EHÖK HÍR
EHÖK „Here we are now, entertain us” – Seattle nyomában, 1. rész

„Here we are now, entertain us” – Seattle nyomában, 1. rész

2020-11-09

Kockás ing, hosszú haj, „depressziós” zene. Elsősorban mindenkinek ez ugrik be a nagy glamrock-lázat felváltó grunge-ról. Meg valami artikulálatlan hangon üvöltöző, szőke, tornacsukás csávó, aki huszonhét évesen fejbe lőtte magát. A kép azonban jóval árnyaltabb az először Seattle-t, majd Amerikát, végül pedig az egész világot felforgató zenei stílusról.

Nehéz bármit is mondani egyáltalán a Nirvanáról. Főleg olyan dolgokat, amiket előttem elmondtak már rengetegen. Olyanok is, akik testközelből élhették át a Kurt Cobain vezette zenekar felemelkedését, majd hirtelen pusztulását is. És olyan zenekritikusok is, akiknek a szava tényleg nagyobb hatással van a közönségre, mint nekem Magyarországról, Pécsről, egy egyetemi lap hasábjairól. Mindenesetre vágjunk is egyből a közepébe, és lépjük át a Washington állambéli Aberdeen tábláját, ahol Cobain született és induljunk el a grunge tragikus útján.

A zenekart két középiskolai barát, Kurt Cobain és Kirst Novoselic alapította még 1987-ben. Az alapítás előtt a későbbi basszeros Novoselic majd három évig váratta Cobaint, mire meghallgatta a Fecal Matter névre hallgató demókazettát, amit középiskolában kapott a későbbi gitáros-énekestől.

Kerítettek is gyorsan egy dobost – ezen a poszton gyorsan cserélődtek az emberek az időközben Nirvana nevet felvevő együttesben.

Így esett meg, hogy egy évvel később, 88-ban ráakadtak Chad Channingre – aki szerint sosem hallotta Cobain szájából az „oké, be vagy véve” mondatot – és a Sub Pop nevű kiadóra, akivel lemezszerződést is kötöttek, és még az év novemberében felvették első kislemezüket, ami a Shocking Blue Love Buzz című számának feldolgozása volt. Egy héttel később nekiláttak az első nagylemezük, a Bleach felvételének, ami 1989-ben látott napvilágot. A debütáló korongon – aminek egyébként csak nyomokban van köze a későbbi Nirvanához, főleg a punkos ütemek és hatások miatt – a Love Buzz is helyet kapott, ahogy a Blew, valamint a lemez egyik fénypontja, az About a Girl. Különleges, hogy utóbbi Cobain akkori barátnőjéről szól, aki nehezményezte, hogy Kurt sosem ír róla egyetlen dalt sem, így mikor összerakták, Channing megkérdezte az énekest, miről vagykiről szól a dal, ő csak annyit válaszolt: „About a girl”.

A Bleach viszonylag visszafogott sikereket ért el az Államokban, főleg azért, mert a Sub Pop nem fektetett elég energiát a promócióba, így a turné csak döcögve indult el, és egy hatalmas veszteséggel zárult: Chad Channing összekülönbözött a zenekar másik két (akkoriban három, de Jason Everman csak pénzt rakott a Nirvanába, sok mást nem igazán) tagjával, így elhagyta az együttest. A Melvins egyik tagja mutatta be nekik Dave Grohlt (a Melvins volt Cobain egyik kedvenc/haverzenekara – a szerk.), aki ugyan jammelt is a Novoselic–Cobain párossal, de az első gondolata az volt a srácokról, hogy

Ők a Nirvana? Szívattok? Az a törpe meg az a kis szaros? Szívattok.”

Végül mégis csatlakozott hozzájuk, és 1990-ben így kezdte meg az újfent trióvá avanzsálódott zenekar a második anyaguk felvételét Butch Vig producerrel karöltve. A Nevermind felvételeire már új kiadóhoz szerződtek, a Geffen Recordshoz, ami az Interscope égisze alá tartozott. A dalok két hónap alatt kezdtek formát ölteni, a végső keverés után pedig szinte napok alatt feje tetejére állt a trió világa. Még turnén voltak, mikor a Nevermind aranylemez, majd végül platina lett. A kiadó nem tudta olyan gyorsan nyomni a lemezeket, ahogyan a vevők igényt tartottak rá. Az MTV-n napi rotációban többször is lement a Smells Like Teen Spirit klipje, eközben pedig Cobain a turnébuszban, a híd alatt vagy haveroknál húzta meg magát, mert hetekre hajléktalanná vált.

A Nevermind elképzelhetetlen magasságokba vezette a zenekart, de az ikonikus frontember pont ezt a státuszt szerette volna elkerülni. Az MTV-n egyre többet forogtak a Come As You Are és az In Bloom klipjei, azonban Cobain egyre mélyebbre süllyedt, ezt pedig nem tudta megállítani a kapcsolata Courtney Love-val, sem pedig gyermekének születése.

A Nirvana utolsó lemeze, az In Utero 1993-ban jelent meg, rajta talán igazi utolsó nagy slágerük, a Heart-Shaped Box, amit pont az énekes felesége ihletett.

Utolsó igazán nagy dobásuk a szintén ebben az évben felvett MTV Unplugged koncert volt. Az In Utero körül történt meg az a furcsa eset, hogy Kurt nagyobb részesedést akart magának a dalszerzésből, így ezen a tagok össze is különböztek. Végül Cobain kezében maradt a jogok – és ezzel a pénz – 75%-a is, így kompromisszum született.

Az In Utero merőben eltérő, sokkal sötétebb lemez lett, mint a Bleach és kevésbé slágeres, mint elődje, a Nevermind.

A turné először elég jól indult, ám ahogy eljött 1993 vége és a következő év elejéhez, a frontemberen egyre inkább elhatalmasodott depressziója és heroin-, valamint alkoholfüggősége, így az új évben Európába átérve még lenyomtak pár koncertet, az utolsót 1994. március elsején Münchenben, majd három nappal később Rómában Courtney Love eszméletlenül találta Kurtöt, aki gyógyszer és alkohol kombójával ütötte ki magát.

A turné hátralévő részét lemondták, Cobain pedig hazarepült, hogy rehabon essen át. Azonban onnan megszökött március 30-án. Repülőre ült, és a Los Angeles-i elvonóról Seattle-be repült. Holttestére április 8-án bukkantak rá, az addig eltöltött napokban számtalanszor felbukkant „szeretett városa” több pontján is, felesége még egy magánnyomozót is felfogadott, hogy figyeljen oda férjére.

Kurt Cobain április 5-én lett öngyilkos, hátrahagyva egy búcsúlevelet, egy gyermeket, feleséget, zenésztársakat és megannyi rajongót. A szervezetében  gyógyszerszármazékokat és heroint  is találtak, de életének egy shotgunnal vetett véget. A Nirvana feloszlott, a grunge úttörő képviselője pedig huszonhét évesen lépett át a nirvánába. Duff McKagan, a Guns N’ Roses basszusgitárosa akkor találkozott vele utoljára, mikor Cobain megszökött a rehabról. Elmondása szerint boldognak látta, de

„a szívem legmélyén tudtam, hogy valami nem volt rendjén vele”

– derült ki McKagan szavaiból. 

Az első baljós előjel tehát már ott kopogtatott Seattle ajtaján, és a stílus rajongói talán nem is sejtették, hogy a város másik oldalán valaki legalább ekkora démonokkal küzd. Layne Staleyt az Alice in Chainsből ugyan megijesztette Cobain halála, és egy időre leállt a drogokkal, azonban nem sokkal utána az ő élete is lejtmenetbe kapcsolt.

 

A cikksorozat folytatása itt érhető el.

 

Írta: Anta János Attila