EHÖK HÍR
EHÖK „Ne félj belekezdeni!”

„Ne félj belekezdeni!”

2019-05-29

Egy harmadéves, angol-történelem szakos hallgató a szakváltás folyamatában, aki a történelmet latinra fogja cserélni.  A HÖK mindenféle területéről ismerhetik az emberek, jelenleg tanulmányi referens is. És nem mellesleg valódi nyelvzsonglőr. Kirizs Nikolettel beszélgettem a nyelvtanulásról.

Mi volt az első nyelv, amivel megismerkedtél?

Kirizs Nikolett: Második osztályos korom óta tanulok angolul, amit nagyon szeretek. Gimiben kezdtem el több nyelvvel foglalkozni. Hatosztályos gimnáziumba jártam, tehát már hetediktől gimis voltam, de csak kilencediktől jött be nálunk is a második idegen nyelv, ami nekem a latin lett. De mindkettőt nagyon szeretem. Ezen kívül autodidakta módon elkezdtem koreai nyelvet tanulni – ezt is gimnáziumban.

Itt fél évig foglalkoztam japánnal is, de rájöttem, hogy az hosszabb tanulási időt igényelne, mint ami nekem rendelkezésre állt.

Tervben van, hogy a koreait elmélyítsem és további újlatin nyelveket is szeretnék még tanulni, leginkább olaszt és franciát.

Miért pont ezeknek a nyelveknek álltál neki? Hosszabb távú terveid vannak velük, vagy csak tetszenek?

K.N.: Hosszú távú terveim vannak mind az angollal, mind a latinnal, mert mindkettőt szeretném majd tanítani. A latin úgy jött, hogy ezt a tárgyat is a történelem-tanárnőnk tanította, akit mindannyian nagyon szerettünk. Ezen kívül nagy motiváció volt még az, hogy a tíz éves Niki nagyon sok orvosi dokumentumfilmet és egyebeket nézett, aztán elhatározta, hogy orvos lesz, és úgy gondolta, hogy ahhoz nagyon jól jön majd a latin. Viszont elég hamar rájött, hogy nem bírja a vért, és így nem lett orvos. Az angol viszont nem volt választás kérdése, de azt is nagyon szerettem. Szerencsére mindig nagyon aranyos tanáraim voltak. A koreai nyelv pedig úgy jött, hogy volt egy nagyon kedves osztálytársnőm, aki imádta az animéket, és elkezdett koreai popzenét hallgatni.

Így én is elkezdtem koreai sorozatokat és videoklipeket nézni, zenét hallgatni és elhatároztam, hogy megtanulom a nyelvet.

Ami nem is volt olyan bonyolult, mint ahogy azt először gondoltam. Viszont egyelőre csak az írás-olvasás szintjén vagyok, nyelvtanom és szókincsem még nem nagyon létezik, csupán az, ami a sorozatokból rám ragadt.

Volt olyan tapasztalatod, hogy furán néztek rád azért, mert a latint választottad?

K.N.: A latin szeretetét az én esetemben azért nem értik túl sokan, mert „holt nyelv” és nem tudják elképzelni, hogy még releváns lehet akárhol az életben.

Nem mondom, hogy túl sokra fogok menni latinul beszélőként, mert tényleg nem, legfeljebb sznobnak hisznek. Viszont nekem a történelemtanulás során rengeteget segített, főként az ókori anyagoknál, illetve amikor a középkorral foglalkoztunk.

De ha csak azt nézzük, hogy például a jogban és az orvostanban mennyi latin van, akkor egy abszolút releváns nyelvről van szó. Persze amit én tanultam, az közel sincs az orvosi latinhoz, mert én inkább történelmi szövegeket fordítottam. Igazából most jött elő ismét ez a furán nézés, amikor több szaktársamnak megemlítettem, hogy szakot fogok váltani. Én viszont úgy gondolom, hogy latintanárként is el tudok majd helyezkedni.

Mik a nehézségei ezeknek a nyelveknek azon kívül, hogy nehéz tanárt, esetleg beszélgetőpartnert találni?

K.N.: Nekem szerencsére soha nem kellett különtanárt keresnem, mivel nagyon segítőkész volt a latintanárom és amit tanított, az elég is volt. Most egyetemen szabadon választható tárgyként tanultam latint, ahol teljesen kezdő szintről indultunk, így ez számomra csak ismétlés volt. A nehézség esetemben a szakváltásból adódik: több klasszika-filológiás latinnyelvtanári kötelező tárgyat csinálok meg előre szabadon választhatóként. Most érzem azt, hogy mennyit kopott a tudásom.

Tizenegyedik osztály végén megcsináltam az emelt érettségit latinból, és onnantól kezdve nem igazán használtam.

Viszont most, hogy már benne vagyok a közepében, azt érzem, hogy kicsi a szókincsem, és sok ismétlésre szorulok.  Ezt szeretném most szintre hozni, úgyhogy bármikor, amikor akad egy pici szabadidőm, a latin nyelvtant olvasgatom, illetve szavakat tanulok.

Hogy kezeled a tanulási holtpontokat? Mit csinálsz akkor, ha úgy kelsz, hogy nagyon nincs kedved aznap a nyelvvel foglalkozni?

K.N.:

Latin esetében a motivációm másfél órányi fordítás után szokott elveszni, amikor észreveszem, hogy ez a szenvedés mindössze három sorért volt.

Ennek is az az oka, hogy nagyon sokat felejtettem, de ha belelendülök, akkor majd sokkal gyorsabban fog menni.  Az angolnál nem nagyon szoktak ilyen holtpontjaim lenni. Ez szerintem amiatt is van, hogy megítélésem szerint elég jó a nyelvérzékem. Most persze az egyetemen más, ahol történelmi nyelvészetet tanulunk angolul, ott sajnos a ráérzés nem elég. Viszont például nekem nagyon sokat segített a latin, mert jól ki tudja egészíteni egymást a két nyelv.

Ez a fordítás során nagyon látszik is: az angolban rengeteg szó van, ami visszavezethető a latinra, és ilyen esetekben nem kell sokat gondolkodnom a jelentésen.

De én általában a céllal próbálom motiválni magam: hogy elérjem azt, amit szeretnék ezzel a nyelvvel, ahhoz most oda kell tennem magam, és újra meg újra rá kell szánjam a másfél órákat a következő három sorokra is.

Mit tudnál tanácsolni azoknak, akik teljesen a nulláról akarnak elkezdeni egy nyelvet?

K.N.: Ha érdekel valamilyen nyelv, akkor mindenképpen érdemes beülni egy azzal kapcsolatos nyelvórára, és ha mégsem tetszik, akkor is elmondhatod, hogy megpróbáltad. De sokkal jobb belevágni, megnézni, hogy tényleg olyan-e, mint amilyenre számítottál, vagy teljesen más. Az is lehet, hogy sokkal jobban beleszeretsz, mint azt gondoltad volna. Ne félj belekezdeni! És tök jó, ha vannak hozzá társak is, mert össze tudtok járni, tudtok segíteni egymásnak.

 

Írta: Mammel Diána

Fotó: Kátai Dalma