolnám, ha Erasmuson töröd a fejed, hogy vágj bele, szerezz tapasztalatokat, ismerd meg magad jobban, de készülj fel, hogy az eleje talán piszok nehéz lesz.  

 

Írta: Maros Lilla